KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több dologról szól ez a törvénymódosító javaslat, most csak és kizárólag a Tokaj Kereskedőházról beszélünk. A koalíciós partnerünk is világossá tette, hogy a Tokaj Kereskedőház tartós állami tulajdonban tartásával nem egészen tud egyetérteni. Magam is azért kértem szót, hogy elmondjam: ellentétben az előterjesztéssel, nem biztos, hogy szerencsés ezt a volt állami gazdaságot tartós állami tulajdonban tartani. Az egy nyilván a Fidesz által jól végiggondolt demagóg politikai hadüzenet volt, ami után többen úgy vélték, hogy akkor maradjon tartós állami tulajdonban a Tokaj Kereskedőház. Éppen azok gerjesztik ezt a hangulatot, akik, meg kell nézni, hogyan privatizálták az egyébként valóban nagy múltra visszatekintő 12 állami gazdaságot vagy állami gazdaság jogutódját, a részvénytársaságokat még az előző időszakban.

Akkor ismeretlen fogalom volt a nyilvános pályáztatás. Akinek oda akarták adni, odaadták, trükkös módon egy kormányhatározatba becsempészték azt, hogy a privatizációs szervezettől a Magyar Fejlesztési Bankhoz delegálják a cégeket, és utána a Fejlesztési Bank egy másik cége jól végiggondolt konstrukcióban odaadta egyébként annak a körnek, akinek jó előre végiggondolták, hogy oda fogják adni. A máz az volt ezen a privatizációs technikán, hogy azt mondták, a munkavállalók többsége fogja megszerezni ezeket a nagy múltú cégeket. Nem így történt.

Ma már látjuk világosan, hogy például az én választókörzetemben a herceghalmi volt kísérleti állami gazdaság és jogutódja, a részvénytársaság a privatizáció után milyen helyzetbe került. Gyakorlatilag miközben az elmúlt években végig arról beszéltek, hogy milyen nagy múltú a gazdaság, gyakorlatilag az állattenyésztés abszolút mértékben megszűnt, és ma már tulajdonképpen az ingatlanbiznisz irányába fordult a részvénytársaság tevékenysége. Világos, hogy kik voltak a strómanok és kik voltak az igazi tulajdonosok; ma már ezt világosan látjuk. Csakhogy abból, hogy a Fidesz így privatizált, még nem következik, hogy mások tisztességes privatizációval nem hozzák adott esetben jobb helyzetbe a céget, mert azt gondolom, hogy valóban nem sikerült a privatizáció, és ennek megvan a jó oka. Azért nem sikerült a privatizáció - Kovács Tibor képviselőtársam már utalt arra a felszólalásában, meg bizottsági ülésen is elmondtuk -, mert olyan szőlőket vásároltak fel, amely szőlőkből megtermelt bor bizony nem képviseli azt az értéket, amelyet az állami költségvetésből arra ráfordítottak. Nyilvánvaló, hogy a piac ezt nem tudja értékelni, és nem fizeti meg ennek az ellenértékét.

Nyilvánvaló, hogy abban a demagóg dumában, amit itt a fideszesek végigcsináltak a privatizációs folyamatban, senki nem vállalja föl azt, hogy vagyonvesztéssel privatizálja a Tokaj Kereskedőházat. De attól nehogy azt higgyük, hogy a működtetése az állam által sokkal hatékonyabb lesz, ráadásul akkor, amikor pontosan lehet azt tudni, hogy a privatizációs folyamat elvezethetett volna oda, hogy a kistermelők, akiknek elemi szüksége van a Tokaj Kereskedőházra, megalkotva a saját szövetkezetüket, olyan garanciákat kaptak volna a tartós szőlőfelvásárlásra, amit nem biztos, hogy az állam prezentálni tud adott esetben számukra.

Az, amit Répássy képviselő úr most már sorozatosan, hetek óta művel a muzeális borkészlettel, egyszerűen félrevezeti, tisztelt képviselő úr, a lakosságot. A muzeális borok nem kerültek ki az állam tulajdonából. Az állam egyik szervezetéből az állam másik szervezetébe kerültek, de ez nem azt jelenti, hogy akkor az állam rossz gazda módjára elherdálta ezt a vagyont. Nem herdálta el, gondoskodott arról, hogy ha magát a részvénytársaságot privatizálja, ez a muzeális borkészlet ugyanúgy állami tulajdonban maradjon. Tehát megtörtént azoknak az értékes, valóban tartósan állami tulajdonban maradandó eszközöknek a leválasztása és azoknak az állam megfelelő szervéhez történő elhelyezése. Ez megtörtént, és innentől kezdve értelmetlen egyébként arról beszélni, hogy miért is ne kerülhetne sor a Tokaj Kereskedőház privatizálására.

Én tudomásul veszem azt, hogy kormánypárti képviselők is úgy gondolják, hogy most ilyen politikai közhangulatban nem célszerű a privatizációt megtenni, és akkor kerüljön tartós állami tulajdonba, de azt látni kell: ezzel nem biztos, hogy egy racionális lépés irányába haladunk, mert semmivel sem különb a Tokaj Kereskedőház Részvénytársaság leválasztva azokról a muzeális értékű dolgokról, amit itt már többen szóba hoztak, mint az egyéb 12 volt állami gazdaság vagy az, amit már ez a kormánykoalíció privatizált, a 9 volt állami gazdaság; semmiben sem különbözik egymástól, tisztelt Ház.

Azt gondolom, hogy a rendszerváltás 15. évében a privatizációt nem lehetne úgy kezelni, ahogy most a fideszes képviselők kezelik, hogy valami bűnt látnak abban, ha megfelelő tulajdonoshoz kerül, és az állam megfelelő garanciákkal valóban a munkavállalók és a beszállítók számára is tisztességes garanciális feltételek között értékesíti ezt a gazdálkodó egységet. Túlfetisizálják a fideszes képviselők, és nagyon őszintén megmondom, sajnálom, hogy ezt a közhangulatot gyakorlatilag értve és megértve most egy olyan irányt veszünk, ami nem hiszem, hogy tartósan jó lesz a Tokaj-Hegyalján élőknek és gazdálkodóknak. Szerintem jobb lett volna, ha ezt a lépést nem lépjük meg, és ezt én mindenképpen szükségesnek tartottam szocialista képviselőként is elmondani.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu