DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Az országgyűlési biztosok 2004. évi tevékenységéről szólva, elöljáróban engedjék meg, hogy kifejezésre juttassam a kormány szilárd meggyőződését, amely szerint a biztosok az alkotmányos jogok védelmének hazai rendszerében kiemelkedő fontosságú szerepet töltenek be.

Minthogy az országgyűlési biztosok tíz éve kezdték meg működésüket - ahogy arról már mások is megemlékeztek -, már eltelt elegendő idő ahhoz, hogy általánosságban is értékelni lehessen munkájukat. A biztosok, magas színvonalú jogvédő munkájuknak köszönhetően komoly hazai és nemzetközi elismertséget vívtak ki maguknak. Visszatekintve az elmúlt évekre, megállapítható, hogy az emberi jogok területén számos esetben a biztosok fellépésének köszönhetően történt jelentős előrelépés.

A tavalyi évről szóló ombudsmani beszámolókra térve, az első szembetűnő tény az, hogy az előző évhez képest 10 százalékkal több panasz érkezett, az új ügyek száma már majdnem eléri az 5 ezret. Úgy vélem, hogy ez az emelkedés elsősorban nem a társadalmi problémák súlyosbodásának a jele, hanem annak, hogy a jogkereső közönség egyre inkább felismeri az ombudsmanok által nyújtott jogvédelemben rejlő lehetőségeket, és él ezzel. Ezt alátámasztja azt is, hogy a biztosok saját értékelése szerint is egyre több a jogi dogmatikai szempontból jelentős ügy, ami a panaszosok egyre magasabb szintű felkészültségét is mutatja egyben.

Elégedettséggel tapasztalhatjuk a különböző jogvédő civil szervezetek és a biztosok közötti egyre szorosabb együttműködést, ami abban is megnyilvánul, hogy a panaszok egyre nagyobb részét teszik ki az ilyen szervezetektől érkező beadványok. Ez az együttműködés hozzájárul a jogvédelem erősödéséhez, az ombudsmanok tevékenységének eredményességéhez egyaránt.

Áttanulmányozva a beszámolókat, kitűnik, hogy az ombudsmanok - miként tették azt működésük elmúlt tíz évében is - feladatukat rendkívül alaposan, a legkülönbözőbb problémák iránt mutatott nagyfokú érzékenységről és a felmerülő kérdések megoldása iránti, időnként szenvedélyes elkötelezettségükről tanúbizonyságot téve végezték. Mindezért szeretném a kormány köszönetét ezúton is kifejezni.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének beszámolója - a hagyományoknak megfelelően - számos szerteágazó problémát és ügyet taglal. A teljesség igénye nélkül csak a beszámolókban felbukkanó néhány jelentősebb kérdésre szeretnék reagálni.

A biztosok számos esetben véleményezték a kormányzati jogszabálytervezeteket. Ebben a körben különösen jelentős volt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény tervezete. Örömmel jelenthetem ki, hogy a tervezet az észrevételek nyomán előnyére változott.

Ugyancsak szép példa volt a biztosok és a kormányzat közötti sikeres együttműködésre az inkubátorba helyezett csecsemők védelmét szolgáló jogszabály-módosítás. Az adatvédelmi és az általános biztos közösen benyújtott ajánlása nyomán kidolgozott törvényjavaslatokat az Országgyűlés elfogadta.

Akadnak azonban olyan kérdések, amelyekben nem tudjuk elfogadni az ombudsmanok álláspontját, ilyen például a gyülekezési törvény. A biztosok megismételt álláspontja szerint szükséges lenne olyan végrehajtási szabályok megalkotása, amelyek meghatározzák, hogy egy rendezvény megtartásával kapcsolatos hatósági döntés során milyen szempontokat lehet mérlegelni. A kormány továbbra sem támogatja a törvény ilyen módosítását.

A gyülekezési joggal kapcsolatos, esetlegesen felmerülő jogalkalmazási anomáliák, nevezetesen, hogy bizonyos esetekben a gyülekezési jog mint alapvető jog rendeltetésével össze nem egyeztethető rendezvényeket is megtartanak, nem a törvényi szabályozás vélt hibáira, hanem a jogalkalmazó szervek értelmezési bizonytalanságaira vezethetők vissza. Mindezek a problémák a rendőrségi állomány megfelelő felkészítésével, a helyes jogértelmezéssel, szemléletalakítással orvosolhatók.

A törvény, különösen egy alapvető jog lényeges tartalmát szabályozó törvény nem lehet kazuisztikus, konkrét esetekre koncentráló jogszabály, másrészt a legpontosabban kidolgozott szabályrendszer sem helyettesítheti a jogalkalmazói jogértelmezést, amely a kellő felkészültség híján ugyanúgy hibás eredményhez vezethet. Ezért nem a rendszerváltás szélesebb értelemben vett alkotmányozási folyamata során kimunkált gyülekezési törvény módosítása a megoldás a felmerült problémákra.

Jelentősen megemelkedett az egészségügyi ellátórendszerek működését érintő panaszok száma. A kormány tudatában van ezeknek a működési zavaroknak, és határozott szándéka az egészségügy modernizálása. A most megkezdődött kormányzati intézkedéssorozat e kérdésekre is koncentrál, reményeink szerint az eredmények rövidesen megmutatkozhatnak.

A biztosok törvényalkotási javaslatai közül kiemelésre méltónak tartom a sértettek kárenyhítését szabályozó törvény megalkotására vonatkozó kezdeményezést. A kormány egyetért e szabályozás megvalósításával. Az előkészítő munka megkezdődött, 2005 második félévében kerülhet a törvényjavaslat az Országgyűlés elé. Az előkészítést dr. Gönczöl Katalin miniszteri biztos asszony, az első általános ombudsman irányítja, akinek személye és szakmai felkészültsége garancia a készülő törvény színvonalára.

Kiemelkedő a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény módosításának kezdeményezése, amely lehetővé teszi, hogy az idegenrendészeti hatóság engedélyezhesse a kiskorú magyar állampolgár külföldi állampolgárságú szülőjének a Magyar Köztársaság területén való tartózkodását a gyermekkel való családi együttélés céljából. A kezdeményezésnek megfelelő módosítást a T/15818. számú törvényjavaslat tartalmazza.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolója alapján megállapítható, hogy az ombudsman társadalmi szerepvállalásának jelentősége tovább növekedett. Ezt bizonyítja mind az ügyszám növekedése, mind a biztosnak a jogszabályok előkészítésében való szerepvállalása.

Az ügyforgalmat tekintve a korábbi évekhez hasonlóan számszerű növekedés tapasztalható, az ügyek természete, összetétele viszont, úgy gondolom, lényegében nem változott. Visszaesett ugyanakkor az elfogadott kezdeményezések, ajánlások száma, azokat az érintett szervek, elsősorban a helyi önkormányzatok, közigazgatási hivatalok gyakrabban vitatták, mint korábban. E jelenségnek számos oka lehet. Ilyen ok lehet például az ügyek bonyolultabbá válása is.

A kisebbségi biztos a 2004-es év folyamán is számos, a kisebbségi joganyaggal kapcsolatos kezdeményezéssel, észrevétellel segítette a kormányzatot. Ezek közül a legjelentősebb segítséget talán a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/9126. számú törvényjavaslat kidolgozásához nyújtotta, amely elfogadása esetén orvosolni tudja a kisebbségi önkormányzati választások jogi szabályozásából fakadó problémákat.

A szabályozás eddigi hiányosságaival visszaélve ugyanis a választásokon olyanok is részt vettek, illetve jutottak kisebbségi önkormányzati pozícióhoz, akik valójában nem tartoznak a kisebbséghez, ami súlyosan sérti nemcsak a jogállamiságot, hanem a kisebbségek érdekeit is. A törvényjavaslat a kisebbségi választói névjegyzék bevezetésével kívánja orvosolni ezt a problémát.

A törvényjavaslat emellett megújítja, aktualizálja a kisebbségi joganyagot. A kisebbségi biztos beszámolója szerint a törvényjavaslat összességében jelentős előrelépés volna a kisebbségi önkormányzati rendszer megerősítése és a kulturális autonómia kiteljesítése irányába, és megfelelő közjogi keretet biztosítana a kisebbségi önkormányzatok működéséhez.

A kisebbségi biztosnak a jogalkotásra gyakorolt befolyását más sikeres példákkal is lehet illusztrálni. Közülük a következőt emelném ki.

Az egyes törvények választásokkal összefüggő módosításáról szóló törvény tervezetével kapcsolatban a kisebbségi biztos kifogásolta azt az előírást, amely szerint a választási kifogásnak tartalmaznia kell a kifogás benyújtójának telefaxszámát vagy elektronikus levélcímét. A kisebbségi biztos álláspontja szerint ez a szabályozás a választópolgárok többségét megfosztotta volna a választási kifogás benyújtásának lehetőségétől, ezért javasolta, hogy a telefaxszám, illetve az elektronikus levélcím ne legyen a kifogás előterjesztésének érvényességi feltétele. A javaslatot az Országgyűlés elfogadta.

(10.40)

Vannak azonban olyan tárgykörök is, amelyeknél hangsúlybeli eltérés érhető tetten a kisebbségi biztos és a kormányzat álláspontja között. Példa erre talán a nyelvhasználat kérdéskörének szabályozása. A kisebbségi biztos szerint a jogilag szabályozott bírósági, hatósági eljárásokban a nyelvhasználathoz fűződő jogok meglehetősen szerteágazóak, ezért javasolta egy egységes nyelvhasználati törvény megalkotását.

A kormány álláspontja szerint azonban az eljárásjogokat szabályozó alaptörvények megfelelően szabályozzák a nyelvhasználatot. Nem lehet ugyanis a jogrendszert ad hoc jelleggel bizonyos szempontok szerint, más szempontokat pedig háttérbe szorítva újrarendezni. Mindig lehetséges más megközelítés, mint amit a kialakult jogi megoldás tartalmaz. A kisebbségi biztos javaslata például abból a szempontból vitatható, hogy egy nyelvhasználati törvény milyen alapon terjeszkedne ki a közigazgatási és a bírósági eljárásra, amikor ezen eljárásokat önálló, a jogrendszer alapvető elemeit képező nagy kódexek, törvénykönyvek szabályozzák. A kormány álláspontja szerint a jogi szabályozások elhelyezkedése másodlagos ahhoz képest, hogy a szükséges jogi szabályozás létezik és hatályosul. Fontosabb tehát, hogy a kellő szabályozás megvan, mint hogy milyen elrendezésben tartalmazza azt a jogrendszer.

A kisebbségi biztos felhívta a figyelmet a kisebbségi média egyedi, speciális problémáira, és ezzel kapcsolatban javaslatcsomagot készített. Álláspontja szerint a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény módosításához szükséges kétharmados parlamenti támogatás megszerezhető lenne arra tekintettel, hogy ez a kisebbségi média szabályozásához szükséges. A kormány álláspontja szerint azonban amellett, hogy az ombudsmani javaslatok indokoltsága nem kétséges, a kisebbségi médiára irányadó joganyagra vonatkozó koncepció kidolgozása nem választható el a médiatörvény átfogó felülvizsgálatától.

A rendvédelmi szervek munkájával kapcsolatban a 2004. évi beszámoló az előző évihez képest nem tartalmaz új típusú jogsértésre vonatkozó adatot. A rendőrséggel kapcsolatban ezúton is ki kell emelni, hogy a rendőri intézkedések elméleti és gyakorlati oktatása során nagy hangsúlyt kell fektetni az emberi jogok és ezen belül az egyenlő bánásmód elvének maradéktalan betartására. Az ezektől az elvektől esetenként eltérő rendőri intézkedésekből nem vonható le a rendőrségre vonatkozó általános minősítés. Az ilyen esetek tanulságai azonban igen fontosak és nem mellőzhetők, ezeket a továbbképzések alkalmával hasznosítják annak érdekében, hogy megelőzhetők legyenek a hasonló problematikus esetek.

A büntetés-végrehajtásért felelős szervek a beszámoló megállapítása szerint együttműködnek a kisebbségi biztossal mind az egyedi panaszok, mind az átfogó problémák megoldása terén. A fontosabb panaszügyek 2004-ben is a büntetés-végrehajtási intézetek túltelítettségéből fakadtak. Az Igazságügyi Minisztérium és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága kiemelt feladatként kezeli az intézményrendszer korszerűsítését, új férőhelyek létrehozását, és ennek hatására már több helyen javultak a fogva tartás körülményei; persze még messze nem értük el a megfelelő eredményeket.

Összességében elmondható, hogy a kormányzat együttműködése a kisebbségi biztossal igen eredményesnek tekinthető. A kisebbségi joganyaggal kapcsolatos jogalkotási feladatok elvégzéséhez a kisebbségi biztos és munkatársai mindig készek alapos és rendkívül felkészült szakmai segítséget nyújtani, ami megalapozza a hazai kisebbségvédelem hatékonyságát, a kisebbségi joganyag életképességét, amit természetesen ezúton is szeretnék megköszönni.

Az adatvédelmi biztos a 2004-es év legfontosabb eseményének Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását tartja, mert ennek hatását az adatvédelem területén is meghatározónak ítéli. Ennek következménye, hogy mind az adatvédelmi biztos munkája, mind a kormányzati jogszabály-előkészítés során az adatvédelemmel kapcsolatos közösségi jogforrásokra figyelemmel kell majd lenni; illetve már most is. Az adatvédelmi biztos 2004. május 1-jétől teljes jogú tagként vesz részt az Unió Bizottsága mellett működő, a tagállamok adatvédelmi biztosaiból, hatóságaiból álló független tanácsadó szerv munkájában, amely lehetőséget nyújt arra, hogy közreműködjön az egységes európai adatvédelmi elvek és gyakorlat alakításában. Egyetértünk a biztos úr azon álláspontjával, amikor a jövő legnagyobb adatvédelmi vonatkozású kihívásaként értékeli nemzetközi szinten a biztonságra törekvés jegyében való ellenőrzések, nyilvántartások számának növekedését.

A terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni nemzetközi fellépés erősítése érdekében a bűnüldözéssel foglalkozó szervek új hatásköröket kaptak, új módszereket alkalmaznak, ami a polgárok fokozottabb ellenőrzésével jár együtt. Ez egyúttal adatkezelést is jelent: új nyilvántartási rendszerek felállítását, már meglévők összekapcsolását, újabb azonosítási rendszerek alkalmazását. A személyes adatok védelméhez fűződő alapjog korlátozása egyelőre nem eredményezte a bűnözés méreteinek csökkenését, és kérdéses, hogy mennyiben alkalmasak ezek az eszközök - például az Unió polgárainak biometrikus azonosítókat tartalmazó útlevelei - a terroristák és más bűnözők visszatartására a jogellenes cselekményektől. Nem kérdéses azonban, hogy ezekkel az eszközökkel a polgárok szabadságjogait korlátozzák, ezért a jövőben csak alaposan átgondolt és az eredeti cél elérésére alkalmas lépéseket indokolt tenni. E területen elengedhetetlen, hogy európai szinten az adatvédelmi biztos és a kormány képviselői a közösségi jogi szabályok előkészítése során egyeztetett és a magyar adatvédelmi érdekeket szem előtt tartó álláspontot képviseljenek. E tekintetben mindkét oldalról szoros munkakapcsolat kialakítására törekszünk. Összességében is elmondható, hogy az Igazságügyi Minisztérium együttműködése az adatvédelmi biztossal véleményünk szerint e területen is igen eredményesnek tekinthető.

2004. május 1-jével új korszak kezdődött a hazai adatvédelemben is, amikor az adatvédelmi törvénynek a közösségi joggal való összhangját megteremtő módosítása hatályba lépett. Ennek kapcsán bővült az adatvédelmi biztos hatásköre az előzetes ellenőrzés lehetőségével, valamint azzal, hogy elrendelheti a jogosulatlanul kezelt adatok zárolását, törlését, megsemmisítését, illetve megtilthatja a jogosulatlan adatkezelést vagy adatfeldolgozást, továbbá felfüggesztheti az adatok külföldre továbbítását. A módosítás óta eltelt rövid idő alatt bebizonyosodott az előzetes ellenőrzés hatékonysága.

Az Országgyűlés és az adatvédelmi biztos 2004-ben is eredményesen működött együtt a jogalkotás terén. Az adatvédelmi biztos jelezte például, hogy a külföldre történő adattovábbítás szabályának módosításakor a jogalkotó szigorúbban járt el, mint ahogy azt a közösségi jog megkívánja. A kezdeményezésnek megfelelően az Országgyűlés rövid időn belül az adatvédelmi törvény módosításával egyszerűsítette és a közösségi joggal összhangba hozta a személyes adatok harmadik országba történő továbbítását.

A beszámolóban az adatvédelmi biztos az Igazságügyi Minisztériumot elmarasztaló észrevételt tesz az Európai Csalás Ellenes Hivatallal, az úgynevezett OLAF-fal való együttműködést szabályozó törvény előkészítésével és tartalmával kapcsolatosan. A sajnálatos vitát a közösségi jog többszintű félreértése okozta. A törvény szerint ugyanis a Magyar OLAF Koordinációs Irodának nem az a feladata, hogy az Európai Bizottság OLAF-hivatalának a feladatait átvegye, hanem az, hogy támogassa az OLAF által végzett vizsgálatokat, rendelkezésére bocsássa azokat az adatokat és információkat, amelyeket a hivatal közösségi rendelet alapján jogosult megismerni, illetve hogy koordinálja a különböző illetékes nemzeti hatóságoknál és egyéb érintett szerveknél végzett vizsgálatokat. A törvény valóban nem a közösségi rendelet átültetését célozza, azt nem is tehetné, hiszen a közösségi rendelet hatálya nem a nemzeti OLAF koordinációs szervekre, hanem magára az európai OLAF hivatalára terjed ki, és e tekintetben a nemzeti jogalkotónak nincs hatásköre. Ugyanakkor azonban a rendelet feljogosítja az OLAF-hivatalt mindazon adatok megismerésére és átvételére, amelyeket az adatvédelmi biztos kifogásol.

A Magyar OLAF Koordinációs Iroda fő feladata, hogy az európai OLAF konkrét, egyedi ügyekre irányuló megkereséseinek teljesítése során segítséget nyújtson. Ehhez elengedhetetlen, hogy jogosult legyen megismerni a megkeresésekben szereplő, illetve az ügyekben érintett természetes személyek azonosításához, illetőleg a támogatással érintett tevékenységükre vonatkozó, az ellenőrzéssel érintett dokumentumokban szereplő adatait. A törvény garanciális szabályt tartalmaz arra nézve, hogy a Magyar OLAF Koordinációs Iroda az adatokat kizárólag az európai OLAF részére továbbíthatja, és azokat az ellenőrzés befejezésekor köteles törölni. A szabályozás tehát a magyar alkotmányos követelményeknek megfelelő jogszabályi szintű és tartalmú rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket a közösségi jogi kötelezettségek teljesítéséhez - az adatvédelmi biztos véleményét vitatva - továbbra is elengedhetetlennek tartunk.

(10.50)

Tisztelt Országgyűlés! Az ombudsmanok beszámolóit áttanulmányozva kijelenthető, hogy azok beleilleszkednek abba a sorba, amelyet a korábbi beszámolók képeznek. Ezek a beszámolók is hű tükrei annak, hogyan valósul meg az alkotmányos alapintézmények együttműködésének követelménye. Ez az együttműködés az ombudsman és a kormány, az ombudsman és az Országgyűlés között élő, működő, vitáktól nem mentes, de a jogállam megvalósításának és folyamatos fenntartásának elengedhetetlen eleme.

A kormány nevében köszönetet mondok az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, általános helyettesének és a külön biztosoknak elmúlt évi tevékenységükért, és kifejezem a kormány további együttműködési készségét az alapvető jogok tiszteletben tartása és előmozdítása érdekében.

Elnézést kérek az időtúllépésért. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu