DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha olyan gazdag ember lennék, mint gróf Széchenyi István volt a maga korában, akkor egy felajánlást tennék. Ezt a könyvet, az Állami Számvevőszék jelentését megvásárolnám, és elhelyezném az ország minden falujában, minden könyvtárában, minden iskolájában, minden gazdakörében, minden olyan közösségben, ahol emberek hozzájutnak és elolvassák. Ezt azzal ellentétben mondom, amit itt hallok, tisztelt Országgyűlés. Az elmúlt óra gyorstüzelő szellemességei és unalmasságai bizony nem ugyanazt a minőséget és súlyt jelentik, mint ami ebben a könyvben, ebben a kötetben nekünk megadatott.

Tisztelt Országgyűlés! Ez egy rendkívül értékes információ. Ritkán van ebben az Országházban olyan alkalom, hogy ennyi adat, ennyi analízis kerül a kezünkbe. Egyike vagyok azoknak, akik mindig itt vagyunk, mert engem érdekel a törvényhozás, és érdekel, hogy milyen törvényeket alkotunk, hogyan ellenőrizzük a kormányt. Ez fontos dolog, vannak, akik többet szánunk erre, mint mások. Ezzel az információval az előttünk lévő okmány, megismétlem, az egyike azoknak, amelyek hozzánk kerülnek az év során, és ami különösen érdekes és értékes. Ezt a mostani kijelentésemet igazolták is a felszólalások, a vezérszónokok, a bizottsági elnök úr, Tállai képviselő úr jelentése, és így tovább. Szinte mindegyik párt vezérszónoka pozitív értékelést és tájékoztatást nyújtott e tekintetben.

Nyugodtan megismételhetem azt, amit valaki már mondott, hogy nem falra hányt borsó. Noha ez egy érdekes, szép magyar mondás, jól is kommunikál, de nem falra hányt borsó, még akkor sem, ha kevesebb a hatása, mint amennyit megérdemel; még akkor sem, amikor olyan politikai hajlamok kerekednek felül, vagy csúsznak bele az érvelésbe, amiket itt időnként hallunk. Kicsit elszomorodtam, amikor Katona Tamás államtitkár úr azt mondta, hogy a fideszesek valami furcsa dolgot csinálnak ezzel. Kérem szépen, a fideszesek nem csinálnak furcsa dolgot, és nem azokat emelik ki, ami kompromittáló.

Ha analizáljuk az itt elhangzott felszólalásokat, talán éppen Szalay Gábor képviselő úr volt az, aki tényszerűen, adatszerűen, a leganalitikusabb - és az analitikus szót itt most a kritikus szinonimájaként használom -, a legkritikusabb módon, de alkotó módon elemezte ezt az okmányt. Azt, hogy a politikai megoldásokat és térképet illetőleg hol ül Szalay képviselő úr, nem kell mondanom. De ez bizonyítéka annak, hogy képesek vagyunk arra, hogy egy értékes dolgot értékesen analizáljunk. Itt ülök a Fidesz soraiban országgyűlési képviselőként, érdekel a törvényhozás, érdekel a kormányellenőrzés, de nem ellenzék vagyok. A kisebbség soraiban ülök, és a kisebbség soraiban végzem a munkámat.

Értem én azt, hogy szokásos a politikai szférában kormányoldal és ellenzéki oldal, jó, hát vannak, akik így gondolják. Én úgy gondolok magamra, hogy én a kisebbség és nem a többség soraiban végzem a munkámat. Talán jobb volna időnként, ha így újrarendeznénk, ha csak néhány órára is a pozícióinkat egy-egy téma megvitatásakor. Node, ez talán politikai filozófia, erre nincs időm, nincs ideje a tisztelt Országgyűlésnek.

Engedtessék meg inkább, hogy visszatérjek, és olyan szempontokat hozzak ide, amelyekre eddig nem került sor, vagy egyiket-másikat jobban megvilágítsam. Azt mondanám, hogy a Számvevőszék munkája a számvitel, a régi gondolatú hites könyvvizsgálásnak egy modern és magasabb igényű és általánosabb változata, fejleménye; és nagyon fontos itt a hites, a hiteles. Ez azt jelenti, hogy aki ezt csinálja, abban úgy meg lehet bízni, hogy csak csuda. Mérget lehet rá venni, tűzbe teszem a kezem érte - vannak jó magyar kifejezések, hogy mit is jelent ez. A hites könyvvizsgáló véleményéért, jelentéséért szeretem tűzbe tenni a kezemet. Hasonlóképpen vagyok az Állami Számvevőszék jelentésével, még abban a nagy képben is, amikor az országról tesz hites jelentést.

És nemcsak hogy hites emberek, hanem kompetens emberek kompetensen teszik. Szoktam mondani, hogy két fő tényező számít, a kompetencia és a kredibilitás, tehát a hozzáértés és a hitelképesség. Ilyen okmány került a kezünkbe, ezért mondtam, hogy minden falu minden iskolájában és könyvtárában elhelyezném, és nem nézném le, tisztelt Országgyűlés, a falusi iskolában ülő gyerekeket, kisgazdákat, kisiparosokat, akik azokban a falvakban élnek, és a kezükbe kerülne. Nem nézném le őket, hogy nem tudnák elolvasni és kibogozni, hogy mi van benne. Mert ha nem tudnák, akkor megkérdeznék egymást, és megkérdeznék az országgyűlési képviselőjüket, mert olyan is van nekik.

Ilyen hozzáállással továbbjutunk olyan témák elemzésében, vitájában, kritikájában, mint, csak megemlítem, a private public, a PPP, az állami és a magánösszefogások értékelése. Ez valóban érdekes, sokat ígérő valami, ugyanakkor lehet olyan sikamlós, mint a banánhéj: csúszhat. Miért? A pozitív oldalon ott vannak az érvek: az állami pénz, legyen az költségvetési, vagy nevezzük olyan hitelnek, ami kedvezményes, szubvenciós feltételekkel kerül be egy tranzakcióba, amelyben aztán megvan a lehetőség, hogy nagyobb privát forrásokat belehozzon abba a tételbe; olyan privát források is belekerüljenek egy-egy gazdasági vállalkozásba, ami különben nem születne meg. Itt vannak az érvek a magán- és a közösségi vállalkozásokra.

A hiba ott lehet, és a kockázat ott van, hogy ezeknek a kondícióit nem lehet mindig olyan tisztán látni, mint egy részvénytársaságnál, ahol egy magántársaság kibocsát részvényeket, begyűjti a pénzeket, és azzal gazdálkodik a jól kialakult szabályok szerint. Ugyanis akkor, amikor egy PPP-vállalkozásba közpénz jut, a költségvetés valamilyen csatornáján keresztül, legyen az a Magyar Fejlesztési Bank vagy az Eximbank, vagy agrártámogatás, sokféle ilyen csatorna létezik, de bármelyikről van szó, jellemző az rájuk, hogy ezek koncessziós hitelek. Néha egyenesen ajándék, és nem lesz várakozás arra, hogy visszafizessék; de gyakran a visszafizetés igényével kölcsön, hitel.

Hogy hogyan alakul a hitel juttatásértéke? Ugyanis az a hitel, az a kölcsön, amelyik visszafizetődik, mondjuk, tíz év múlva, mondjuk, 2-3 százalékkal alacsonyabb kamattal, mint az akkori kereskedelmi, kommerciális hitel, és lehet 1-2-3 év türelmi idő, ennek az ajándékértéke, juttatásértéke kiszámítható, de nem egyszerű. Amikor ez kombinálódik a magán-hozzájárulással, akkor egy ökonometriai számításnak, elszámolásnak a témájával állunk szemben.

(12.10)

Jó volna, ha ennek a végzése témája lenne az Állami Számvevőszék jövőbeli munkájának. Elnök úr, köszönöm, abba kell hagynom, de talán érzi a Számvevőszék, hogy mire utalok. Ez az egyik jövőbe mutató olyan elvárás, amire a kitűnő magyar Állami Számvevőszék képes, és a mi kormányzási, törvényhozási munkánkat segítené.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu