DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Miután jól kibeszéltük, kivitatkoztuk magunkat, azért nekem maradt néhány olyan gondolatom, amit szeretnék önökkel megosztani, és elsősorban államtitkár úrnak szeretném mondani. Nagyon örülök egyébként, tiszteletre méltó, hogy bent ül az államtitkár, és amikor olyat hall ellenzéki képviselőtől, amit ő másképp gondol, akkor feláll és vitatkozik, vagy próbálja meggyőzni a képviselőt. Ez nem sikerült önnek, de tiszteletre méltó, hogy ön ezt megteszi, nagyon kevesen teszik ezt meg. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Arra kérem önt, hogy hasonlóképpen álljon azokhoz a kérdésekhez, amit én most megpróbálok felvezetni önnek. Nagyon könnyű helyzetben vagyok bizonyos esetben, mert csak számolás kérdése, megint elővesszük a kis kalkulátort, összeadunk, kivonunk, és kiderül, hogy önöknek az előterjesztéssel van igazuk, vagy nekem van igazam azzal, amit mondani fogok.

Igen tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Amikor erről a törvényjavaslatról vitatkozunk, akkor egy dologról elfeledkezünk: amikor én azt mondtam, hogy a demokráciát önök nagyon védik, de április 25-éig benyújtották ezeket a kérelmeket, ehhez képest, azt gondolom, elég sok idő eltelt - ez a tavalyi év április 25. volt -, talán ez idő alatt módot és lehetőséget lehetett volna arra teremteni, hogy szélesebb körben tárgyaljunk róla, esetleg bizottsági szinten, parlamenti szinten, mégis az országgyűlési képviselők mondjanak véleményt, akár a szakbizottság, hogy ezek az indítványok, ezek a kérelmek milyen sorsra érdemesek, és akkor talán többet tudtunk volna arról, hogy mit is utasítottak el és mit nem.

Nos, igen tisztelt államtitkár úr, ami ebben a kérdésben engem zavar: sajnálatos módon akadályoztatva voltam, nem tudtam jelen lenni a kihelyezett környezetvédelmi bizottsági ülésen, amiért egyébként semmiféle szégyenérzet nincs bennem, tudniillik nyolc szavazattal csak az ellenzék volt jelen és a kormánypárti képviselők közül egy sem. Tehát sajnos nem tudtam ott lenni, és nem tudtam kifejteni a véleményemet, hogy megengedhetetlen és elfogadhatatlan - és tisztelettel arra kérem önt, hogy olvassa el azt a jegyzőkönyvet, ami ott készült. Képviselőtársaim felvetettek három-négy olyan dolgot, ami fontos a törvényjavaslat vonatkozásában. Az ön munkatársa, aki lenn volt ezen törvényjavaslat előterjesztésénél, meg se kísérelte, hogy válaszoljon rá. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen és elfogadhatatlan.

A kérdések körülbelül így hangoztak el, és akkor én most megismétlem önnek, és bizony én igénylem arra a kérdésre a választ, amit ők feltettek, én tudom, hogy ön képes arra, és van is önben annyi indíttatás, hogy ezt megpróbálja megválaszolni. A kérdés körülbelül úgy hangzott, megtudhatják-e a képviselők, hogy a 393 beruházásból melyek maradtak el. Ez nagyon fontos, mert adott esetben a képviselő területéről is adhattak be bizonyos igényeket, és erről nem tudhatunk, mert mitől is tudhatnánk, mindennel nem mennek oda a képviselőhöz.

A másik, ami egy nagyon fontos kérdés volt, nem érzi-e úgy - és a kétperces során próbáltam erre kitérni -, hogy a környezetvédelmi jellegű támogatott igények borzasztó kis számban szerepelnek ebben a támogatott listában. Ez azért fájdalmas nekem, különösen mint a környezetvédelmi bizottság tagja, de úgy is mint Szigetköz országgyűlési képviselője - és ön ennek a területnek a felügyelője, illetve a terület önhöz tartozik -, mert Szigetköz legalább három téren elesik nagyon fontos uniós támogatástól: érzékeny terület, bizonyos értelemben hátrányos terület és az agrár-környezetvédelmi célok támogatása. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Ha kevés a pénzünk, és valahol pénzt lehet keresni, és pénzt lehet erre a területre vinni, akkor ez az a három terület. És azt gondolom - és ez többéves, tehát nem mondom azt, hogy az önök kormányzása idejére jellemző csak -, ha egy olyan ivóvízbázisnál, mint a Szigetköz, önök nem tudják ezt a területet besorolni az érzékeny területek közé, amikor is EU-s pénzeket lehetne lehozni, ez elfogadhatatlan.

A harmadik kérdés az volt, hogy azokat a pályázatokat, amelyeket önök lemondtak, kizártak, szelektáltak, sokféleképpen lehet minősíteni, annak mi volt az oka. Ha egyszerűen csak pénzügyi kérdés volt, akkor bizony, államtitkár úr, nem az a megoldás, legyen bármilyen kormány, hogy van 350-390-400 igény, és abból ötvenet vagy hetvenet támogatunk. Akkor meg kell találni vagy az EU-s pénzeket vagy egyéb olyan forrásokat, hogy bizony ezeket az igényeket kielégítsük, mert örökké hiányérzete lesz úgy a képviselőknek, mint az ország lakosságának. Tehát azt gondolom, hogy ezt bizony másként kellett volna megoldani, és tisztelettel arra kérem önt, hogy legközelebb, amikor ilyen kihelyezett ülésen vagy bármilyen ülésen törvényjavaslat előterjesztője érkezik önöktől, akkor bizony ne tegye meg azt, hogy ne válaszoljon ezekre a kérdésekre, mert itt van a jegyzőkönyv, még egyszer mondom, nem volt válasz, és a jegyzőkönyvből az sem derül ki, hogy valaki megtiltotta volna ezt a választ.

A másik kérdés, és akkor ez hadd legyen személyes, igen tisztelt államtitkár úr, ez pedig Mosonmagyaróvár két esete. Az egyik számomra fájdalmas, ellenzéki képviselőként természetesen egy kampányban könnyen képviselhető jó terület, jó téma, hogy két országgyűlési képviselő van egy városban, kormánypárti és egy ellenzéki, és nem tudjuk elérni, hogy egy jó program, a kórház második üteme menjen. Ez azért fájdalmas számomra, mert minél később valósul meg ez a második ütem… - tudom, Keller képviselő úr még a mi időnkben is azt mondta, ellenzékben, nagyon korrekt módon, hogy Mosonmagyaróvár nem érdemli meg a rekonstrukciót, ez így korrekt, ezt én most is el tudom mondani. Most az a bajom, ha ez a szemlélet megmaradt, mert neki voltak erre gazdasági mutatói, ami miatt ezt mondta, csak, igen képviselőtársaim és államtitkár úr, ha elindult egy beruházás, akkor a második ütem minél később valósul meg, annál kevésbé lesz hatékony. Tehát számomra teljes mértékben érthetetlen, ha egyszer elindult az első ütem, azt gondolom, nincs vita közöttünk, akkor a második ütemet is meg kellett volna valósítani. Tehát ez, ami nekem egy fájdalmas pontom, és azt gondolom, hogy ezt a jövőben be kellene csatolni ide a támogatottak közé.

Államtitkár úr, még egy dolgot hadd mondjak, és itt lehet nyakon csípni a pontos számítást, illetve a hozzáállást; amikor ön azt mondja, hogy a bizonyos jogszabályi változások miatt a mosonmagyaróvári Karolina kórháznál be kellett emelni ezt a fajta módosítást: nos, igen tisztelt államtitkár úr, azt kell tudni, hogy 300 millió forint különbség adódott a beruházásnál, ebből önök 60 millió forintot kívánnak támogatásként adni, míg az összes többit az önkormányzat büdzséjéből kell kigazdálkodni.

Igen tisztelt Államtitkár Úr! Két probléma van. Egyrészt számomra kevésbé elfogadható az, hogy egy műszakitartalom-változás miatt, nem várt esemény miatt nagyobb költség volt a rekonstrukció, hogy ezt az önkormányzat vállalja. Nyilván azért harcolok, és nagyon örülnék, ha kormánypárti képviselőtársam, a polgármester ugyanezt tenné, és harcolna azért, hogy ne az önkormányzatnak kelljen kifizetni a 179 millió forintot.

A másik része az, hogy nem pontos a számításuk, tudniillik Mosonmagyaróvár város önkormányzatának a zárszámadásában teljesen más szám szerepel, az a 179 millió forint, amiről most beszélünk, nincs benne ebben az elszámolásban. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Egy ÁSZ-vizsgálat esetén ez a pénz hiányozni fog. Én módosító indítványt egyébként ez ügyben hármat nyújtottam be, mégpedig úgy, hogy kettőben a kormánytól próbálom ezt a 179 millió forintot kicsikarni, a harmadik esetben pedig azt mondom, ha már az önkormányzat kifizette, akkor legalább nevesítsük. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Ha ön előveszi ezt az előterjesztést, akkor látja, hogy ez a 179 millió forint onnan hiányzik, tudniillik ott az van feltüntetve, hogy mennyi volt a tervezet. De nem ennyi lett a beruházás akkor, amikor befejezték az első ütemet.

Tehát tisztelettel arra kérem önt, ha nem esik nehezére, és gondolom, hogy nem, akkor a három módosító indítványból egyet támogasson. De én szívem szerint azt mondom önnek, hogy ne javítója legyek én ennek a törvényjavaslatnak olyan értelemben, hogy a számok legyenek pontosak, hanem olyan értelemben legyek a javítója, hogy ez a módosítás úgy kerüljön be, hogy a kormány bizony vállalja fel azt a 179 millió forintot, mert Mosonmagyaróvár önkormányzatának nagyon fontos vagyontárgyat kellett eladni ahhoz, hogy ebből a vagyontárgyból a kórház rekonstrukcióját tudja bizonyos értelemben finanszírozni.

És egy számot hadd mondjak önnek: ugye, önök sem fogadják el azt, képviselőtársaim, hogy az Orbán-kormány által megszavazott címzett támogatás 7 százalék önkormányzati részt vállalt volna, ezzel a módosítással, ha a város fizeti, akkor 14 százalék lesz?

(21.50)

Ennyit arról, hogy hogyan állunk egyébként egy kormánypárti vezetésű önkormányzathoz: dupla annyi önrészt kell vállalni, mint egy ellenzéki vezetésű város esetén.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, segítsen abban, hogy ne 14 százalékot kelljen Mosonmagyaróvárnak vállalni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu