ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm önöket, köszöntöm valamennyi jelen lévő képviselőtársamat, mindenkit, aki figyelemmel kíséri ülésünket akár itt az ülésteremben, akár a televízió, a rádió vagy az internet nyilvánossága előtt.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 25. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Podolák György és Szűcs Lajos jegyző urak lesznek segítségemre. Kérem képviselőtársaimat, hogy ne feledkezzenek el csipkártyájuk olvasóba helyezéséről.

Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon a világon mindenütt megemlékeznek a történelem eddigi legnagyobb háborújának végéről. A pillanat nagyszerűségét az is emeli, hogy együtt tisztelegnek a hősök és áldozatok emléke előtt az egykori győztes és vesztes országok egyszerű állampolgárai és közéleti személyiségei.

Feltehetjük a kérdést, miért közös ez az ünnep. Nem öncsalás-e, ha a történelmi távlatból azt merjük állítani, hogy a 60 évvel ezelőtti aktus, a hitleri Harmadik Birodalom kapitulációja az emberiség győzelme volt? Tény, hogy megdőlt az a hatalom, amely nyíltan programjába vette az emberiség többségének rabszolgasorba süllyesztését, népcsoportok teljes kiirtását, csecsemőktől az aggastyánokig. Csaknem teljesen elpusztították kontinensünk zsidóságát, megtizedelték a szláv népeket. A tömeggyilkosság nagyüzemei örök mementóul szolgálnak az utókor nemzedékei számára, hogy megértsék, a technikai civilizáció lehet emberiségellenes is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a 60 évvel ezelőtt hirtelen beállott szokatlan csendben, hiszen 1939 szeptembere óta mindenütt a fegyverdörgés volt az alapzaj, a kelő májusi nap Európa csaknem minden országában romokat, de elszánással teli embereket látott. Függetlenül attól, hogy az eltelt nehéz éveket a győztes vagy a vesztes oldalon szenvedték el, földrészünk népei azzal az eltökéltséggel élték meg a béke első napját, hogy nem akarnak még egyszer ilyen borzalmas tragédiát megélni.

Hazánk, tudjuk, nem a győztesek asztalánál foglalt helyet a második világháborút lezáró béketárgyalásokon, mégsem kell, mégsem szeretném, ha vesztesként emlékeznénk a mai napon; nem csak azért, mert például így cselekszenek az egységes, demokratikus Németországban is, nem csak azért, mert honfitársaink sokasága fogott fegyvert a németek megszállta Európa országaiban, harcolt a szövetséges hadseregekben, tettekkel védve meg nemzetünk becsületét. Harcukkal igazolták, hogy mi sem vagyunk más népeknél alábbvalók.

Nem szeretnék a történészek vitájába beleszólni, hogy mi is történt 1945 tavaszán országunkban, egy dolog azonban, kedves képviselőtársaim, vitathatatlan. Ekkor olyan, a régi rendszer által lefojtott energiák szabadultak fel népünkből, amelyek megteremtették egy demokratikus kibontakozás alapjait, a köztársaságot, végrehajtották a földreformot, megkezdték és hihetetlenül rövid idő alatt lényegében be is fejezték a háborútól szétdúlt ország újjáépítését. Ez igazi, bár sajnálatosan rövid életű magyar csoda volt. Nem véletlen, hogy az 1989-90-es demokratikus fordulatot megélt hazánk az 1946-ban született Magyar Köztársaságot tekinti elődjének.

Kedves Képviselőtársaim! A jelenlegi ünnepi pillanatot szeretném felhasználni, hogy emlékeztessek egy kötelességünkre, egy törlesztendő adósságra. A mögöttünk hagyott évtizedek történései, politikai fordulatai nem tették lehetővé, hogy csendben, magunkba nézve elszámoljunk háborús veszteségeinkkel, hogy meggyászoljuk valamennyi halottunkat. A háborúnak, tudjuk, akkor lesz a lelkünkben is vége, akkor születik meg bennünk a béke, ha mindezt tisztességgel megtesszük. Meg kell ezt tennünk, hiszen nagyjából egymillió honfitársunk vesztette életét 1941 és 1945 között frontokon, védtelen civilként a hátországban. Százezreket vittek 1944-ben német megsemmisítő táborokba, majd másokat 1944-45 fordulóján kényszermunkára a Szovjetunióba. Sokan onnan sem tértek haza.

Szeretném hinni, hogy nem teremtődik soha olyan légkör hazánkban, ami arra kényszeríti a polgárokat, hogy csak részlegesen vallják, vállalják veszteségeiket. Szeretném, ha itt és most együtt hajtanánk fejet a nagy háború valamennyi magyar áldozatának emlékezetére.

Kérem képviselőtársaimat, hogy egyperces néma felállással tisztelegjünk emlékük előtt. Köszönöm. (A jelenlévők egyperces néma felállással tisztelegnek az áldozatok emléke előtt.)

Köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági elnöki értekezlet alapján tárgysorozatba-vételre, illetve ajánlás készítésére kijelöltem a bizottságokat. Érdeklődő képviselőtársaim a szokásos módon, az informatikai hálózaton kaphatnak információt.

Bejelentem, hogy a Fidesz képviselőcsoportja Gógl Árpád képviselőt, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja pedig Kapás Zsolt és Újhelyi István képviselőket frakcióvezető-helyettesnek a május 9-ei, 10-ei ülésnapra megválasztotta.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, “Huszonegy lépés a magyar egészségügy megújulásáértö címmel. Miniszterelnök úr, öné a szó.

Forrás: parlament.hu