SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Harmadik alkalommal találkozunk a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló törvényjavaslat általános vitája kapcsán. Az általános vita eddigi szakaszaiban már több dologra is felhívtuk a figyelmet, amire csak röviden szeretnék kitérni, és csupán az ismétlés kedvéért mondom el még egyszer. Az egyik szempont az - amit hiányoltunk, és amit mindenképpen negatívumként kell feltüntetnünk -, hogy nem egységesen kezeli Budapestet és az agglomerációt sem infrastrukturális szempontból, így leginkább a közlekedés szempontjából, sem a gazdaságpolitika szempontjából; legkiemeltebben gondolok itt a közös adópolitikára, a közös iparűzési adóra és más olyan fontos dolgokra, amelyek megvalósulása esetén talán jobban együtt tudna működni Budapest és az agglomeráció. Az infrastruktúrára, ezen belül a közlekedésre a későbbiekben még kitérek.

A közös adópolitikához most csak annyit tennék hozzá - ismételve ugyan magam, de fontosnak tartom megint megemlíteni -, hogy 300-400 ezer ember jár be az agglomerációból Budapestre dolgozni, akik itt termelnek értéket, itt termelik meg a GDP-t, itt tesznek hozzá Budapest fejlődéséhez, itt marad az iparűzési adó, amiből az agglomeráció semmit nem kap.

(14.20)

Eddig az agglomerációt érintő negatív kérdéseket mondtuk el leginkább, de emellett azért kiemeltük azokat a nagyon fontos és a törvénytervezetben megjelenő szempontokat, amelyeket mindenképp fontosnak tartunk. Itt leginkább és hangsúlyozottan kiemelném a zöldterület, zöldfelület védelmét. Ezt mi is nagyon fontosnak és nagyon jónak tartjuk, enélkül valóban ez a környezet elpusztul, ez a környezet megszűnik, lakhatatlanná válik. Ugyanilyen szükség van a tájképvédelemre is, bizonyos szempontból bizonyos tekintetben ez a törvény ehhez hozzátesz, segíti, hogy azok a települések, főleg agglomerációs települések, amelyek fejleszteni szeretnének, lehetőség szerint ne érjenek össze, megmaradjon az a tájkép, amely évszázadok során kialakult akár a pilisi oldalon, akár a Gödöllői-dombságra gondolok, vagy lenn a dél-pesti vidéken.

Hadd hívjam föl még egyszer a figyelmet - és a vitában a mostani hozzászólásomban leginkább erről szeretnék beszélni - a törvénytervezet címére. Nemcsak a címére, hanem az első mondatára. A címe: budapesti agglomerációs területrendezési terv, és rögtön az első mondat a következőt mondja: a törvény hatálya Budapestre és Pest megyének a budapesti agglomerációhoz tartozó településeire, illetve települési önkormányzataira vonatkozik. Tehát még egyszer mondom, Budapestre is. Ehhez képest a törvény, lehet, hogy rossz százalékot mondok, de 99 százalékban csak az agglomerációval foglalkozik, és nagyon minimálisan foglalkozik Budapesttel. Ennek, ha ez valóban így marad, komoly következményei lesznek a jövőben, mert amint a bevezetőmben mondtam, a két terület, a főváros és az agglomeráció egysége nem szétbontható semmilyen tekintetben sem. Legelsősorban a közlekedésről szeretnék szólni. A budapestiek joggal bírálják az utak minőségét. Joggal mondják azt, hogy járhatatlan most már a főváros. Ha egy külföldi Magyarországra érkezik és ezen belül is Budapestre, akkor három dolgot említ meg. Az egyik, hogy milyen szép a Duna, illetve a látvány, a Lánchíd, a budai Vár és ez a környezet, a másik, hogy milyen kedvesek az emberek, a harmadik meg az utak állapota, és ez valamilyen módon, azt kell mondanom, hogy katasztrofális, és azt is kell mondanom, hogy egy világvárosi rangra törekvő fővárostól gyalázatos is.

Ezekben a hiányosságokban nyilván sok trehányság, rengeteg hiba van benne, de az is hozzátartozik, és az igazsághoz is hozzátartozik az, hogy az elővárosi vasutak nem segítik kellőképpen Budapest tehermentesítését. Ez a törvénytervezet minimálisan foglalkozik csak azokkal az elővárosi vasutakkal, amelyek a fővárosba beérkeznek, és itt a törvény csak egy pályaudvart emel ki, a Kelenföldi pályaudvart, holott a Déli pályaudvar, a Keleti pályaudvar, a Nyugati pályaudvar, ne adj’ isten, a Józsefvárosi pályaudvar is ugyanilyen fontos szerepet kell hogy betöltsön az elővárosi közlekedésben, de ezzel a törvény nem foglalkozik. Ezek az elővárosi vasutak, amelyek fejlesztésére elengedhetetlen szükség van, tehermentesíthetnék Budapest útjait, tehermentesíthetnék a Budapesten átözönlő forgalomtól a fővárost, tehermentesíthetnék azokat az embereket, akik itt élnek, azt az 1,8 millió embert, aki itt él a fővárosban, és kénytelen ezt a zajt, ezt a szennyet és miegyebet elviselni. Tehát, ha komolyan gondolunk arra, hogy ez a törvény a jövőt akarja szolgálni, akkor nem lehet elhanyagolni az elővárosi vasutak fejlesztését.

Ugyanígy Budapesten belül is szeretnék kiemelni egy területet, amiről szó sincsen, pedig ugyanolyan fontos, mint sok más javaslat a törvényen belül, ez a Szentendre-Budapest-Batthyány tér, illetve a csepeli HÉV összekötése. Agglomerációt is érint, több területet is, mert a Csepel-sziget déli részét érinti, Szentendre és környékének a részét, de Budapestet is érinti. Azon az észak-déli irányú forgalmon, amely szinte ellehetetlenült az utóbbi egy-két évben vagy évtizedben Budapesten, nagyon nagyot segíthetne ez a megoldás. Még a nyomát sem látjuk a törvénytervezetben.

A másik terület, amellyel nem foglalkozik egyáltalán Budapesten belül, az a zöldfelület. Az agglomeráción belül igen, Budapesten belül nem, és ez óriási nagy hiba, mert ha megnézzük Budapest zöldterületeit, akkor elég siralmas a helyzet. Nem én mondom, hanem felmérések bizonyítják, hogy évente városligetnyi terület, zöldterület tűnik el a fővárosból. Miért csak az agglomerációs területeknek kell a zöldfelületet biztosítani a fővárosnak? Miért van az, hogy a Városliget olyan katasztrofális állapotban van, hogy aki oda kimegy, annak elmegy a kedve a zöldterületek látogatásától? Miért van az, hogy a kispesti erdő ma már csak hajléktalanok tanyája, az ország szégyenfoltja ráadásul, mert a gyorsforgalmi út a repülőtérre arra vezet ki, katasztrofális állapotban van, és a kispestiek nem tudják használni. Miért van az, hogy a Kamaraerdő, illetve a Tétényi-fennsík nem több, mint egy szeméttelep? A vigalmi negyed tekintetében már nem is szólva, hogy oda a fővárosiak nem mennek ki. Tehát akkor, amikor megköveteli ez a törvény bizonyos szempontból teljesen jogosan, hogy az agglomeráció járuljon hozzá Budapest zöldterületének, zöldfelületének a növeléséhez, a jó levegőhöz, akkor ezt Budapesten belül is meg kell követelni, és ebben a törvényben semmiféle utalást erre nem kapunk.

A harmadik nagyon fontos kérdés, amelyről említést tesz a törvény és nagyon helyesen, ez a vízbázisvédelem, de hangsúlyozottabban kell erre kitérni véleményem szerint, hiszen a XXI. századnak az egyik kincse lesz a víz. Azok az agglomerációs települések - gondolok akár a Szentendrei-szigetre, de akár a Budai-hegységben lévő településekre -, akiknek kötelességük, feladatuk óvni Budapest vagy a környék vízbázisát, igazából ebből vissza nem kapnak, pedig fontos feladatuk van, legalább olyan fontos, mint a zöldfelület biztosítása szempontjából sok agglomerációs településnek. Kérdés az, hogy ki támogatja ezeket a településeket, hogy adott esetben megoldják a szennyvíztisztításukat, a csatornahálózatukat és egyebeket. Ha nem kapnak külön támogatást, milyen módon védhetik és védik meg a vízbázist, ami - még egyszer mondom - a XXI. század egyik legfontosabb feladata?

Befejezésül: a legutóbbi vitákban Keller szocialista képviselőtársunk azt mondta, hogy ez nem az életminőség javítását szolgáló törvény. Ez igaz, de azt kell szolgálnia, és sajnos sokszor ez a törvénytervezet nem tükrözi az életminőség szolgálatát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu