ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Talán ahogy az emberi jogi, kisebbségi bizottság esetében elmondtam pár dolgot, azt kívánnám továbbfolytatni a tízperces hozzászólásomban, hisz Avarkeszi Dezső képviselőtársam is megpróbált úgy fogalmazni, hogy nemzetegyesítés, és nagyon hangsúlyosan próbálta kiemelni a magyar nemzet egyesítését. Azt hiszem, mindannyian nagyon jól ismerjük a második világháború utáni történéseket, a BeneÜ-dekrétumot, a svábok kitelepítését, a magyarok magyar állampolgárságtól történő megfosztását, mint ahogy Körömi Attila különböző dátumokkal is próbálta ezt igazolni, és talán a Nemzeti Fórum december 5-ei és az előtti időszakban történt megnyilvánulását is ismeri képviselőtársam.

(11.10)

Egy dolog miatt nagyon szomorú vagyok. Tizenheten vagyunk független képviselők, s már több olyan négypárti egyeztetésen vettünk részt, amelyek hosszú távon meghatározhatják Magyarország gazdasági vagy nemzetpolitikai érdekeit, de az ebben a kérdéskörben való egyeztetésből a Nemzeti Fórum, illetve a független képviselők ki lettek zárva. Lehet, hogy mi is hozzá tudtunk volna járulni ennek a törvénynek a megalkotásához olyan pozitív elemekkel, amelyek sok vitás kérdést meg tudtak volna előzni, vagy meg tudták volna előzni bizonyos szükséges módosító indítványok benyújtását. Arra kérem a politikai elitet, hogy ne diszkrimináljon a magyar parlamenti képviselők között, mert nemcsak a határon túliak élik ezt meg, hanem a parlamenti képviselők is. Ha többen mondunk véleményt, akkor a többől talán sokkal jobb is ki tud jönni.

A nemzettudattal, a nemzetegyesítéssel kapcsolatban bennem mindig az merül fel, hogy amikor külföldön Nobel-díjat vagy más magas kitüntetést kap valaki, akkor rádöbbenünk arra, hogy ez is magyar volt. Ugye milyen érdekes, hogy amikor a világban valahol egy magyart kitüntetnek, akkor megtaláljuk, hogy ő is magyar volt. De amikor a saját hibájukon kívül a határon túlra rekedt magyar állampolgárok esetében a magyar állampolgárságot próbáljuk feszegetni, akkor felhozunk minden olyan indokot és érvet, amely az Európai Unión belül a különböző nemzetek politikájában, a kettős állampolgársághoz való viszonyában nemigen merül fel. Most Ukrajna is, Szerbia is meghozott egy döntést, annak idején pedig Románia több százezer moldáviai állampolgárnak adta meg a kettős állampolgárságot, minden gond és probléma nélkül.

Fodor Gábor említette a nemzeti vízum kérdését. Kell az is, hiszen az azokban a szomszédos országokban élő magyaroknak is valamilyen könnyítést kell adni és biztosítani, amelyeknek jelen pillanatban nincs esélyük az Európai Unióba bekerülni. Fodor Gábor feltette a kérdést, hogy fog a helyi hatalom bánni azokkal a magyarokkal, akiknek kettős állampolgárságuk van. De hogy fog bánni például a szerb kormány vagy a radikális szerb ellenzék azokkal, akiknek nemzeti vízumuk van? Ők megkaphatják, mi nem kaphatjuk meg? Adott esetben ennek is lehet kirekesztő hatása.

A magyarigazolványt nem töltöttük meg teljes egészében tartalommal. Ha jól emlékszem, ezt annak idején 93 százalékban fogadta el a magyar parlament. Idő sem volt arra, hogy megtöltsük tartalommal, viszont olyan politikai vehemenciával próbáltunk meg ellene tenni és ártani neki, hogy az már nemzetközi színtérre is került, s nem kis mértékben Jürgens úr áldásos tevékenységének köszönhetően az Európa Tanács Magyarországot kellőképpen el is marasztalta.

De hasonló a helyzet a nemzeti igazolvánnyal kapcsolatban is. Amikor Medgyessy Péter miniszterelnök úr a szlovák miniszterelnöknél járt a NATO-csatlakozás előtt, akkor az elfogadott mindent, majd amikor a magyar parlament elfogadta Szlovákia NATO-csatlakozását, két nap múlva felmosta a folyosót Medgyessy Péterrel, és azt mondta, uraim, elnézést, de nem erről beszéltünk.

Elnézést kérek, hogy ezeket a dolgokat idekeverem. Nézzük a népesedéspolitikát! Azok a magyar állampolgárok, akik e törvény alapján nem akarnak Magyarországra települni, de szeretnének magyarok lenni - pár héttel ezelőtt Eörsi Mátyás azt mondta, hogy az európai uniós csatlakozás után mindenki ott fog élni, boldogulni és dolgozni, ahol akar, mert ez az Európai Unió lényege, és a hosszú távú törekvése is az, hogy minden állampolgár ott találja meg a számítását, ahol szeretné -, nos azok a határon kívülre rekedt magyarok, akik nem kívánnak Magyarországra települni, de az esélyük a megélhetésre és a hosszú távú berendezkedésre adott esetben Franciaországban vagy Németországban lészen, az európai uniós csatlakozás után talán el fogják felejteni, hogy magyarok voltak. Az ő részükről meg fog indulni egy asszimilációs folyamat, s nem Magyarországra települnek, hanem máshova.

Az elmúlt időszakban nem történt olyan számítás, hogy jelenleg hány magyar állampolgár tartózkodik és dolgozik külföldön. Nincs olyan számítás, legalábbis mi, ellenzéki képviselők nem tudunk róla, hogy az elmúlt tizenöt évben hány magyar kért külföldön letelepedési engedélyt vagy állampolgárságot. Erről sincsenek ismereteink, bár egy komolyabb vizsgálattal ezeket nyomon lehetne követni.

Arról viszont van adatunk, hogy a határon túlról hány százezer magyar távozott külföldre, s arról is, hogy közülük hányan kérték a magyarországi tartózkodási engedélyt vagy a magyar állampolgárságot. A kettő között óriási különbség van! Ebből adódóan a december 5-ei, illetve az előtte való politikai megnyilvánulások nem erősítették a nemzettudatot, hanem rombolták azt. Nemrég részt vettem Ajkán a keresztény orvosok magyarországi találkozóján, ahol úgy döntöttek, ezentúl úgy fogják magukat hívni, hogy Kárpát-medencei keresztény orvosok magyarországi találkozója. Ez óriási lépés, óriási jelentősége van. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Vizi E. Szilveszter a napokban találkozott a Kárpát-medencei magyar tudományos élet szereplőivel. Ezek olyan apró lépések, amelyek erősítik a nemzettudatot. Ám a december 5-ei népszavazás előtt megint azzal próbálták riogatni az anyaországban élőket, hogy ha létrejön a kettős állampolgárság, akkor a határon túli magyarok el fogják özönleni Magyarországot, és abban a pillanatban szociális válság alakul ki, elveszik a nyugdíjakat és a munkahelyeket.

De a történések nem erről szólnak, hanem arról, hogy - ha ez a tendencia marad - az anyaországban élők száma 2050-re 8-8,5 millióra csökken. Ki tudja? Ha a nemzetfogyás ilyen erősen folytatódik tovább, akkor ekörül lesz az anyaország állampolgárainak a száma. Ki fogja majd a társadalombiztosítási forrásokat megteremteni? Ki fogja biztosítani a nyugdíjba menők nyugdíjait? Ezek mind olyan kérdések, amiket egy hosszú távú stratégia mentén kellett volna a magyar politikai elitnek és a magyar kormánynak megfogalmazni, nevezetesen, hogy hosszú távon mi a magyar nemzet érdeke, hogy tudjuk megállítani a nemzetfogyást, hogy tudjuk egyesíteni a magyar nemzetet. Mert itthon lehet magyar nemzetről beszélni, de a magyar nemzetség sokkal több a határon belül élő tíz millió magyarnál; a határon túl élőkkel és a világban szétszórtan élő magyarokkal együtt kell a magyar nemzetben gondolkodni.

Ahogy felszólalásom elején elmondtam, magát a törvényt üdvözölni tudjuk, hisz minden olyan könnyítést, amely a határon túl élő nemzettársaink érdekében történik, üdvözölni kell. De a magyar nemzet sorsa, a magyar nemzettudat érdekében célszerűbb lett volna ebben a kérdésben többpárti egyeztetést folytatni. 2003-ban közösen nyújtottuk be a kettős állampolgárságról szóló előterjesztésünket, majd ugyanezt megismételtük 2004-ben is, de a kormányzati oldal sajnos még a bizottságon sem engedte túl az általunk benyújtott indítványt. A legnagyobb problémát ebben látom, hiszen ebből alakult ki egy óriási vita és egyfajta nemzetmegosztó politika.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu