VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Öntől a mai napirend előtti hozzászólásban újabb ötleteket, újabb elképzeléseket hallhattunk. Engedje meg, hogy én ennek a megvilágításához egy hét végi kijelentését hozzam. Ön a sajtó beszámolója szerint a hét végén azt mondta: 1997 óta semmittevő kormányok voltak hatalmon Magyarországon.

Az nyilván az ön személyes ügye Horn Gyula miniszterelnök úrral, hogy hogyan viszonyul a Horn-kormány tevékenységéhez. Azt gondolom, hogy a polgári kormány megtette a maga dolgát, amikor több embernek volt munkája, a gazdaság teljesítménye növekedett, amikor beruházások voltak, és Széchenyi-terv volt ebben az országban. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.) De amiért idehoztam ezt a kijelentését, ön ezzel a kijelentésével a Medgyessy-kormány tevékenységét is minősítette; annak a kormánynak a tevékenységét, amelynek, ha jól emlékszem - segítsen, ha rosszul emlékszem -, ön az egyik főtanácsadója volt, sőt annak a kormánynak egyik minisztere is volt. Ha az elmúlt három év ebből a szempontból a semmittevés volt, akkor, azt gondolom, igen sokat kell változni ahhoz, hogy ez a semmittevés megmozduljon.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Megint hallhattuk az ötleteket, az elképzeléseket. Az első kérdés mindazonáltal mégis az, hogy mennyire hihetünk ezeknek a bejelentéseknek. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból: Nagyon!) Mennyire vehetjük komolyan azokat a most elhangzott ígéreteket, amelyekről ön beszélt? Fellapoztam a három évvel ezelőtti ígéreteiket: kormányprogram, Medgyessy Péter kormányának programja, amelynek ön minisztere volt, választási program.

Mit is ígértek önök akkor, miniszterelnök úr? Az egészség mindenki számára elérhető legyen. Haladéktalanul hozzálátunk a kórházak és a többi egészségügyi intézmény rendbetételéhez. Minden magyar állampolgárnak alapvetően közpénzből kell hozzájutnia a számára szükséges egészségügyi ellátáshoz; akkor persze még nem tették hozzá, hogy ha fizet érte, és ha van pénze. Négyévente minden ápolónak egyévi bérével egyenlő hűségjutalmat adunk. Megállítjuk a betegeket terhelő gyógyszerköltségek növekedését, ingyenessé tesszük a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a csontritkulás kezelésére szolgáló gyógyszereket. Emlékszik még, miniszterelnök úr? Annak a kormánynak volt ön is a tagja, amely ilyen ígéreteket tett - és jóval többet ennél, ennek csak egy részét idéztem - a magyar állampolgároknak, a magyar embereknek. És mi valósult meg ebből?

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Feltenném önnek a kérdést, hogy nem kapott-e véletlenül e-mailt olyan ápolónőtől, mondjuk, a karcagi kórházból - lehet Erzsébet, lehet Katalin is -, aki azt kéri önön számon, hogy miért csökkent a fizetése az elmúlt esztendőben 4,5 százalékkal reálértékben. Mi az oka annak, hogy jobban növekednek az árak, mint az ő fizetése? Talán ha egy ilyen e-mailt kapott volna, arra is kellene válaszolnia.

Vagy talán az a nyugdíjas nem küldött-e egy e-mailt, legyen, mondjuk János, Józsi bácsi vagy Mari néni (Dr. Géczi József Alajos: Vagy Misi!), aki azt kérdezi öntől, hogy miért nem lett ingyenes az ő szív- és érrendszeri gyógyszere? Miért emelkedett ebben az esztendőben 17 százalékkal ennek a gyógyszernek az ára? Ön volt már ekkor kormányon. Az ön kormányának köszönheti azt, hogy ma ezért a gyógyszerért neki többet kell fizetnie, és nagyon messze van attól, hogy ezek a gyógyszerek ingyenessé váljanak. (Dr. Áder János: Így van! - Taps a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ezúttal sem tapasztaltunk mást, csak azt, mint a múlt héten: kommunikációs, PR-offenzívát. Hét végén az MSZP elnöke, Hiller István felkéri a kormányt, hogy haladéktalanul intézkedjen, és tegyen lépéseket. (Derültség a Fidesz soraiban.) Aztán szombaton miniszterelnök úr bejelent néhány dolgot egy választmányi ülésen, aztán jön Kuncze Gábor, aki mindezt megtromfolja egy kisebbik koalíciós párti sajtótájékoztatón. Ma ugyanezt halljuk itt, tisztelt miniszterelnök úr.

Önök ma kiosztottak egy 21 pontos javaslatot, és ez kétségtelenül előrelépés a múlt héthez képest, mert a múlt héten még nem kaptunk ilyen javaslatokat. Örülünk ennek, köszönjük. De sajnos, az örömünk csak addig tart, amíg bele nem olvasunk ebbe az anyagba, tisztelt miniszterelnök úr, mert mit is olvasunk ebben? Megindítjuk, biztosítjuk, javítjuk, programot indítunk, tíz év alatt, elindítjuk, felújítjuk, korszerűsítjük, megkezdjük. Ismerősen kopognak a szavak, miniszterelnök úr, három évvel ezelőtt ugyanezt hallhattuk. 2004 szeptemberében az ön kormánya megalakulásakor ugyanezeket a szavakat hallhattuk.

Hol vagyunk ma ettől, miniszterelnök úr? Három év után rácsodálkozni a problémákra? Ráadásul nem is jól, tisztelt miniszterelnök úr, megdöbbenve hallom, ön arról beszél, hogy mindenki mögött legyen járulékellátás. 1992-ben, amikor a tb-t szétválasztották nyugdíj- és egészségbiztosítási alapra, már akkor létrejött ez a rendszer. Ön arról beszél, hogy a mentőszolgálatot meg kell erősíteni. Pont önök voltak azok, akik most, 2004 decemberében a költségvetési vitában leszavazták a Fidesz ez irányú módosító indítványait (Dr. Áder János: Bizony!), hogy a helikopteres ellátás és a mentőszolgálat megerősítése megtörténjen.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérdezze meg Sarkad város polgármesterét, hogy hogyan is áll, mondjuk, a mentőszolgálat az ő városában. Nem kivétel sajnos, általános jellegű probléma; jelentős leépítés van, éppen az eseti kocsik ellátását szüntetik most meg 24 óráról 8 órára, amit létszámleépítéssel kapcsolnak össze, többek között a diszpécserellátást szüntetik meg, és a kötelező betegellátást vagy betegszállítást pedig éppen önök szüntették meg a tavalyi esztendőben, esetivé téve ezt az ellátást.

Éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk az elmúlt időszakban annak, miniszterelnök úr, amiről ön most beszélni kíván. Még egyszer mondom: ha valaki azt gondolja, hogy attól a 10 vagy 20 millió forinttól fog alapvetően megváltozni a helyzet, amiről most ön beszélt itt a napirend előtt, akkor az súlyos tévedésben van.

Miniszterelnök Úr! Az ön kormánya volt az, aki törvénytelenül tartotta vissza a vállalkozók számára az áfát. (Dr. Áder János: Így van!) Tudja, mennyi ennek a büntetőkamata, amit a magyar adófizetőknek kell kifizetni? 7 milliárd forint. 7 milliárd forint kárt okoztak a magyar adófizetőknek csak ezzel a lépésükkel, amire törvénytelen módon került sor.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az pedig, hogy a tb-járulékot be kell fizetni, csatlakoznék Csáky képviselőtársamhoz, aki ugyanerről beszélt. Csak gondolja már végig, azok az állami intézmények, ha megtisztel a figyelmével, miniszterelnök úr… (Gyurcsány Ferenc dr. Vadai Ágnessel konzultál.) - köszönöm, hogy megtisztel a figyelmével. Azok az állami intézmények, tisztelt miniszterelnök úr, amelyeknek az irányítása az ön kormányának miniszterei alá tartozik, azok tartoznak a legnagyobb járulékbefizetéssel a kassza felé, és ezeket nem fizetik be. Kérdezze meg a gazdasági minisztert, hogy a MÁV-nak mennyi a tartozása. Kérdezze meg nyugodtan, és meg fog lepődni attól a számtól, amit hall.

(14.00)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, ma az emberek azt kérdezték, kell-e többet fizetni majd az egészségügyi ellátásért, fenyegetettségérzetük lehet-e amiatt, mert ön most hozzá kíván nyúlni egy olyan rendszerhez, amely úgy, ahogy, de biztosítja nagyon sok áldozatvállalással és nagyon sok ember túlórájával az egészségügyi ellátás színvonalát; kell-e a nyugdíjasnak emiatt aggódni, hogy nem tudja megfizetni az ellátását, korlátozni kívánja-e ön a szabad orvosválasztást. Ezek az alapvető kérdések.

Az elmúlt héten, miután ön távozott, 28 olyan Fidesz-indítványról szavaztunk, amely a munkanélküliség, a pályakezdők ellátása és más ügyében segített volna a mostani helyzeten. Arra kérem most a miniszterelnök urat, hogy a napirend előtti hozzászólásokat befejezve ne száz lépéssel távozzon az ülésteremből, hanem várja meg, amíg Áder János beszélni fog a mostani problémákról (Derültség és moraj az MSZP soraiban.), és várja meg azt is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.),amíg a Fidesz-indítványok szavazásra nem kerülnek itt a napirend előtt.

Köszönöm a szót, elnök asszony. (Nagy taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu