DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen a megtisztelő felvezetést, elnök úr, de egyebekben is jelezni kívántam felszólalási szándékom.

Az élelmiszerüzlet miért lenne más, mint minden, a gazdasági élet területén megjelenő egyéb üzletág, akár az olajüzlet, akár a bankárüzlet, akár az építőipar? Itt sem irgalmas nővérek és ferences rendi szerzetesek dolgoznak. Üzletemberek, kereskedők dolgoznak itt is, és nem mindegyikük a becsület bajnoka. Van, akit a profit érdekel mindenek fölött, és - Kökény képviselő úrral teljesen egyetértve - lévén olyan ágazat, amely az emberi egészséget érinti, időnként veszélyes üzem. Méghozzá olyan veszélyes üzem, amelyre függetlenül attól, hogy mekkora profitot és milyen módon lehet elérni, az államnak bizony kemény korlátozó szerepkört kell alkalmaznia annak érdekében, hogy az élelmiszer-fogyasztásban minden szempontból ellenőrzött, egészségre ártalmatlan termékek kerüljenek a fogyasztók asztalára.

Az államtitkár asszony nagyon helyesen utalt arra, hogy az Európai Unióban bizony az összes támogatás, amit osztogatnak ilyen-olyan élelmiszer-termelőknek, attól függ, hogy milyen árut állít elő. Tehát a fogyasztótól indulnak vissza, s azt mondják, hogy ha egészséges árut kap, akkor arra megfelelő támogatást kap mint termelő, mint forgalmazó, mint előállító.

Aztán van egy másik kényszer a világban, van egy egészen komoly réteg, több milliárd ember, akik a minőségi élelmiszert nem tudják megfizetni, nem tudják elérni, és az ő számukra is kell valamit produkálni, lehetőleg olcsón. Ezen termékek jó része élelmiszernek látszó tárgy, mert beltartalmi értékeit tekintve semmiben nem felel meg az egészséges táplálkozás minimumkövetelményeinek.

Így aztán a tudomány is beszáll ebbe a dologba, s azt mondja, akkor minél ellenállóbb, minél kisebb költséggel, minél nagyobb hozamot elérő élelmiszert kell előállítani, és ez már túllép az úgynevezett természetesen nemesítésen, a keresztezésen, amikor azt mondjuk, hogy a természetben meglévő növény- és állatfajtákat próbáljuk úgy párosítani, hogy azok a legjobb eredményt hozzák ki. Aztán azt mondja, továbbmegyünk, s jönnek a génmódosított játékok - amire most már Magyarország közvetlen veszélyeztetett, bár védzáradékkal éltünk, nem tudom, meddig tudjuk tartani a milliárdos, dollármilliárdos üzlettel szemben az egészségünket, mert itt arról van szó -, amikor anélkül, hogy hosszú tudományos tapasztalat állna rendelkezésre egy ilyen génmódosított termék fogyasztására nézve - mert nincs, mert ahhoz több évtized kellene, és a profit nem vár, a tőke nem vár, dolgozik, dolgozik, dolgozik -, olyan új, génmódosított vetőmagot állítunk elő, amely a rovari kártevőkkel szemben is ellenálló, mégpedig úgy, hogy rovarölő enzimet termel, megöli a rovart, és ez egy génmódosított termékként aztán majd a fogyasztási láncban eljut egészen az emberig. És ez nem törvénytelen. Most még Magyarország nyilvánvalóan nem engedte be; de ez törvényes.

S aztán vannak a törvénytelen módszerek, amelyekre már képviselőtársaim oly sokszor utaltak: paprikabotrány, sonkabotrány húsvétkor, tejbotrány, húsbotrány, sorolhatnánk. Itt a nyitott piac, megjelennek a különböző termékek, amelyek már jogszabályellenesen kerülnek be. Mert nézzük csak a hungarikumokat, amiről olyan szépen beszélt Karakas képviselő úr! A kalocsai és a szegedi paprika attól hungarikum, hogy még a termőhely is elő van írva, hogy hol lehet azt az adott paprikát előállítani. Tehát ha én a Jászságban termelem azt a paprikát, és leviszem Kalocsára, bár az szép és egészséges, és bekeverem, szabálytalanságot követek el. De itt nem ez történt. Itt megérkezik külhonból a paprika, amely még gombatoxinnal is fertőzött, bekeverik szépen, aztán fölfedezi a hatóság, elrendelik a megsemmisítést, urambocsá, a megsemmisített termék - ami papíron nyilvánvalóan megtörtént - később ismét bekerül a fogyasztásba, illetve a fogyasztásba nem, hála istennek, de a termékkörbe, és aztán jön a képviselő által említett csodálatos ítélet, miszerint megállapítják, hogy tekintettel arra, hogy a laboratórium nem volt akkreditálva, így a pert megnyeri az a becstelen előállító, aki nemcsak a fogyasztókat téveszti meg, hanem az egészséget is veszélyezteti.

Nos, hogy az Országgyűlésnek, négy pártnak és a függetleneknek kell összefogni, hogy végre hajtassuk már végre azokat a jogszabályokat, amelyek egyébként most is megvannak, de szerteágazó voltuk miatt a hatóságok egymásra mutogatnak, hozzunk már egy olyan törvényt, amely a belkereskedelemre vonatkozóan eligazítást nyújt, és ezt harmonizáljuk már az egészségügyre vonatkozó előírásokkal, ez már egy kicsit bosszantó. Bosszantó azok után, hogy látjuk ezeket az ügyeket, a hatóságok meg egymásra mutogatnak. A miniszterelnök úr három hónappal ezelőtt közvetlen utasítást adott arra, hogy szíveskedjenek ezeknek az ilyen ügyekben eljáró hatóságoknak a működését összehangolni. Remélem, azóta valami van!

De azt nem lehet elfogadni, hogy most az Országgyűlés várja már meg, hogy mikor fog lépni valamit a kormány, és hoz ide elénk egy előterjesztést. Ezzel nekünk előre kell menni még akkor is, ha ez nem egy jó dolog, mert nyilván ezt együtt kellene megcsinálni, és nekünk kötelezettséget kell vállalni arra, hogy itt a fogyasztó és a termelő között meglesz az az előírt bizonylatolási és ellenőrzési rend, amire államtitkár asszony utalt, bizony ám, a termőföldtől a fogyasztóig. Ha most megnéznénk, hogy ez hány terméken követhető végig, akkor nagyon szomorú képet látnánk, jóllehet bizonyos előírások ezt már megkövetelik.

Karakas úr szól a számla nélküli értékesítésről. Barátaim! Amíg Magyarországon van egy olyan adójogszabály, ami azt mondja egy bizonyos körnek, hogy neki nem kell számlát adni, mert ő nem tartozik a termelői körbe, addig itt a számlaosztogatási fegyelemről kár beszélni. Akkor azt kell mondani, hogy mindenki számlaadásra kötelezett, barátaim, nincs egyszerűsített adónyilvántartás és bizonylatolás. Adófizetési kedvezmény lehet természetesen, lehet az eljárási rendet rövidíteni, de azt nem lehet, hogy egy termelői kör gyakorlatilag kontroll nélkül jusson a piacra úgy, hogy annak az előállított termékeit nem tudjuk, hogy ki és milyen módon fogyasztja, legyen az külföldi, vagy legyen hazai, teljesen mindegy.

Itt nekünk egy dologra kell figyelni, hogy a magyar termelőket indokolatlan hátrány ne érje az ilyen, nem egészen korrekt versenyben, de hazai előnyt sem élvezhet egy rosszabb minőségű, nem ellenőrzött áru. Ezeket a hatósági eljárásokat úgy kell összehangolni, hogy ne kerülhessen arra sor, amit a mai újságban olvastam, hogy bizony az egyik központi laboratórium, ami közel 100 millió forintos privát bevételt is hozott, most fölszámolásra kerül, mert az állomány 60 százalékát leépítik. Tehát a leépítéseket és az átszervezetést hangoljuk már össze azzal az országgyűlési határozattal, amire nézve itt most négypárti és független megállapodásra van lehetőség.

Elnézést a vehemensebb fölszólalásért, de mindnyájan látjuk - itt az előterjesztők ülnek egytől egyig a teremben, de vannak rádióhallgatók és tévénézők kellően el nem ítélhető módon, akik még figyelnek bennünket, legalább ők tudjanak róla -, hogy igen, az Országgyűlésben van egy olyan ügy, ami most közvetlen megoldást kíván.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

Forrás: parlament.hu