HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem könnyű a kormánypárti képviselőkkel, mert úgy tesznek, mintha nem lennének itt. Persze, nincsenek is itt nagyon sokan, csak néhányan ülnek itt közülük, de ha elmondunk valamit, még azt sem hallják meg.

A képviselő asszony, kedves Zsuzsa az imént azt mondta, működjünk már együtt ebben a törvényben. Kérem szépen, tizenöt percen keresztül beszéltem, például a következőket mondtam: nagyon örülök, hogy már közös koncepcióban gondolkodunk, és üdvözlöm azt, hogy önök is fontosnak tartják azt a törvényi koncepciót, amelyet annak idején kialakítottunk, e mentén módosul most a törvény is; jó kiindulási alap egy közösen elfogadható törvénymódosításhoz. Tetszik emlékezni? Ezt mondtam: közösen elfogadható törvénymódosításhoz. Miért tetszik akkor most felállni itt, és azt mondani nekem, hogy működjek már együtt?

Azután a beszédem végén azt mondtam: reményeim szerint az elképzelések, amelyeket mondtam, megvalósulhatnak, és a most tárgyalt törvénymódosítás ehhez jó kereteket biztosíthat. Mi ez, ha nem együttműködés? Mi ez, ha nem a közös gondolkodásra való felhívás?

Úgy fejeztem be a beszédemet, hogy együttműködésünket kínáljuk. Ezt is el tetszett felejteni? Hogyan tetszik itt merni felállni, és két percben azt mondani, mintha ez nem hangzott volna el?

Ezután is a jó törvény érdekében együtt fogunk önökkel működni, ha meghallják, ha nem, ha felállnak és ilyeneket mondanak, ha nem. De kérem szépen, figyeljenek már oda, amit mondunk!

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu