DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A világ egyik legrangosabb tudományos mérnöki versenyén egy fiatal magyar kutató, Rátai Dániel ötven ország 1400 pályázója közül hat első díjjal érkezett haza. A győztes csodálatra méltó kreativitásának köszönhetően - körülbelül 30 ezer forintból - olyan háromdimenziós informatikai tervező rendszert készített, amelytől a számítástechnikai világnak leesett az álla. Köszönet érte neki, és köszönet minden magyar tudósnak, kutatónak és feltalálónak.

Ma az egészségügy terén jeles kutatókról szeretnék beszélni. Tudják önök, képviselőtársaim, hogy hány ember hal meg közvetve vagy közvetlenül érelmeszesedésben? Háromból kettő. Tudják, mennyit költenek évente például az Egyesült Államokban az érrendszeri betegségek kezelésére? 16 milliárd dollárt, ami körülbelül 3200 milliárd forint. Tudják önök, hogy körülbelül hány liter vérre van szükség egy szívműtéthez? Húsz liter vérre. És húsz liter vért 176 embertől lehet levenni. (Folyamatos zaj.)

Nos, kérdéseimmel arra akartam rávilágítani, hogy mind az érrendszeri betegségek, mind a vérhiány elleni küzdelem olyan központi kérdés az egész világon, amelyekre ha valaki megtalálná a megoldást, nagy eséllyel pályázhatna orvosi Nobel-díjra. Nos, Nobel-díj várományosok itt élnek Magyarországon, sőt néhányan itt ülnek a parlamenti karzaton is, például Horváth István és Bertha András; ők azok, akik az egészségügyet érintő újításaikkal, találmányaikkal (Taps.) sorra elhozzák a nagydíjakat nemzetközi feltalálói seregszemléről.

Csak néhányat az újításaikból: az érelmeszesedés elleni immunizáló antigén, amely néhány hetes kúra után helyreállítja a szervezet egyensúlyát; az egyedi eljárással készített művér, amelyet vértípustól függetlenül minden szervezet befogad, és amely fagyasztva, szárítva bármeddig eltartható, vízzel hígítva pedig azonnal beadható; vagy említhetném a zsírban oldódó vitaminokat vízoldható formában tartalmazó készítményt.

Nos, képviselőtársaim, ezek a nagyszerű találmányok pénz és állami támogatás hiányában parlagon hevernek. Külföldről hatalmas az érdeklődés, ám Horváth István és Bertha András azt szeretnék, ha munkájuk Magyarországnak hozna hasznot, hiszen néhány százmilliós befektetés több milliárdos bevételt és nemzetközi elismerést jelenthetne hazánknak.

Egyik oldalon tehát vannak nagyszerű tudósaink és találmányaink. De mi van a másik oldalon? Mit kapnak a magyar államtól cserébe hűségükért, hogy a hatalmas anyagi lehetőségeket kínáló külföldi ajánlatok helyett itthon maradnak, itthon akarják hasznosítani, itthon akarják gyártatni találmányukat? Hát, nem sokat. Magyarországnak alapvetően nagyon-nagyon kevés a kutatás-fejlesztésre fordított pénze: a GDP 0,9 százalékát fordítja Magyarország kutatás-fejlesztésre, ez például az Európai Unió átlagában 2 százalék, az Egyesült Államokban 2,8 százalék, Japánban 3 százalék fölött van.

A rendelkezésre álló kutatás-fejlesztési forrásokat növelni kell, és sokkal hatékonyabban kell koncentrálni. A kutatás-fejlesztés nem piaci alapon működik, nagyon sokszor ebből a kevés pénzből intézményeket és nem témákat támogatnak. Az elbírálás tekintélyelven működik, a kifizetéseknél a megtérülés gyakorlatilag nem játszik semmi szerepet.

A magyar innovációs nagydíj tavalyi nyertese, Duda Ernő biotechnológus kutató mondta nemrégiben: “Nemcsak az egy főre jutó Nobel-díjasokban vagyunk mi, magyarok világelsők, hanem a hasznosulatlan találmányokban is.ö Ennek az az oka, hogy nem alakult ki az a szektor, amely a kutatási eredményekkel kezdene is itthon, magyaroknál valamit.

(14.50)

A kutatás-fejlesztés támogatása közép- és hosszú távon üzlet, és nem veszteséges tevékenység. A Magyar Demokrata Fórum javaslata szerint az államnak az lenne a feladata, hogy kutatás-fejlesztési alapok, részvénytársaságok és egyéb befektetési formák létrehozását ösztönözze. Az MDF szerint egy ilyen szemléletmódváltás jelentene garanciát arra, hogy a jelenlegi sanyarú helyzet megváltozzon. Konkrét javaslatainkat a “Teret a tehetségnekö programban fogalmaztuk meg, és néhány napon belül eljuttatjuk képviselőtársainkhoz, a parlamenti pártokhoz.

Ezek a lépések azok, amelyek segítenék Magyarország versenyképességét, és ma sem értem, hogy a nemzeti fejlesztési terv miért akadt meg, miért nem próbál a kormányzat a magyar gazdaság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) versenyképessége érdekében élni ezekkel a lehetőségekkel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu