JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Úr! Ott folytatom, ahol ön abbahagyta. Ha ön úgy gondolja, és ebben teljesen egyetértünk, hogy az áskálódó, megosztó politizálást be kellene fejezni, akkor azt kérném, hogy ha lehet, ennek megfelelően ön is változtasson egy kicsit. Hiszen azt, amit ma itt elmondott annak kapcsán, hogy mintegy 130 évvel ezelőtt volt az első magyar nyilvános, és mondhatnám, Angliát kivéve, Európában is az első nyilvános kültéri sportesemény, gróf Eszterházy Miksa, aki ezt annak idején összehozta, maga is szemlesütve hallgatta volna, amit képviselő úr most itt nagy hirtelen a mi fejünkre olvasott.

Ebben azért van néhány gondolat, amire muszáj reagálni. Az egyik, hogy soha nem mondta, a magyar parlamentben pedig no pláne soha senki sem mondta, hogy adott esetben a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke lenne a doppingügyekért a felelős. Úgyhogy tisztelettel kérném önt, hogy ha máskor Schmitt Pálról beszél, ilyen nexusban még említeni sem érdemes, hiszen nyilván ön sem gondolta úgy, hogy őt valamilyen felelősség terhelné a doppingbotrányok miatt. Mi sem mondtuk így sosem, hogy felelősség terhelné, ezért nem is értem. Így aztán semmi köze nincs is ahhoz az újraválasztásának, hogy bizony az atlétikai sportban elég jelentős presztízsveszteség érte a magyar sportot is.

Ami szintén elhangzott, hogy pénzügyi értelemben micsoda forráskivonás történik ebből a szektorból, pusztán csak az igazság kedvéért hadd mondjam el, hogy a sportcélú állami támogatás mértéke 2000-ban durván 9,5 milliárd volt, 11,2-re sikerült év végére kihozni. Ez 2002-ben 17 milliárd volt, 2003-ban 14, 2004-ben 16,6 és 2005-ben 20,7 milliárd forint. Ez azt jelenti, hogy nemes egyszerűséggel nem felelnek meg ezek a számok annak, amit ön állít. Persze, nem férhet kétség hozzá, hogy jó szándékkal mondja, amit mond, de szeretném arra is felhívni a figyelmét, hogy a tények makacs dolgok, a számok pedig olyanok, hogy könnyen összehasonlíthatók még a laikus közvélemény számára is. Kérem önt, hogy mindig az igazságnak és a tényeknek megfelelő számokat használja.

Azt a kérdést feltenni, hogy van-e a kormánynak elképzelése a magyar sporttal kapcsolatosan egy olyan időszakban, amikor éppen közigazgatási egyeztetés alatt van a magyar nemzeti sportstratégia, és ön ezt biztosan tudja, hiszen több mint hatvan alkalommal különböző szervezetekkel, sportszakmai képviseletekkel egyeztették ezt a kérdést, egy ilyen időszakban ezt feszegetni és azt mondani, hogy nincs, amikor éppen kidolgozás alatt áll, úgy hiszem, csak hangulatkeltés. És mivel ismerem a képviselő úr munkásságát, biztos vagyok benne, hogy nem hangulatkeltési céllal mondja.

(9.10)

Azt meg nem tudom, elképzelhetőnek tartsam-e, hogy nem is tudja, hogy folyik ilyen munka, de tisztelettel felhívom az ön figyelmét arra, hogy ilyen munka folyik, rövidesen lesz elfogadott nemzeti sportstratégia.

Ami azt illeti, hogy az egészségmegőrzés kapcsán a sport, ahogy ön említette, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kapcsolatban bekerüljön vagy ne kerüljön be, úgy hiszem, amiről a miniszterelnök úr beszélt, az elsősorban az egészségügyi alapellátás volt; amiről pedig ön beszélt, az az egészségmegőrzésnek az az aktív módja, amit sportolásként szoktunk emlegetni. De ezt a kettőt így összemosni, és azt mondani, hogy a derékfájósok fussanak két körrel többet az iskolai focipályán, nyilván, ahogy látom, ezt ön sem tudja megállni komolyan, tehát nincs ilyen módon kapcsolata a dolognak.

Egy viszont tény: a létesítményfejlesztési programunk szépen halad, a “Sport a kistelepülésekenö program szépen halad, a “Korszerű tornatermet mindenholö és a “Tanuszodát kistérségenkéntö szépen halad.

Azt kell önnek mondanom, hogy a pályázati szakaszok lezárultak, 50 tanuszoda és 100 tornaterem építése kezdődhet meg reményeink szerint még az idén a közbeszerzési eljárásokat követően. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy ebben a 150 intézményben bizony valószínűleg tízezrek lesznek, akik az egészségüket aktív módon őrzik majd meg, pontosan azt fogják tenni, amit ön adott esetben hiányol, nyilván nem a parlamenti vitától függően vagy függetlenül.

Meg kell emlékeznünk az utánpótlás-nevelési programról is, amit mintegy 1337 iskola, 848 egyesület és 62 590 gyermek bevonásával bonyolítunk 2004-től, hét sportágra kiterjedően; 2005-ben újabb három sportág bevonására kerül sor, az állami támogatás mértéke 730 millió forint.

Nem tudom végigmondani, de talán ezek a kis kiragadott részletek beláttatják önnel is, hogy az állam nagyon is sokat tett a sportért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és tízezrek vannak, akik ebben rendszeresen, az egészségük megőrzése érdekében is, de alapvetően jó érzésből részt vesznek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu