DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pósán képviselő úr tovább fűzte gondolatomat, köszönöm. Valóban, a felsőoktatás egyfajta misszió is, és valóban vannak a társadalomban, ha szabad ezt a szót használnom, kockázatos, de ne tessék félreérteni, misszionáriusok. Olyan emberek, akiket a jó szándék vezet abban, hogy valamit a közért tegyenek, és megengedhetik maguknak. Persze, hogy sok ember van, aki nem engedheti meg magának, hogy elmenjen, és havonta egy délutánt eltöltsön ezzel a tevékenységgel. De vannak! És valahogy van egyfajta pozitív korreláció, hogy azok az emberek, akik ezt megengedhetik magunknak anyagilag és vagyonilag, azok többnyire olyan tudásmennyiséggel, tapasztalattal is rendelkeznek, ami éppen ott kívánatos. Tehát nincsen olyan aggodalom, hogy ezt nem lehet.

Az államtitkár úr figyelmeztetése helyénvaló, de szeretném, ha újragondolná, mert van egy annál még inkább helyénvaló meggondolás, nevezetesen, hogy meg kell fizetni ezeket az embereket, mert micsoda anyagi felelősség van a vállukon. Hát ne legyen az az anyagi felelősség a vállukon! Úgy strukturáljuk meg a felsőoktatási intézményrendszert, hogy az irányító testület tagjai ne vagyonukkal és életükkel és ágyukkal és berendezésükkel, mindennel legyenek felelősek ezért. Ilyet lehet csinálni, de ez még a kereskedelmi, az üzleti világban sem általános. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Miért mennénk ezzel ilyen messzire a felsőoktatásban, amelyik egy más jellegű misszió? Köszönöm.

Forrás: parlament.hu