DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Az ajánlás 52. pontjában tett javaslatom arra irányul, hogy azoknál az intézményeknél, amelyeknél a törvény szerint a későbbiekben is lehetséges osztatlan képzés - hiszen nevesítve van, hogy milyen területeken maradna meg az osztatlan képzés -, ott a főiskolánál és az egyetemnél mégiscsak meg kellene határozni, hogy ez az összehasonlíthatóság szempontjából minek minősül, alapképzésnek-e, vagy mit és hogyan tud csinálni. Mert ugye azt nyilván senki nem gondolja, hogy az egészségügyi főiskola szimplán az a fajta alapképzés lesz, ahonnan azután az orvosi egyetemre lehet már mesterképzésre menni, mert egyébként egészen egyszerűen nem összefésülhető a dolog. Tehát ebből a szempontból itt szükségeltetik a pontosítás.

Az ajánlás 56. pontjában szereplő módosító javaslatban az intézmények működésével kapcsolatosan szeretnénk több garanciát látni. A törvénytervezet ugyanis csak úgy szól, hogy az intézményekkel munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban az oktatók, kutatók 60 százalékának kell állnia ahhoz, hogy ez működjön. Nos, ez azt jelenti, hogy alig több, mint a tényleges szükségletek fele, így egy intézmény kiszámíthatóan nem tud működni, bármikor előfordulhatnak nem várt események.

Engedtessék meg, hogy egyetlenegy példát említsek: 1988 és 1993 között csak a Debreceni Egyetem Történeti Intézetében kilenc kolléga halt meg. Szerencsétlen helyzetek bárhol, bármikor előfordulhatnak, és egyébként képtelenség pillanatok alatt megoldani úgy az ügyeket, hogy az ne okozzon fennakadást. A 60 százalékba egyébként beleérthetjük a félállásban, az óraadói viszonyban lévőket, mert ezek mind-mind munkaviszonynak vagy közalkalmazotti ilyen-olyan jogviszonynak számítanak. Tehát azt javasoljuk, hogy itt legyen 80 százalék, ami nem arról szól, hogy 80 százalék teljes munkakörben, főállásban és minden szempontból a maximum, hanem azt, hogy a lehetséges munkaviszonyok a jogi skálán elhelyezkedő széles spektrumba valamilyen módon beleférjenek, de ez legalább 80 százalék legyen ahhoz, hogy biztonsággal lehessen eleget tenni az oktatási feladatoknak, és akkor a kutatásról még nem is beszéltem.

Ezen tárgyalási szakaszhoz kapcsolódóan több olyan módosító javaslatunk is van, amely a regisztrációs központ kérdését érinti. Egészen egyszerűen azt javasoljuk, hogy ne legyen ilyen, ugyanis azokat a feladatköröket, amelyeket a törvénytervezet hozzá telepítene, egyébként eddig is ellátta az Oktatási Minisztérium, és nem látjuk annak a szükségességét, hogy miért kellene új hivatalt felállítani, új székházakkal, hivatalvezetőkkel, alkalmazottakkal, mindenféle infrastruktúrával, és így tovább, és így tovább. Azt gondolom, azért, mert a minisztérium jelenlegi vezetése nem képes a munkafolyamatok megszervezésére, nem új hivatalok sokaságát kellene létrehozni, hanem egy kicsit körül kellene nézni a saját házuk táján.

Az egyetem megfogalmazásához kapcsolódóan az ajánlás 79. pontjával - ha jól tudom, ez Lezsák képviselő úr javaslata - mélységesen egyet tudunk érteni, hogy az egyetem definíciónál az egyharmad tudományos fokozat a jelenlegi színvonal drasztikus visszaszorítása. Ez nem szolgálja azt a célt, amit egyébként a törvénytervezet preambulumában és bevezető szakaszaiban önök többször is hangsúlyoznak, hogy legyen versenyképes, meg nem tudom, még mi minden; szép és jó és egyéb hangzatos jelszavak vannak itt, viszont a tartalom, amely később visszaköszön a törvénytervezetben, nem erről szól. Ez a módosító javaslat szeretne a színvonalhoz kapcsolódóan megint csak valamiféle garanciát adni. Azt gondolom, nem ördögtől való az, amikor azt kérjük, hogy egy egyetemen, ahol kutatói tevékenységet is kell folytatni, az ott oktató és kutató dolgozók legalább 50 százaléka igenis rendelkezzen tudományos minősítéssel. És azt gondolom, még ez sem olyan túl magas.

A 117. ajánlási pontban benyújtott módosító javaslatunk arról szól, hogy a minisztérium által delegált személyekkel kapcsolatban a törvénytervezet szerint csak egyszer van kifogásolási joga a szenátusnak, másodjára már nincsen. Azt gondolom, ez így nem helyes. Ha egy intézmény működését valóban hatékonynak szeretné látni az ország - nem a kormány, nem a mindenkori pártok -, akkor ahhoz mégiscsak szükségeltetik az, hogy annak a különböző szereplői között legalább valamiféle konszenzus meglegyen. Ez pedig mégiscsak úgy lehet, hogy az egyik fél sincs abban a helyzetben, hogy erőből rákényszerítse a másikra az akaratát, márpedig ha a második jelölttel szemben nincs kifogásolási lehetőség, akkor az bizony azt jelenti, hogy erőből rá lehet kényszeríteni az akaratot. Szerintem ez nem helyes.

A 128. ajánlási pontot, amelyre az előbb Tatai képviselő úr utalt, teljesen másképp értelmezzük, képviselő úr. Ön azt mondja, nem lehet az intézményvezetőket eltiltani attól, hogy a politikai életben részt vegyenek. Egyetértek, de akkor ebből a logikából következően az is igaz, hogy az irányító testület összes többi tagját sem szabad ettől eltiltani, mert akkor megint csak komoly jogsérülések vannak. Ugyanis a magyar jog azt sem ismeri, hogy mondjuk, egy országgyűlési képviselő, egy polgármester vagy egy önkormányzati képviselő egyéb közéleti dolgokban ne vehetne részt. Nem ismeri!

Tehát amennyiben ön azt gondolja, a rektorok esetében helyes, hogy országgyűlési képviselő lehessen vagy hasonló politikai szerepet vállalhasson, akkor azt gondolom, helyes az összes többi tagra nézve is. Ha pedig a többi tagra nézve tiltásokat állít fel a törvény, akkor ne emeljék ki belőle a rektort, mert egyébként ő is az irányító testület tagja, egy olyan testület tagja, akit hogy, hogy nem, éppen az a hét- vagy kilencfős kis grémium fog megválasztani, mert ha a törvény eredeti szövegét nézzük, akkor bizony ebből az következik, hogy a rektor nem lehetne. Nem véletlen, hogy önök ezt a módosító javaslatot beadták, mert ez nem más, mint a lex Magda - Magda Sándor pozíciójával összefüggésben gyorsan kreálni kellett hozzá egy ideológiát. Ha ön komolyan gondolja azt, amit érvként elmondott - egyébként én elfogadom annak a jogszerűségét -, akkor azt ki kell terjeszteni az irányító testület minden tagjára, mert így lesz konzekvens és jogszerű.

Azt gondolom, nem helyes az ajánlás 129. pontja, nem helyes az a módosító javaslat, amelyet önök beadtak, hogy az irányító testület tagjaitól ne kelljen vagyonnyilatkozatot kérni. Nagyon komoly vagyoni természetű döntések vannak rájuk bízva. Azt hiszem, egyáltalán nem mellékes körülmény az, hogy köztisztviselőktől kérnek ilyent, pontosan azért, hogy a helyzetükből fakadóan lehetséges vagyoni gyarapodásuk apropóján ellenőrizhető legyen, nem voltak-e korrupciós ügyek, ilyen-olyan megvesztegetések vagy bármi hasonlók. Miért gondolják önök azt, hogy az egyetemek, amelyek nagyságrendileg majd’ akkora költségvetéssel rendelkeznek, mint egy megyei jogú város, ebből a szempontból elvileg nem lesznek kitéve az ilyen típusú kísértéseknek? Én azt gondolom, helyes, ha van vagyonnyilatkozat, helyes, és ezt konzekvensen érvényesíteni is kellene. Ebből a szempontból a törvénytervezet a helyes, és az a javaslat, amit a kormánypárti oldalról beadtak, azt gondolom, éppen hogy felhígítaná a dolgot.

(20.10)

Az ajánlás 162. és 163. pontjához kapcsolódóan - a 163-ast Tatai képviselő úr jegyzi, a másik az én nevem alatt fut -: azt gondolom, hogy mind a kettő racionális és életszerű helyzet. Tatai képviselő úr azt írja, hogy a tagság megszűnik a tag halálával. Ez nyilván kézenfekvő, és számos egyéb törvényi szabályozásban ez szerepel, többek között az ÁSZ tagjaira vonatkozóan is van egy ilyen beírás, és én azt gondolom, ez helyes, ha ott van a törvényben, ezt kár lenne kivenni. Ahogyan az is igaz, hogy így szerepel a törvénytervezetben, hogy a lemondás elfogadása az irányító testület hatásköre. Szerintem ez nagyon helytelen, mert ugyanakkor arról is szól a törvénytervezet, hogy ha valaki nem jár el az irányító testület üléseire, akkor meg fog szűnni az ő pozíciója. Nem egyszerűbb, normálisabb és civilizáltabb megoldás, ha az illető közli, hogy a jövőben nem tudok ennek eleget tenni, lemondok? Az, hogy ennek még az elfogadását is külön hozzá kell rendelni, azt hiszem, nem szerencsés.

Köszönöm, elnök asszony, a későbbiekben még folytatni kívánom.

Forrás: parlament.hu