ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az előbbi vitához csak annyit, ha stratégiai ágazatról beszélünk, akkor a kulturális örökség, a nemzet kincse is önmagában egy stratégiai ágazat, hiszen az egész idegenforgalmat tulajdonképpen azzal lehet naggyá tenni, ha valóban erre a nemzeti kincsre megfelelőképpen vigyázunk. Ugyanezt tették, és itt a Gulyás képviselő úr által elmondottakhoz szeretném hozzátenni: vannak országok, amelyek a stratégiai ágazataikat nem privatizálják; működésre kiadják, de nem privatizálják. Ilyen a francia gázszolgáltatás, ugyanezt lehet mondani az energiaiparra, hiszen ha valamelyik országos stratégiai ágazatát privatizálja, akkor tulajdonképpen kiszolgáltatottá is válhat azáltal, sőt mi több, azzá is válik.

Nem véletlenül mondtam az előbbi vitában, hogy egy olyan technikát kellene kialakítani, amivel Magyarországon is valóban fel lehetne gyorsítani a műemlék jellegű épületek rendbe rakását. Nem véletlenül hivatkoztam Budapest egyes műemlék jellegű épületeinek a jelenlegi állapotára. De ugyanígy hivatkozhatnék adott esetben egy városföldi karthauzi templomkolostorra is, amely ha nem kapja meg a megfelelő állami forrást, támogatást - és szeretném, ha ezt államtitkár úr föl is írná, hiszen Magyarországon ez az egyetlenegy ilyen jellegű templomkolostor -, ha ott a talajvíz-elvezetést nem lehet megoldani, akkor az az egyetlenegy is az enyészeté lesz.

De ugyanígy problémáim vannak a nemzeti kulturális örökség területén a hatósági tevékenységgel is. Hiszen a Somló környékén, Somlóvásárhelyt, Somlószőlőst említem, de lehetne sok olyan települést mondani, ahol a SAPARD keretén belül pályáztak az egyházak, és sajnos még csak föl sem lettek bontva a pályázataik, pedig amikor a hatóság részéről kimentek, látták ugyan, hogy az egész tetőszerkezet 60-70 százaléka már olyan állapotban van például a somlóvásárhelyi templomnál is, hogy ha ott nincs gyors felújítási lehetőség, akkor az egész templom az enyészeté lehet egypár tíz éven belül. Ott négy gerenda és a régi tetőcserepek beszerzése miatt tulajdonképpen maga a hatóság is megpróbálta - itt Máté úrról van szó, azt hiszem, ismerős ön előtt is - megfúrni a templom tetőszerkezetének a felújítását.

Azért is mondtam, hogy ha stratégiai szempontból nézzük a kulturális örökségeinket - és nyugodtan lehetne mondani a határon túli megszerzésekre vagy a működtetések megszerzésére, vagy a határon túli kastélyaink, templomaink, volt kastélyaink, templomaink esetleges birtokbavételének a lehetőségére -, sokkal jobban oda kellene figyelni erre. Ha valóban egy törvényt alkotunk, akkor a törvényben próbáljuk meg úgy rögzíteni - és ha kell, négypárti alapon, és a Független Nemzeti Fórum részéről is maximálisan meg fogja kapni ezt a támogatást -, hogy ezt a stratégiai ágazatot valóban a jövő, gyermekeink, unokáink és az Európai Unió számára is úgy tudjuk megőrizni és átadni, hogy valóban Magyarország idegenforgalma azáltal nő. Mert ha Budapestre ránézünk, most az utakról nem is beszélek, hanem a műemlék jellegű épületeinkre, az sokszor visszataszító. Ezért is mondtam Pető Ivánnak is, ha Brüsszelbe kimegy, ő is többször jár kinn Brüsszelben, ott lehet látni, hogy a homlokzati részt állami forrásból próbálják megoldani, a belső felújításokat meg banki forrásból, és utána ráterhelve a lakásokra, a lakást értékesítik, hiszen a lakások ára állandó jelleggel növekszik. Innentől fogva minden további nélkül olyan teher nélkül lehet a lakások belső terét és a belső gangokat fölújítani, amely önmagában muzeális érték, hiszen csodálatos belsőépítészeti jelleggel bírnak ezek a belső gangok, belső folyosók is.

Azért kellene egy olyan törvényt alkotni és a költségvetésben is valóban új forrásokat biztosítani hozzá, hogy ne az enyészeté legyenek ezek a stratégiai jellegű kulturális örökségek, hanem valóban úgy tudjuk átadni a jövő számára, hogy Magyarország, a magyar nemzet számára is értékmentés fog bekövetkezni, és ezáltal Magyarország imázsa is nő, nemcsak a pálinkával, nemcsak a Pick szalámival, hanem valóban a kulturális örökségeinkkel, javainkkal is. Ezért is kérem, hogy valóban a hatósági rendszeren belül is meg kellene ezt értetni a hatósági szakemberekkel, akik elbírálnak egy-egy pályázatot, hiszen ha a hívők összeadják a forrást az önerőre, akkor már ne legyen négy darab tartógerenda gátja annak, hogy egy templom tetőszerkezetét, hiszen egy nagy templomról van szó, le lehessen cserélni. Mert belül, fogalmazzunk úgy, a turisták nem mennek annyira fel, és ne az legyen a gátja és az oka, hogy egy tetőcserét nem lehet végrehajtani, és utána a beázásokból akkora károk keletkeznek, hogy a belső festmények is eltűnnek, elpenészesednek, és onnantól fogva már nincs vonzása, sőt mi több, visszataszító ereje van.

Ezért is kérem az államtitkár urat, hogy próbáljuk meg hatósági oldalról is ezeket a dolgokat úgy rendezni, tehát a végrehajtás területén; mert hiába alkotunk nagyon jó törvényeket, ezt már a múltkor az egyik vitában elmondtam, ha a végrehajtás területén hibáznak akár a hatósági, akár az ellenőrző, felügyelő tevékenységek során. Ezzel ugyanis olyan gátakat próbálnak meg indukálni, ami által abban a pillanatban tulajdonképpen még az a jó szándék is, hogy valamit felújítsunk, az emberek részéről előbb-utóbb el fog olvadni, mert ha így viseltetnek velük szemben, akkor lemondanak arról a lehetőségről, arról az esélyről az önerő biztosításával, hogy adott esetben egy nagyon komoly felújítással meg lehessen menteni az ilyen értékeket.

Még egyszer szeretném kihangsúlyozni: lehet, hogy ha a török fürdőkkel kapcsolatban, mondjuk, a török idegenforgalmi minisztérium meg lenne kérdezve, hogy működtetésre a török fürdőket átvennék-e harminc évre - nem tulajdonba, mert tulajdonba ilyesmit nem szabad eladni -, állítom, hogy a török minisztérium abban a pillanatban rácsapna egy ilyen működtetésre harminc évre, és rendbe is hozná. Tehát ezekre kell kísérletet tenni.

Nagyon köszönöm a figyelmüket.

(11.50)

Forrás: parlament.hu