DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tizenöt éve itt ülök a parlamentben, és rengeteg vitát hallgattam végig az egészségügyről. Mindig az volt az alapcél, elsősorban a mindenkori ellenzék részéről, másodsorban a mindenkori egészségügyi lobbi részéről, hogy több pénzt az egészségügybe.

Több pénzt az egészségügybe - és ha csak ezen múlna, akkor miután ebben az évben 50 százalékkal több pénzt használunk fel egészségügyre, mint 2002-ben, itt mindenkinek, betegnek, orvosnak, jól kellene éreznie magát. De nem érzi jól magát senki. Senki nem érzi, hogy az elmúlt 15 évben mennyivel több pénzt költöttünk az egészségügyre, mint ahogy azt az induláskor tettük. Ha persze Csáky vagy Varga képviselő úr azt szerette volna sugallni az előbbi hozzászólása során, hogy 1998-2002 között rendben volt a magyar egészségügy, akkor egyszerűen nem mondanak igazat. Ugyanezek a gondok jelentkeztek akkor is.

Ezért valóban, ha nem is most, a mai napon kell lefolytatnunk azt a vitát, hogy hogyan lehet a rendszert úgy átalakítani, úgy működőképessé tenni, hogy az minden szereplő, az orvosok és elsősorban a betegek számára kedvezőbb legyen a jelenleginél, azt hiszem, hogy nem lehet azon vitatkozni, hogy egy világos, áttekinthető rendszert kell az egészségügyben is alkotni, hogy meg kell mondani pontosan, hogy mi az az ellátás, amely állampolgári jogon jár mindenkinek, függetlenül attól, hogy valaha egyetlen fillér járulékot fizetett-e.

(14.10)

Hiszen egyetlen embert nem fog otthagyni a mentő az utcán; és közös érdekünk az, hogy a védőoltásokat minden magyar állampolgár megkapja, akkor is, ha soha nem fizetett járulékot, hogy ne fertőzze a többi embert. És meg kell határozni azt is, hogy mi jár az úgynevezett biztosítási csomagban azoknak az embereknek, akik tisztességesen fizetik a járulékot. De ezt pontosan kell tudnia mindenkinek, mert ez olyan szolgáltatás, amit közösen megfizettek. És azt is tudni kell, hogy mi az, ami nincsen benne ebben a csomagban; mik azok az extraszolgáltatások, amelyekre a közös pénzből senki sem jogosult.

Én azt gondolom, hogy ez lesz az igazságos rendszer, mert ez minden járulékfizető számára azonos jogokat fog biztosítani. És aki extraszolgáltatást igényel, aki úgy gondolja, hogy átszabatná az orrát, mert a feleségének jobban tetszene a görbe orr, mint az egyenes, az majd fizesse meg külön, és ne a közös pénzből. (Moraj a Fidesz padsoraiból.)

Azt gondolom, hogy nagyon fontos, és az IBR egyik legjobb tapasztalata az volt, hogy kialakultak a betegutak, hogy kialakult az az egyébként normális országokban régóta szükséges és használt rendszer, hogy a háziorvos leül a beteggel, és együtt, közösen meghatározzák, hogy hova menjen a beteg kezelésre, hogy minél gyorsabban meggyógyuljon. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy ne csak arra a 2 millió emberre, aki most ilyen vonatkozásban élvezi az IBR előnyeit, hanem a másik 10 millió állampolgárra is kiterjesszük ezt a rendszert, hiszen ők is jogosultak arra, hogy a lehető legjobb és leggyorsabb ellátást kapják meg.

Azt gondolom, mert a betegség nem válogat szegények és gazdagok között, ezért azt is meg kell szüntetni, hogy ugyanarra a betegségre a szegény más ellátást kapjon, mint a gazdag. És aki nem elégszik meg a szükséges és elégséges ellátással, az persze fizessen érte többet, de mindenki számíthasson arra, hogy egyforma ellátást fog kapni abból a közös kasszából, amibe közösen fizetjük be a pénzt.

A kasszaösszenyitás egy szakszó - elhangzott, és benne van a kiadott anyagban is. De nagyon fontos, hogy mindenki megértse, közös érdekünk az, hogy minden beteg a kezelést a lehető leggyorsabban és a legközelebbi helyen kapja meg. Ma durván három szereplő van: a háziorvos, a szakrendelő és a kórház. Nagyon fontos, hogy akit a háziorvos meg tud gyógyítani, azt a háziorvos gyógyítsa meg. Akit a szakrendelőben lehet kezelni, azt ne küldjék tovább kórházba, mert az számára is időveszteséget jelent, és nagyon sok többletkiadással jár az egészségügyi kassza számára. És aki persze ennél a szükségesnél és elégségesnél többet akar, az fizethet érte, és kaphat külön ellátást is.

Évek óta minden évben beszélünk a gyógyszerkasszáról; teljesen mindegy, hogy milyen kormány volt éppen hatalmon, mindig baj volt a gyógyszerkiadással. És valóban, ahogy a miniszterelnök úr is említette, Európában a különböző országokban az egészségügyi kiadásoknak átlagban 6-17 százalékát teszik ki a gyógyszerkiadások. Nálunk ez ma 30 százalék körül van. És ezért… (Dr. Csáky András közbeszólása.) Én se beszéltem közbe, Csáky képviselő úr, figyelemmel hallgattam, de utána majd még beszélhetünk.

Ezért két célt mindenképpen ki kellene tűznünk magunk elé, és majd amikor ezeket a törvényjavaslatokat tárgyaljuk, akkor közösen meg kell nézni, hogy megvalósulnak-e ezek a célok. Az egyik az, hogy ebben az országban mindenki kapja meg a számára szükséges gyógyszert. És a másik - és ez legalább annyira fontos -, hogy az azonos hatású gyógyszerek közül minden beteg azt kapja meg, amelyik a számára szükséges, és a legkevesebbe kerül a betegnek és az állami közös kasszának is.

Azt gondolom, hogy a sürgősségi betegellátási rendszeren nem lenne szabad sokat vitatkoznunk, hiszen ez egy kormányokon keresztül ívelő feladat volt. Én emlékszem, hogy még az előző kormány idején, Gógl képviselő úr minisztersége idején is fontos és elérendő célként szerepeltettük ezt, és sajnálom, hogy eddig még nem tudtuk megvalósítani. De ha egyszer azt mondja egy kormány, hogy a következő egy évben mindazokat a pénzeszközöket biztosítsuk, amik ahhoz szükségesek, hogy valóban kialakuljon az a sürgősségi rendszer, ami az emberek számára ma elfogadható és szükséges, akkor azt hiszem, hogy értsünk ebben egyet. És közösen, kormánypártok és ellenzék is, azon dolgozzunk - mindenki a saját szerepe szerint -, hogy ez a cél igenis minél hamarabb valósuljon meg, hiszen nem jó az, ha csak azért esnek le a légi mentők, mert nem tud felszállni függőlegesen a helikopter, és nincs olyan leszállóhely a kórházakban, ahol egy oldalirányba leszálló helikopter le- és fel tudna szállni. Nem lehet ezt tovább tűrni, és azt hiszem, hogy ha elkezdjük ezt a programot, akkor ezeket a látszólag kis hibákat könnyen ki tudjuk majd küszöbölni.

És azt gondolom, Csáky képviselő úr pontosan tudja, hogy azokat a kimutatásokat, amelyeket annak idején kiküldtek az embereknek, mi azért fejeztük be, legalábbis az egészségügy vonatkozásában, mert egyszerűen nem voltak igazak. Mert senki nem tudja megmondani ebben az országban - és nem most, 15 éve senki nem tudja megmondani -, hogy kik azok, akik befizetik a járulékot, és kik azok, akik nem fizetik be a járulékot. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ki fizeti most?) És ha egy kormány most elhatározza magát, hogy itt rendet tesz, és igenis kialakítja azt a rendszert (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Összevissza beszél!), hogy mindenkiről lehessen tudni, hogy jogosan vesz-e részt az ellátásban, akkor azt hiszem, ezt az ellenzéki oldalról is támogatni kellene.

És befejezésül: én azt gondolom, hogy a nemzeti rákellenes programhoz mindenkinek hozzá kellene járulnia. Hozzá kellene járulnia, és nagyon sajnálom, hogy amikor erről beszéltünk, néhány képviselőtársam széles vigyorral hallgatta a miniszterelnöknek ezt a felvetését. Azt gondolom, hogy akinek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) volt vagy van (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Idő!) ilyen hozzátartozója, aki daganatos megbetegedésben szenvedett…

Forrás: parlament.hu