BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a törvényjavaslat most már második alkalommal hosszabbítja meg, vagy legalábbis tesz javaslatot a határidő meghosszabbítására.

Az első alkalommal 2003 nyarán vagy a tavaszi ülésszakán tárgyalta ezt a parlament, és utána 2004-ben, amikor látható volt, hogy nem lehet végrehajtani a törvényben megfogalmazottakat, került sor első ízben a határidő meghosszabbítására. Az első alkalommal is, amikor a kapcsolódó foglalkoztatási törvény vitája volt, felhívtuk arra a kormány képviselőinek, a kormány tagjainak a figyelmét, hogy hihetetlenül nehéz lesz ezt a törvényt végrehajtani, hiszen egy rendkívül szerteágazó és nagyon sokrétű problémát kellene megoldani. Tettünk néhány javaslatot az ügy érdemi megoldása érdekében, sajnos különösebben nagy visszhangot nem keltett a kormánypárti oldalon.

Amit az előbb Szabó Zoltán képviselő úr elmondott, jól tükrözi a mára kialakult helyzetet, hiszen ahány bizottság tárgyalta ezt a törvényjavaslatot, gyakorlatilag annyiféle álláspont alakult ki. Ahogy hallottuk, a kulturális bizottságban egyhangúlag támogatták a javaslatot, a költségvetési bizottságban csak a kormánypárti képviselők támogatták a javaslatot, a foglalkoztatási bizottságban kizárólag az SZDSZ képviselője támogatta a javaslatot, a gazdasági bizottságban nem támogatták a javaslatot. Ez, amit itt most elmondtam önöknek, tökéletesen tükrözi ezt a zűrzavaros helyzetet, ami egyébként, nézzenek magukba, tisztelt kormánypárti képviselők és államtitkár úr, senki másnak nem köszönhető, mint a kormány késlekedésének. Hiszen két éve lett volna most már arra, hogy végre egy olyan törvényjavaslatot nyújtson be, amely ezt a kaotikus állapotot megszünteti, és valamilyen módon rendezi.

Három munkaügyi minisztere volt eddig, illetve éppen a harmadik munkaügyi miniszter ül a bársonyszékben, éppen a harmadik pénzügyminiszter ül a pénzügyminiszteri bársonyszékben, két miniszterelnök kormányozta már ezt a kormányt és tett kísérletet az ország kormányzására is, valljuk meg őszintén, ez eléggé sikertelen ez idáig, mégsem történt ennek a törvénynek a módosításával kapcsolatban érdemi lépés. Ezek után nem csoda, hogy tulajdonképpen itt áll vagy itt ül a parlament értetlenül, hogy miért is nem lehet, vagy miért is nem lehetett már az előző határidő-hosszabbítás óta eltelt közel egy évben olyan javaslatot benyújtani, amely megnyugtatóan oldaná meg azoknak a munkavállalóknak a helyzetét, akiket színlelt szerződéssel kényszervállalkozóknak is nevezünk. És hadd tegyem hozzá, hogy nem kizárólag a kulturális élet sajátja, hiszen a különböző foglalkozási ágakban, akár az őrző-védő feladatot ellátókra gondolok, vagy sorolhatnám tovább a különböző szakmákat, ez bizony nagyon sok embert érint.

Ezek után érdeklődéssel várja frakciónk, hogy mi lesz a kormánypárti többség álláspontja, ami az itt elhangzottak alapján meglehetősen szerteágazó.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu