BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két hete olvashattuk a sajtóban a Kemény István nevével fémjelzett eddigi három nagy, országos romafelmérés néhány eredményének összevetését.

Az 1971-es, ’93-as és 2003-as eredmények minden területen, így a foglalkoztatás területén is jelentős eltérést mutatnak. A '70-es években a cigány háztartások nagy többsége még rendszeres keresethez jutott. A 2003-as adatok azonban már mind a roma férfiak, mind a nők esetében alacsony foglalkoztatási szintet mutatnak: a férfiak 28 százaléka, a nők mindössze 15 százaléka volt foglalkoztatva.

A vizsgálat szerint a cigányok rossz munkaerő-piaci helyzetének oka többek között az alacsony szintű iskolai végzettség, illetve hátrányos megkülönböztetés. A felmérés kimutatta, hogy az iskolázottság tekintetében nőtt a különbség a cigányok és a nem cigányok között. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló jelentése szerint a foglalkoztatással összefüggő panaszok száma is nőtt, különösen a hátrányos megkülönböztetést sérelmező panaszok szaporodtak.

A roma háztartások egy főre jutó havi jövedelme is csökkent. 2001-ben még a magyarországi átlagnak valamivel több mint a felét, 2003-ban már csak alig több mint egyharmadát érte el. A cigány családok ötöde szűkösen, de meg tud élni jövedelméből, négyötödük viszont a létminimum alatt tengődik, alapvető szükségleteit csak részben tudja kielégíteni.

A cigány családok több mint kétharmada szegregált környezetben él, olyan helyen, ahol túlnyomórészt cigányok laknak. A cigányságot érintő problémák túlnyomó többsége a képzetlenségben és az ebből következő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) munkanélküliségben gyökerezik, ezért fontosnak tartom ilyen programok létrehozását.

Kérdezem: az államtitkár úr, illetve a tárca miként vélekedik a foglalkoztatási helyzetükről?

Köszönöm a választ.

Forrás: parlament.hu