BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jóléti rendszerváltás jegyében többek között 400 ezer új munkahely, bővülő foglalkoztatás, jóléti jövedelempolitika, új foglalkoztatási formák bevezetése, bővítése, a leszakadó térségek felzárkóztatása, esélyegyenlőség, a nők munkavállalásának elősegítése voltak azok az ígéretek, amelyek a kormányprogramba is beépültek. Nos, nézzük meg, hogyan is valósultak meg az elmúlt három év alatt ezek az ígéretek!

A 400 ezer új munkahely helyett közel 300 ezer ma a munka nélküli emberek száma. 3 év alatt 62 500 fővel nőtt az ő számuk. Az elmúlt évben újabb 45 ezer ember vált munkanélkülivé. Amióta Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, azóta a munkanélküliek száma 30 ezerrel nőtt. Ehhez képest a miniszterelnök úr még az ősszel, a kormányváltást követően a következő kijelentést tette: az országban nyugalmat látok, növekedést látok, jól működő munkaerőpiacot látok. Ezt mondta ő, miközben a munkanélküliek száma egyfolytában növekedett, és növekszik azóta is.

Ez a drámai folyamat 2002 őszén indult el, amikor folyamatos gyárbezárásokról és jelentős létszámleépítésekről, elbocsátásokról értesülhetett az ország. A sajtóban nem volt olyan hét, hogy ne olvashattunk volna erről. Ilyen volt többek között a Dunaferr létszámleépítése, 3500 fő, IBM 3700 fő, Zalaegerszegi Ruhagyár 700 fő, Salamander cipőgyár Bonyhádon 1420 fő, DAM Steel Ózdon 1500 fő, Ajka Kristály 500 fő, Tokodi Üveggyár, salgótarjáni Öblösüveggyár 500 fő, MÁV, posta, Matáv több tízezer ember, és a sort nem folytatom, mert itt állhatnék még körülbelül egy óra hosszat.

Amióta Gyurcsány Ferenc lendületbe hozta az országot, nemcsak a munkanélküliség nőtt, de csökkent a foglalkoztatottak száma is 21 ezer fővel. Nemcsak gyárbezárásokra és elbocsátásokra került sor (Kovács Tibor: Hanem gyárnyitásokra!), hanem megtörtént az a csúfos eset is, hogy olyan nagy megrendelők, olyan nagy működő tőkével dolgozó cégek, mint amilyen a Peugeot, a Ford vagy a Hyundai, ezek a cégek a kormányzati tétlenkedés és tehetetlenség miatt Szlovákiába, illetve Lengyelországba települtek.

(12.00)

Így 3200, 3000, 3500, 4000 - gyáranként, cégenként más-más, de több ezer - munkahely települt át más országokba.

Katona Tamás politikai államtitkár úr, amikor mindezt szóvá tettük, és amikor Varga Mihály képviselő úr bemutatta a Fidesznek azt a javaslatát, amely jelentősen csökkentené az adókat és járulékokat, és ezzel számításaink szerint 40 ezer új munkahelyet lehetne létrehozni, erre azt reagálta államtitkár úr, amikor a munkanélküliséget többedszerre is szóvá tettük, hogy elfogadható szintű a munkanélküliség.

Úgy gondolom, hogy ezt a kijelentését nemcsak mi hallgattuk felháborodva, hanem azok a munkanélküli emberek is és azok a pályakezdők is, akiknek egyre nehezebb a helyzetük, hiszen ma már a pályakezdők közül minden ötödik munkanélküli. Az ő munkavállalásuk érdekében, az ő foglalkoztatásuk érdekében több javaslatot is benyújtottunk, nagyon sajnáljuk, hogy érdemi vita nélkül ezeket a javaslatokat elutasították.

Nézzük meg, hogy a jóléti jövedelempolitika hogyan valósult meg. A minimálbér összege három év alatt összesen 7 ezer forinttal növekedett. A polgári kormány idejében 19 500 forintról nőtt 50 ezer forintra. Ma a munkaügyi miniszter szerint másfél millió ember él 57 ezer forint minimálbéren. A jóléti jövedelempolitika jegyében 3 millió ember él a létminimum alatt, egymillió ember nyomorszinten él, és 300 ezer gyermek naponta csak egyszer étkezik. (Babák Mihály: Erre mondja, hogy nagy a jólét!)

Amikor Csizmár Gábort miniszterjelöltként meghallgatta a foglalkoztatási bizottság, és a minimálbér kérdése is szóba került, akkor miniszterjelöltként azt mondta, hogy 87 ezer forintos minimálbért tartana megfelelőnek, de lehetségesnek csak 57-58 ezer forintot. Milyen érdekes ezek után, hogy a miniszterek, az államtitkárok és a miniszterelnök fizetését lehetséges volt a duplájára emelni.

Az új foglalkoztatási formák bővítésére sem került sor. Távmunkában összesen 1500 munkahelyet sikerült ez idáig létrehozni, a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma pedig nem nőtt. Pedig azok az édesanyák, akik a gyermeküket nevelik, szívesen dolgoznának ebben a két foglalkoztatási formában, hiszen ez lehetővé tenné a családi élet, a gyermeknevelés és a munka összehangolását.

A hangzatos bejelentéseken túl, a Távmunka Tanács megalakulásán kívül gyakorlatilag nem történt semmi. A nők munkavállalási esélyei egyre romlanak; ha fiatal, azért, mert gyermeket fog szülni vagy gyermeket nevel, ha pedig középkorú, akkor a munkáltató számára már öregnek számít. Ha falun vagy vidéken él a nő, akkor még nehezebb a helyzete, mert az óvoda- és az iskolabezárások miatt megszűnt nagyon sok helyen, különösen a falvakban a gyermekek biztonságos felügyelete.

De azért mégiscsak történt itt valami, hiszen az esélyegyenlőségért felelős volt miniszter asszony megbízásokat adott különböző tanulmányok elkészítésére. Az egyik ilyen remekmű a nemek közötti egyenlőség előmozdítása a szakszervezetek által, egy másik pedig “A nők esélyegyenlőségének problematikája Magyarországon az uniós csatlakozás előttö címet viseli. Erre a két tanulmányra több millió forintot fizettek ki, olyan nagyságú összeget, amelyért egy minimálbéren foglalkoztatott nő több mint hét évig dolgozik. Erre tellett az esélyegyenlőség jegyében.

Nézzük meg, hogy a hátrányos vagy leszakadó térségekben történt-e valamilyen változás. Csizmár Gábor munkaügyi miniszter kijelentette, hogy elég pénzügyi forrás áll rendelkezésre a leszakadó hátrányos térségek felzárkóztatására. Ehhez képest nem tudjuk, hogy hol és mire költötték el ezt a pénzügyi forrást, hiszen ma Borsodban minden harmadik, Békés megyében minden negyedik, Nógrádban és Baranyában minden hatodik, Szabolcsban pedig minden kilencedik ember munkát keres. Erre felhívta a figyelmét többek között képviselőtársunk egy interpellációjában hétfőn, amire a szokásos kioktató és cinikus választ kaptuk, hogy rosszul nézzük a statisztikát.

Nos, tisztelt államtitkár urak, képviselőtársaim, az elmúlt három évben a harmadik munkaügyi miniszter vezeti a tárcát, a második miniszterelnök irányítja az országot. Miniszterelnökök jönnek, miniszterek mennek, de tulajdonképpen változás nincs, a munkanélküliség marad, az emberek egyre nehezebben élnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu