HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Negyedikként megszólalva nehéz olyat mondani, ami nem ismétlés, és én nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni. Podolák képviselő úr, Szalay képviselő úrral egyetemben a törvény összes jó tulajdonságát ecsetelte, talán még szebbnek is mutatták be, mint amilyen valójában. Balla György képviselő úr pedig, nyilván ellenzéki képviselőként, a törvény hibáira hívta fel a figyelmet.

Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az általunk 2003-ban elfogadott törvény nem olyan tartós, mint egy másik gáztörvény, azt Gay-Lussac törvénynek nevezzük. Amióta a két (sic!) tudós ezt megalkotta, azóta változatlan, de nyilván indokolt a törvény változtatása. Az indok alapvetően az, hogy az Európai Unió időközben, a mi törvényünk elfogadása óta változtatta irányelveit, és nekünk ehhez igazítani kell a törvényünket, és ez rendjén is való, és helyén is van.

De azért egy kérdést fel kell tennünk, hogy a piacnyitás, a liberalizáció, a privatizáció tulajdonképpen mit szolgált. Mi volt az alapvető társadalmi célja? Azt gondolom, az alapvető társadalmi cél mindnyájunk számára csak egy lehetett, hogy a fogyasztók megfelelő minőségű és megfelelő áron hozzáférhető, kapható szolgáltatásban részesüljenek, és ez a szolgáltatás még ráadásul biztonságos és környezetkímélő is legyen. Ahogy az előbb a Szalay képviselő úr által elmondottakból kiszűrhettük meg tudhatjuk az adatokból, sajnos a liberalizáció, a piacnyitás nem váltotta be egyelőre a hozzá fűzött reményeket, hiszen meglehetősen kevesen tudtak a fogyasztók közül élni ezekkel az új feltételekkel. Ez egy nagyon kicsiny szám.

2007-től a piac teljesen megnyílik, és a magánszemélyek is a szabadpiacról elégíthetik ki igényeiket, de a törvény egyik hiányossága, és talán erről még nem volt szó, hogy meglehetősen homályosan fogalmaz ebben a vonatkozásban, nem határozza meg konkrétan, hogy mik a feltételei, minek kell megfelelni, hogy valaki feljogosított fogyasztóvá váljon. Pedig ez 2007. július 1-jétől ilyen lesz. Ne gondoljuk, hogy az állampolgárok csak 2007-től élhetnének ezzel a lehetőséggel! Hiszen ha az önkormányzatok mint nagyfogyasztók, amelyek közüzemi kategóriába sorolhatók, és amelyek középületek energiaellátásáról gondoskodnak, már most éltek volna ezzel a lehetőséggel, akkor nyilván szűkös forrásaik kiadásait enyhíthették volna, és egyéb olyan kiadásokra fordíthatták volna, amelyek esetleg az állampolgárok érdekeit szolgálják.

De nézzük, hogy milyen apró, idáig meg nem említett hiányosságokat tartalmaz a törvény; ezek korrigálható hiányosságok. Például a 3. § (3) bekezdése szerint a nettó árbevétel 0,05 százaléka a felügyeleti díj. Ez jól is hangzik, és nem is nagy szám, ez rendben is lenne, ha nem kellene külön eljárásonként igazgatási szolgáltatási díjat fizetni. Ez tipikus esete annak, amikor van egy nagyon kedvező megállapítás, hogy ennyi a szolgáltatás díja, aztán erre rárakódik még annyi költség, hogy a végén azt sem tudjuk, hogy mit fizetünk.

(12.20)

A (4) bekezdés a) pontjában javasolt 90 napos ügyintézést semmi nem indokolja. A 30 napos ügyintézés elegendő lenne, és legfeljebb indokolt esetben lenne szükséges ezt 60 napra kibővíteni. A javaslatunk az, hogy az ügyintézés maximum 60 nap legyen, a fogyasztói panaszt pedig 30 napon belül szükségeltessék elbírálni.

A 14. § (2) bekezdése a feljogosított fogyasztó visszatérésének a megtagadásáról, illetve a kérés megtagadásáról szól; a tervezet szerint, ha nincs kapacitás, ezt meg lehet tagadni. A kérdés az, hogy meddig. Ezek azok az apró hiányosságok, amiket lehet módosító javaslatokkal javítani.

Kísérletet fogunk tenni egy másik módosításra is, amely nagy hiányossága a törvénynek, és amellyel nem foglalkozik, pedig a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint ez indokolt lett volna. Erre egyébként a Magyar Energiafogyasztók Szövetsége hívta fel a figyelmünket, és azt gondolom, minden parlamenti párt figyelmét. Érdemes lenne javaslataikon elgondolkodni.

A törvényjavaslat nem érinti a gáztörvény 25. és 26. §-át, amelyek a földgázellátásba történő bekapcsolás esetén fizetendő csatlakozási díjról szólnak. Talán jó néhányan emlékeznek még arra, hogy a létező szocializmus idején, legalábbis annak egy korai szakaszában a szolgáltatásra való rácsatlakozás díjmentes volt, csak a gáz árát kellett megfizetni. Aztán később rácsatlakozási díjat kellett fizetni, de a tulajdonviszonyok nem változtak, hiszen állami tulajdonban maradt az a hálózat, aminek a fejlesztésére az igénybe vevő pénzt fordított. Most előállt egy olyan eset, ami egészen furcsa és idegen a piaci felfogástól. Ez pedig nevezetesen az, hogy a rendszerhez való kapcsolás díját meg kell fizetni; tulajdonképpen megelőlegezzük a rendszer kiépítését, amely később abszolút magántulajdonba kerül. Milyen alkotmányos elv az, amelynek alapján a szolgáltató vagyoni gyarapodását lehet úgy elősegíteni, hogy azt az igénybe vevő előre kifizeti, és tulajdonképpen a szolgáltató ebből építi ki azt a rendszert, aminek a használatáért utána nagyon jelentős díjat fog szedni, mégpedig úgy, hogy semmiféle tulajdonrésze annak, aki ehhez hozzájárult, ebben a történetben nincs?

Azt gondoljuk, hogy ez egy piacidegen magatartás, és a Magyar Demokrata Fórum az idézett két paragrafushoz módosító javaslatot fog benyújtani. Nem gondoljuk, hogy a piac bármely szereplőjének a másik rovására, ráadásul a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő - hiszen bármilyen törvényt hozunk, mindig a fogyasztó van a legkiszolgáltatottabb helyzetben - kárára kell vagyoni gyarapodást magáénak tudni.

A másik, hasonlóan kifogásolt, talán nem is ennek a törvénynek a hatálya alá tartozó eseménysor - illetve ez már nem is eseménysor -, hogy 1997 óta minden ármegállapítás tulajdonképpen törvényellenesen született. Ennek oka pedig az, hogy az 1987. évben XI. számon elfogadott törvény a fogyasztóvédelemről szóló '97. évi CLV. törvény hatálybalépése óta egy olyan állapotot teremtett, hogy lenne egy áregyeztetési kötelezettsége annak a hatóságnak, aki az árat megállapítja. Ennek az áregyeztetési kötelezettségnek a kedvezményezettjei azok a civil szervezetek, akik a fogyasztók érdekeit képviselik. 1997 óta, a fogyasztóvédelmi törvény hatálybalépése óta ennek a két törvénynek az együttes betartására nem került sor, és ennek kárát, összes negatívumát a fogyasztók látják, hiszen az árképzés úgy történik, hogy abba azok a civil szervezetek, akik egyébként a lakossági fogyasztók érdekeit védenék, nem tudnak beleszólni.

A Magyar Demokrata Fórum igyekszik megteremteni annak a feltételeit, és szigorító módosító javaslatokat indítványozni abban a reményben, hogy ezeket az Országgyűlés elfogadja, hogy ez az áregyeztetési kötelezettség, ami a fogyasztók érdekeit védi, betartassék, és a törvényhozás úgy járjon el, hogy a saját maga által hozott törvényeket betartja és betartatja.

Mindezekkel együtt ennek a törvénymódosításnak nyilván itt az ideje, és ezt meg kell tenni, európai uniós tagságunk kötelezővé teszi számunkra, de ne felejtsük el, hogy minden törvénymódosításnak, amelyet a Magyar Országgyűlés elfogad és amelyet tárgyal, az a célja, hogy a piac szereplői, a szolgáltatók és a vásárlók, a vevők optimális körülmények között és optimális megelégedéssel tudják ezt a szolgáltatást élvezni, nyújtani és megvásárolni.

Az Országgyűlésben ülő képviselőknek és mindnyájunknak kötelessége az, hogy a legkiszolgáltatottabbak, a vásárlók érdekeit erőteljesen védje, és a törvényben ennek erőteljesen adjon hangot, hangsúlyt. Módosító javaslataink, amelyeket benyújtunk, ezt fogják szolgálni. Abban a reményben, hogy az Országgyűlés ezeket támogatni fogja és befogadja, előre meg tudom ígérni, hogy ebben az esetben a Magyar Demokrata Fórum támogatni fogja a törvény elfogadását.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu