SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm a frakcióvezető-helyettes úrnak a Ház rövid feltartását...

Az előttünk fekvő vizsgálóbizottsági kezdeményezést az ügyrendi bizottság háromszor próbálta tárgyalni, azonban a harmadik alkalommal sikerült döntést hozni, és néhány kormánypárti képviselő támogató szavazatával általános vitára alkalmasnak nyilvánították.

A vizsgálóbizottsági kezdeményezést 2005. április 1-jén adtam be, néhány nappal azután, hogy a miniszterelnök úr vagyonnyilatkozata nyilvánosságra került. A miniszterelnök úr esetében Orbán Viktorhoz képest különbség, hogy a miniszterelnök úr felesége nem tett nyilvános vagyonnyilatkozatot, ugyanakkor mind ő, mind a Gyurcsány Ferenccel egy házban élő anyósa, Apró Piroska az üzleti életben nem ismeretlen személyek.

A miniszterelnök úr vagyonnyilatkozata szerint a tavalyi évben százmillió forintos bevételre tett szert a tavalyelőtti 83 millió forint után, amely pénz deklaráltan nem kormányfői tevékenységből, hanem cégektől kapott osztalékból származik. Elengedhetetlen, hogy egy miniszterelnök esetében a parlament, illetve annak vizsgálóbizottsága ki tudja vizsgálni, hogy az ilyen mértékű meggazdagodásban az állami forintok milyen szerepet játszottak.

(12.00)

Sokszor el szokott hangozni az a vád kormánypárti képviselők részéről, hogy ez a kezdeményezés valami más kezdeményezésnek az elfedésére irányult.

Erről azért nem lehet szó, tisztelt képviselőtársaim, mert másfél esztendeje kértük, kértem először, és másfél esztendeje kérjük szüntelenül, minden parlamenten belüli és parlamenten kívüli eszközt megragadva azt, hogy a miniszterelnök cége, illetve cégei és az állam között létrejött szerződések kerüljenek nyilvánosságra. Másfél esztendő, azt gondolom, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, gálánsan hosszú, s elég idő volt, illetve kellett volna hogy legyen annak érdekében, hogy ezek a dokumentumok, illetve szerződések nyilvánosságra kerüljenek. Ez azonban mind a mai napig nem történt meg.

A vizsgálóbizottság feladata az volna, hogy az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodásában esetlegesen szerepet játszó állami forintok szerepének mértékéről, milyenségéről, mennyiségéről meggyőződjön. Hiszen számos alkalommal vált köztudottá az, hogy komoly vagyontárgyak hagyták el a közszférát, váltak a magánvagyon részévé. Vannak akár állatorvosi lónak minősíthető esetek is, amelyek példaként felsorakoztathatók. Ilyen volt például a balatonőszödi kormányüdülő, a Szalay utcai volt miniszterelnöki hivatali ingatlan, ugyanakkor sok jogi és erkölcsi aggály merül fel a magyar alumíniumipar privatizációjának környékén is.

Mivel a kormánypárti képviselőktől egyértelmű nyilatkozat mind a közelmúltig nem hangzott el abban a tárgykörben, hogy vajon megszavazzák-e, támogatják-e ennek a vizsgálóbizottságnak a létrehozását, ezért aztán elindult az a helyszínelés-sorozat, amelynek keretében olyan helyszínek bemutatására kerül sor, ahol olyan emberek dolgoznak, akiknek a jelenlegi miniszterelnök sokat köszönhet, vagy akik sokat köszönhetnek a jelenlegi miniszterelnöknek. Sok olyan személy mind a mai napig magas állami vagy gazdasági funkciót tölt be, akiknek a neve sorra-rendre olyan tranzakciók mentén jelenik meg, amely tranzakciók úgy tűnnek, hogy komoly mérföldköveket jelentettek az Apró-Gyurcsány érdekkör meggazdagodásában.

A vizsgálóbizottsági kezdeményezéskor az ügyrendi bizottságban úgy tűnt, hogy bár a kormánypárti frakciók megosztottak, néhány szocialista képviselő már belátta, hogy az ügyekben annyi közpénz és annyi közvagyon hagyta el az állami szférát, hagyta el a nemzeti vagyon egészét és vált magánvagyonná, hogy a vizsgálóbizottság létrehozása és a vizsgálóbizottság munkája elkerülhetetlen.

Nem szabad persze szó nélkül elmenni az ügyrendi bizottságban megfogalmazott néhány kétely, néhány aggály, néhány jogi és néhány politikai jellegű felvetés mellett sem. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy ezzel a vizsgálóbizottsági kezdeményezéssel párhuzamosan az ügyrendi bizottság egy másik vizsgálóbizottsági kezdeményezést is tárgyalt. A két tárgyalás között persze volt némi különbség; aggódó hangok, amelyek kormánypárti oldalról megjelentek jogi és politikai szempontból ezen vizsgálóbizottsági kezdeményezés mentén, azok nem jelentek meg a szocialista kezdeményezésű vizsgálóbizottsági határozati javaslat tárgyalásakor.

Éppen ezért, mivel az ügyrendi bizottság általános vitára alkalmasnak találta ezt az indítványt, én arra szeretném kérni kormánypárti képviselőtársaimat, arra szeretném kérni a kormánypártokat, hogy ennek a vizsgálóbizottságnak a létrehozása során ne trükközzenek, ne vessenek be a vizsgálóbizottság létrehozását gátoló, mondvacsinált indokokat és okokat az elkövetkezendő hetekben a vizsgálóbizottsági előterjesztés tárgyalásakor. Mert ha így tesznek, akkor óhatatlanul az a kép alakul ki mindenkiben, hogy Gyurcsány Ferencnek komoly takargatnivalója van meggazdagodása kapcsán. Az a talán jogosnak nevezhető álláspont alakulhat ki, hogy a szocialista vagy akár a szabad demokrata frakció segít Gyurcsány Ferencnek a titkok takargatásában.

Ezek, tisztelt képviselőtársaim, nem ma született titkok, ezek másfél éves titkok, amelyekről a miniszterelnök nem kívánja, eddig legalábbis nem kívánta fellebbenteni a fátylat. Mi azt gondoljuk, hogy a miniszterelnök úrnak, ha nincs takargatnivalója, igenis kell ezen vizsgálóbizottság létrehozását támogatni, és mivel ő a parlamentben nem képviselő, szavazattal nem rendelkezik, ezen igenlő álláspontját kormánypárti képviselőtársaink, a kormánypárti frakciók fejezhetik ki. Ezért arra kérem önöket, hogy szavazzanak igennel ezen vizsgálóbizottság létrehozása kapcsán, és köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu