DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Többen említették és több ízben elhangzott, többféle szövegkörnyezetben, hogy az Unión belüli élet a nemzetek versenye, és ilyen módon, hogy a nemzetek versenye, ez nyilvánvalóan a kormányok versenyében nyilvánul meg, és különböző nagy rendszerek versenyére is többen utaltak.

Én hadd tegyem ehhez hozzá, hogy ez a verseny alapvetően az állami fejlesztéspolitikák versenye. Az állami fejlesztéspolitikák pedig a kitűzött célok, preferenciák, célzott fejlesztések versenyében is felfoghatóak, mégpedig úgy, hogy a fejlesztéspolitika nagyrészt állami feladat. Még akkor is, hogy ha nagyon fontos és meghatározó résztvevői vannak a fejlesztéspolitikának a civil szférában, a gazdálkodók körében, és nagyon fontos szereplői ennek az önkormányzatok, ennek a célzott irányát, ékét akkor is az állami fejlesztéspolitika az, amely meghatározott módon befolyásolja költségvetési eszközökkel is és jogalkotással, jogszabályi eszközökkel is. Vagyis nem lehet ezt máshogy felfogni, mint hogy a helyi fejlesztéspolitikák kialakításának lehetőségét hogyan biztosítja vagy hogyan segíti elő az állami fejlesztéspolitika. Azért mondom ezt, mert ezen elemek ura meghatározott időszakokban egyértelműen a kormány, hiszen kormánykompetenciában vagy legfeljebb feles törvényekkel történik ennek a befolyásolása.

Az államigazgatás egy olyan rendszer, amelynek a kapacitása nagymértékben meghatározza azt, hogy milyen módon, milyen eredményességgel tudunk ebben a versenyben részt venni, és nemcsak az uniós intézményrendszer vagy az uniós hatóságok tekintetében kell ezt a kapacitást vizsgálni, hanem az egész rendszerben. Itt hadd utaljak arra, hogy a nagy garral beharangozott igazgatási-közigazgatási reform tekintetében gyakorlatilag csak olyan lépések történtek, amelyek némi értetlenséget és káoszt okoztak a központi igazgatásban. Hadd utaljak arra, hogy hónapokig nem volt tisztázott, mely minisztereknek milyen feladat- és hatáskörei vannak a kormányátalakítás után e területen. Illetve a térségi igazgatás átalakításában nem kapacitásnövekedésről, hanem kapacitáscsökkenésről beszélhetünk egyértelműen; arról nem is beszélve, hogy nehezen indokolható lépések történnek.

(12.50)

De ugyanide kell számítanunk a területfejlesztési intézményrendszert is, amely feles törvényekkel hozható létre, és amely tekintetében - a régiók tekintetében és más egységek tekintetében is - alapvető bizonytalanságok vannak. Hadd utaljak arra, hogy hol előkerül, hol fölbukkan a kormányoldalról például egy olyan előterjesztés, amely Budapestet és Pest megyét két külön régióra akarja választani. Ez bizottsági szakban már kétszer is fölbukkant, majd alámerült. Azt gondolom, hogy nagyon komolyan abba kellene hagyni a régiók szabályozásának lebegtetését, mert ez semmiképpen nem járható út.

Az idő múltával egy nagyon fontos egységre térek most rá, és ez a térségi fejlesztések kérdése, amely tekintetben a kistérséget neveztük meg - talán ez az egy pont az, amiben egyetértés van köztünk ebben a ciklusban is és az előző ciklusban is. Azonban a térségfejlesztés tekintetében, kistérség alapegységet használ ez a kormány, fel kell említenem azt, hogy ezeknek mind területe, mind szabályozása felettébb aggályos és tisztázatlan, a tekintetben, hogy önkormányzati alapfeladatok ellátásával az önkormányzati szférán való spórolásra használja fel ezt a kormány ahelyett, hogy a területfejlesztési feladatok pontos elhelyezésében fogalmazná meg a térségek feladatkörét; ez rendkívül nagy hiba, nagyon komoly mulasztásokhoz vezet, és hihetetlen nagy versenyhátrányt okoz ezen a területen.

Miről beszélek? Arról beszélek, amit már egyébként Nagy Sándor államtitkár úr is felemlített - úgy látszik, mégiscsak vannak pontok, amelyekben egyetértünk -, hogy a térségfejlesztésben az önkormányzatoknak és a térségeknek sem szakmai kapacitásuk, sem ehhez szükséges pénzük nincsen, hogy meghatározott fejlesztési koncepciókkal versenyképesen lépjenek fel, és ilyen módon célzott pályázatokat írassanak, és célzottan vegyenek részt a pályázati versenyben. Ad hoc pályázás történik, a pénz utáni kiéhezettségben az önkormányzatok és a térségek a tárcák honlapján megjelenő pályázatokra egyszerűen minden módon próbálnak lecsapni. Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy ha és amennyiben a tisztelt kormány ebben a szférában nem teremt ahhoz forrást, hogy vagy az önkormányzatok kizsigerelésének abbahagyásával, az önkormányzatok maguk tudjanak pénzeket teremteni erre a feladatra, vagy pedig célzott segítéssel, célzott politikával nem kapnak ahhoz megfelelő szakmai segítséget, hogy koncepcionálisan viszonyuljanak ezekhez a kérdésekhez, akkor a pénzek lehívásának elégtelensége még a kisebbik probléma lesz ezen a területen. Sokkal nagyobb problémával fogunk szembenézni, ha azt látjuk, hogy semmifajta preferenciális súlypontja ennek a tevékenységnek nincs, és ha a pénzek szétforgácsolódnak a középtávon használhatatlan célokra.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu