LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! E vitaszakaszban mindössze két módosító indítványomra szeretném fölhívni a figyelmet, és érdeklődéssel várom az elutasító indoklást.

Az ajánlás 184. sorszáma alatt a 27. § szövegéből, amely a szenátus feladatait rögzíti, javaslom egy bekezdés elhagyását. Fölidézem: “A szenátus esélyegyenlőségi bizottságot hoz létre, amely a felsőoktatási intézmény működésében figyelemmel kíséri a nők és a férfiak arányos képviseletét, javaslatokat tesz az arányos képviselet elérésére, ellenőrzi az intézkedések eredményességét, feltárja a megkülönböztetés megnyilvánulásait, a nők arányos szerepvállalását sértő intézkedéseket, és kezdeményezi megszüntetésüket.ö

Nagyon veszélyes és átgondolatlan a numerus clausus elvének a visszacsempészése a felsőoktatásba. Az elmúlt 80 esztendőben épp az esélyegyenlőség szempontjára hivatkozva érvényesült a felsőoktatásban vallás szerinti, majd osztályhoz tartozás szerinti numerus clausus. Mellőzni kell - ez a határozott véleményem - az oly sok ellentétet szító, a valamilyen szempont alapján kívánatos arányszámok elérését versenyen kívüli eszközökkel biztosítani kívánó előírásokat.

A másik módosító javaslatom az ajánlások sorában a 104. sorszám alatt található. A 22. § a felsőoktatási intézmény működésének alapelveiről rendelkezik. Itt egyetértek a következő három mondattal, és ezt kiegészíteni szándékozom. Amivel egyetértek: “A felsőoktatási intézményben tiszteletben kell tartani a hallgatók és az oktatók lelkiismereti és vallásszabadságát. A hallgató és az oktató nem késztethető lelkiismereti, világnézeti, politikai meggyőződésének megvallására, megtagadására. A hallgatót és az oktatót nem érheti hátrány lelkiismereti, világnézeti, politikai meggyőződése miatt.ö

Amivel szükségesnek tartom ezt kiegészíteni - idézem -: “Az egyházi felsőoktatási intézmény megkövetelheti a hallgatóktól és az oktatóktól azt a vallási és világnézeti meggyőződést, aminek épp a továbbadása érdekében alapították az egyházi felsőfokú oktatási intézményt.ö Ezt az igényt egyébként nem lehet olyannak tekinteni, hogy ezáltal sérülne a hallgatók és az oktatók lelkiismereti és vallásszabadsága, mivel éppen ezeknek a hitelveknek az elsajátítása és oktatása érdekében vállalta a hallgató a hallgatói jogviszonyt, az oktató pedig a munkavállalói vagy a munkaadói jogviszonyt.

(21.50)

A 139. § rendelkezik az egyházi felsőoktatási intézményekről, de itt is csak a felvételi során engedi meg a lelkiismereti és vallási különbségtételt az egyházi felsőoktatási intézmény számára, holott az egyházra vonatkozó sajátos követelmények nemcsak a felvétel során, hanem később is kell hogy vonatkozzanak a hallgatókra, és amennyiben ezt az intézmény megköveteli, az oktatókra is. Úgy vélem, hogy az elmúlt másfél-két esztendő néhány történése igazolja, indokolja ezt a javaslatomat.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu