DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy az egészségügyben dolgozók a nagyon jól felépített előkészítő munkát követően várták az ön mai napirend előtti megnyilatkozását, várták, hogy valami újat fognak hallani.

Ön azzal kezdte a beszédét - ha jól jegyzeteltem -, hogy az elmúlt hetekben Magyarországon fontos dolgokról kezdtünk el beszélni, többek között az egészségügyről. Lehet, hogy nagyon keveset járt az elmúlt években a Magyar Országgyűlésben, miniszterelnök úr, de ezek a problémák évek, most már el lehet mondani, évtizedek óta - sőt a megoldási variációk is - felmerülnek.

Az az eljárás, hogy az ön beszéde alatt kiosztogatnak egy aláírás nélküli papírt, amely propagandaanyagnak tekinthető, egy választási gyűlésen elmegy, ám a Magyar Országgyűlés - és azt hiszem semelyik országgyűlés, ahol jogalkotás szokott folyni - szellemiségéhez nem illik. De nézzük végig azokat a pontokat, amiket miniszterelnök úr mondott.

Megmondom őszintén, az volt az érzésem, mintha a miniszterelnök úr több évtized után most tért volna be a magyar parlamentbe, mintha a miniszterelnök úr nem lenne annak a kormánynak a tagja, amelynek most a feje, előtte minisztere volt, mintha a miniszterelnök úr nem olvasta volna 2002-ben a kormányprogramot akár a sürgősségi ellátást, akár a “legyen mindenki mögött járulékfizetőö címet illetően, akár a népegészségügyi programot illetően. Ez utóbbi egy picit elgondolkodtatja az embert, mert miniszterelnök úr nem vette magának a fáradságot annak idején - mondjuk, annak idején nem, de most legalább -, hogy elolvassa azt a hatályban lévő 46/2003-as országgyűlési határozati javaslatot, amely azoknak a dolgoknak a megvalósulását már befejezettként kellene hogy kezelje a daganatos szűréseket vagy az onkológiai centrumokat illetően. Sőt, a humán erőforrásokat illetően is feladatokat fogadott el a Magyar Országgyűlés és az éppen aktuális kormányzat. Semmi nem akadályozta önöket… (Gyurcsány Ferenc a mellette ülőkkel beszélget.) - nem kívánom megzavarni a miniszterelnök urat, én gondosan végighallgattam önt -, tehát semmi nem akadályozta meg önöket abban eddig sem, hogy ezeket a lépéseket megtegyék.

Ezzel kapcsolatban azért hadd jegyezzem meg, hogy az a lassan most már több mint két éve érvényben lévő finanszírozási modell, amit önök vezettek be, a volumenkorlátos, kifejezetten mindenfajta ilyen népegészségügyi program ellenében van, hisz 2003-as szinten fagyasztják be az egészségügyi intézmények teljesítési lehetőségét finanszírozás szempontjából. Aki efölött teljesít - márpedig a kiszűrt betegek esetében efölött kell teljesíteni -, az saját magának termel veszteséget.

Bizonyára nem jutott el miniszterelnök úrhoz a szakmai szervezetek ezzel kapcsolatos állásfoglalása. Lehet álmokat szövögetni, csak közben az egész ellátórendszer megy tönkre, az egészségügyi intézményeink sorra adósodnak el. Nem tudom, hogy olvasott-e olyan e-maileket - de lehet, hogy ilyeneket nem adtak ön elé -, hogy az egészségügyi intézményekben sorozatosan bocsátanak el dolgozókat, hogy a számlákat ki tudják fizetni. A kettő valahogy nem illeszthető össze.

Ami a biztosítást illeti: teljesen egyetértünk vele, mindenki mögött legyen járulékfizető. De ha teljeskörűen tájékozódott volna, miniszterelnök úr, tudná, hogy az elmúlt hónapokban, lassan már mondhatom, években, a parlament egészségügyi bizottsága többször kezdeményezte, hogy az APEH járulékbeszedésével kapcsolatos adatok egyrészt hozzáférhetők, másrészt áttekinthetők legyenek. Külön kértük a pénzügyminisztert, miután az APEH akkori elnöke közölte, hogy ők készen állnak erre, csak politikai utasítást várnak a kormány, illetve a pénzügyminiszter felől, hogy ez az utasítás megtörténjen. Megtehették volna, mégsem tették meg.

Egyetértünk abban is, miniszterelnök úr, hogy a fenyegetettség, a retorzió nem jó út. A példaadás a jó út. Tudja, miniszterelnök úr, ha azokat a minisztereit hirtelen menesztené, akik olyan költségvetési szerveket, többségben lévő állami vállalatokat felügyelnek, amelyek sorozatosan mulasztják el a járulékbefizetésüket, akkor nagyon ritkás lenne a miniszteri széksor.

(13.50)

Tehát talán itt kellene kezdeni, hogy a saját minisztereit vegye rá arra, hogy a saját tárcájuknál tegyenek rendet, fizessenek. Ez összességében - nem csak ez, a nagy részét ez foglalja el - közel 200 milliárdos kintlévőség. Úgy gondolom, a tegnap esti tévéinterjúja alapján azt mondta erre, hogy 200 milliárd a miniszterelnök úr szerint egy közepes nagyságú város 20 éves költségvetése. (Gyurcsány Ferenc: Az százmilliárd volt.) Az százmilliárd volt? Akkor ez 40 éves költségvetése, akkor ez még több. (Derültség.) Így kellene tenni.

Abban is egyetértünk, hogy minden állampolgár tudja meg azt, hogy fizettek-e utána járulékot. Tudja, miniszterelnök úr, én egy akkurátus ember vagyok, otthon a saját munkaügyi dossziémba benyúltam, és elővettem, az előző kormányzati ciklusban minden év végén kaptunk a biztosítótól egy tájékoztatót, amiben az évben a biztosítási időben töltött időszakot ismertették velünk, illetve a járulékköteles keresetet, hogy a munkáltató mit fizetett utánunk. Önök szüntették ezt meg, tehát nem tudom, hogy miről beszélünk.

Miniszterelnök Úr! Ez az elaborátum, vagy nem tudom, minek lehet tekinteni (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.), ami ígéreteket tartalmaz, három évvel ezelőtt is ugyanezt tartalmazta. Önök az előző kormányzati ciklusban elindított népegészségügyi programot szétverték, mi akkor már figyelmeztettünk, hogy ennek az lesz a vége, hogy leáll az egész, le is állt az egész. Az emlőszűrés tekintetében értünk el valami eredményt, ezt nem vitatom, ezt el kell ismerni, de sem a méhnyakrákszűrésben, sem az emésztőrendszeri szűrésben semmiféle lépés nem történt.

Évek óta ígérik, minden évben megígérik, ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor már a teljes egész magyar mentőállományt le lehetett volna cserélni. Mindig csak ígérgetik ezt. Egyről viszont nem volt szó, miniszterelnök úr: jelenleg ma a mentőkocsik több mint 62 százalékában nincs megfelelő személyzet, amelyik el tudja látni ezt a feladatot, amit ön mondott. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Forrás: parlament.hu