DR. HARGITAI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Biztos Urak! Tisztelt családias Országgyűlés! Családiasnak is csonka, hisz a kormány megtisztelő jelenlétét immár több órája nélkülözzük. Végül is ez teljesen érthető, mert bár népes a kormány, de ma csak állampolgári jogokról, jogérvényesítésről, alkotmányos jogokról van szó. Valahol biztos érthető, hogy a kormány nem tudta a jelenlétét a vita során végig biztosítani - én ugyan megérteni nem tudom -, mert valószínűleg a száz lépés programján dolgoznak most is, s ha ez így van, akkor talán menthető a távollétük.

Három kérdéssel szeretnék foglalkozni a kisebbségi biztos jelentése kapcsán, és csak azért három kérdéssel, mert arról a sok területről, amiket ez a színvonalas jelentés ebben az évben is érint, lehetetlen mind szólni. Ezek közül kettő a biztos 2004. évi jelentésében benne van, a harmadik viszont nincs benne, de nem is lehet benne, mert az sokkal inkább a 2005. év problémája, bár 2004-ben indult.

Az első kérdéskör, amit meg kell említeni - ami talán a biztos jelentésében is a leghangsúlyosabb kérdés, a biztos úr expozéjában mindenképpen a leghangsúlyosabb volt -, az magának a kisebbségi joganyagnak az átalakítása, újraformálása, a kisebbségi törvény és a választási szabályok újjáalkotása. Hosszas viták után eljutott ez a kérdéskör az Országgyűlés elé, az általános vitát befejeztük, a részletes vitára várunk. A törvény körüli hosszú csendnek talán annyi eredménye lesz, hogy érlelődik a törvény és a politikai erők valamilyen szinten konszenzusra jutnak ezekben a kérdésekben. Ez lenne a legfontosabb, a biztos is arra figyelmeztetett minket, hogy nem lehet a jelenlegi szabályok szerint 2006-ban kisebbségi választásokat tartani.

Ezt eddig sokan vitatták, mert valószínűleg elsiklottak afölött, hogy az alkotmányt 2002 végén megváltoztattuk. Azon két szakasz közül, amelyek korábban bent voltak az alkotmányban, ma már csak az egyik él, a 68. § és annak alpontjai, ez a szakasz pedig úgy rendelkezik, hogy helyi és országos önkormányzatot a kisebbségi közösséghez tartozók hozhatnak létre. Nincs már bent a törvényben az ominózus 70. §, amelyik nem túl logikusan és talán a 68. §-sal szembe menve azt rögzítette, hogy a kisebbségi választáson minden magyar állampolgárnak aktív és passzív választójoga van. Ahogy Kaltenbach Jenő fogalmazott, az eddigi jogszabályok még azt se kívánták meg, hogy az illető legalább azt deklarálja magáról, hogy az adott közösséghez tartozik, ha ezt ellenőrizni nem is tudja. Tehát ilyen minimális követelményeket se kellett teljesíteni.

De ez a helyzet már a múlté, most az új alkotmányos környezethez kell igazítani a kisebbségi választási szabályokat, és ez előhozza a legnagyobb vitát kiváltó kérdést, a névjegyzék problémáját. A névjegyzéket sok kisebbségi vezető és közösség nem helyesli, talán egyetlen olyan közösség sincs, amelyik jó szívvel elfogadja, de azt gondolom, a kisebbségi vezetők és a kisebbségi közösségek is megértették, hogy a saját érdekükben egyszerűen nincs más megoldás, mint annak az alanyi személyi körnek az egyértelmű behatárolása, akik részt vehetnek majd a kisebbségi választásokon. Meg kell szüntetni azt a helyzetet, ami ma Magyarországon van, hogy a kisebbségi közösségek ellenére is létre lehet hozni kisebbségi önkormányzatot, mint ahogy ez Magyarország egyik településén be is bizonyosodott.

Amióta az Országgyűlés ügyszakában van ez a kérdéskör, azt látom, hogy a névjegyzékkel kapcsolatban az ellenzés is valamelyest tompult, az országos kisebbségi önkormányzati vezetők hallgatását annak lehet betudni, hogy ilyen szempontból is megtörténik a racionális józanodás. Azt gondolom, a magyar kisebbségi közösségek az új alkotmányos környezetben is meg fogják tudni oldani a kisebbségi választásokat különösebb nehézségek és jogsérelmek nélkül. Azt persze sajnálnám, ha ennek a hosszas érlelési szakasznak lenne olyan mozzanata, ami egy kicsit elszegényítené a jelenlegi kisebbségi önkormányzati rendszert, és azt is sajnálnám, ha a területi autonómiának az az eleme, ami szintén benne van a magyar rendszerben, elveszne azért, mert esetleg a személyi hatály kérdésében nem tudunk szót érteni egymással, bár ennek a veszélye fennáll.

A másik kérdéskör, amit kiemelnék, a cigánytelepekkel kapcsolatos. Biztos úr egy váci cigánytelep kapcsán fogalmaz meg alkotmányosan visszás helyzetet. Az, amit a váci cigánytelep kapcsán megfogalmaz, nyilvánvalóan nemcsak a váci telepre igaz, a leírtak más telepekre is általánosíthatók. Ez az a világ, amelyről azt gondoltuk, hogy egyszer s mindenkorra magunk mögött hagytuk. Valamikor a hetvenes években az ország különböző pontjain találni lehetett cigánytelepeket városokban és kisebb településeken is, és bár átmenetileg magunk mögött hagytuk ezt a világot, de a gettósodás nemcsak hogy újra indult, hanem ma már az ország különböző pontjain megfogható nyomai is vannak.

Baranyában Pörös Bélának, a megyei közgyűlés előző ciklusbeli szabad demokrata alelnökének a vezetésével végeztek egy vizsgálatot, megnézték, hogy csak Baranya megye településein hány gettósodott, telepszerű részt lehet találni városokban és kicsi településeken. Bebizonyosodott, hogy Pécs olyan bányaterületein, ahol bányaingatlanok vannak - például Istvánaknán -, visszanőtt az a gettó, ami valamikor már elfelejtődött, vagy hogy az Ormánság kistelepülésein a gettósodás újra megerősödött. Baranyában ez 4 ezer embert érint, s ha Baranyának 400 ezer lakója van, akkor ez azt jelenti, hogy az emberek 1 százaléka nemhogy szegénységben él, hanem már rég a társadalom peremén is túl van. Az már a teljes ellehetetlenülés állapota, ami az ilyen telepeken van. A kormányprogram a szavak szintjén foglalkozik ezzel a kérdéssel, de költségvetési forrást és érdemi lépéseket nem látunk arra vonatkozóan, hogy a társadalomnak ezen a nagyon nagy szégyenfoltján valóban segíteni akarna vagy tudna a kormány.

Valószínűleg ez nemcsak Magyarország gondja, hanem Közép-Kelet-Európa új uniós tagállamainak a gondja is, ezért talán felvethető az a gondolat is, ahogy az Európai Unió módot talált arra, hogy, mondjuk, hegyvidéki területeket az átlagosnál jobban támogatott bizonyos rendszereken keresztül, vagy például ritkán lakott térségeket - ami a skandinávok gondja volt - megfelelő csatornákon keresztül az átlagnál jobban támogatott, úgy Magyarország és Kelet-Közép-Európa többi állama is felvethetné az Európai Unió szintjén azt a kérdést, hogy hasonló módon erőltetnénk az aprófalvas térségek gondjainak az orvoslását, az ott lévő mélyszegénység megszüntetését. Még egyszer mondom, a köztudatban mint cigánytelepekről beszélünk ezekről a gettósodott helyekről, de nem csak a cigány emberek sorsát érinti. Egyszerűen tényként lehet rögzíteni, hogy a társadalmi reprezentáltságuknál nagyobb arányban élnek ilyen körülmények között cigány emberek, de Baranya kis falvaiban vagy a pécsi Istvánaknán nem csak cigányok élnek ilyen körülmények között. Elodázhatatlan a feladat kormányzati források mozgósítására, és esetleg európai problémává is kell emelni ezt a kérdést, hogy megoldást lehessen találni.

A harmadik kérdéskörrel, amit röviden érintenék, a biztos jelentése még nem foglalkozhatott, de a következő évi jelentés talán már foglalkozni fog. Ez a körzetesítés - ami az új járási rendszer kiépítésével függ össze - és annak kisebbségekre gyakorolt hatása, elsősorban az oktatási rendszeren keresztül. Itt a Parlament falai között már többször hangot adtam annak a véleményemnek, hogy ami a többcélú kistérségi társulások körül zajlik - értsük ez alatt egy leendő járási rendszer újraépítését, mert valójában erről van szó, csak az érintettek ezt még nem merik felfedni -, az álláspontom szerint tökéletesen alkotmányellenes.

(15.20)

Semmilyen tekintettel nincs önkormányzati alapjogokra, hogy csak egyet mondjak: társulási szabadság, pénzügyi forrásokhoz való hozzájutás központból és helyi szintről. Az egész rendszer nem egy politikai konszenzus alapján épül, hanem pénzügyi kényszereken keresztül. A kormány kiüresíti az önkormányzati alapjogokat, és egyszerűen a kistelepülések és a községek ellehetetlenítésével építi ezt a rendszert.

Hogy találkozik ez a világ a kisebbségi biztos világával? Ezekben a többcélú kistérségi társulásokban elvárás az, ha pénzt akarnak kapni a kiéheztetett önkormányzatok, hogy az óvodáikat, ahol kisebbségi oktatás zajlott, hogy Balogh Gyula képviselőtársam megszólalására utaljak, egyetértve azzal, amit mondott, hogy az oktatás az identitás megőrzésének eszköze, ezeken a településeken, ahol érdemben él a kisebbségi lakosság, és ez sokszor a kicsi településeket jelenti, már az óvodában is elindul, és az iskolában folytatódik.

Ha ezeket az autonóm egységeket, amik persze kicsik, amik persze drágák, amikre Magyar Bálint miniszter úr szereti ráfogni, hogy rosszul képeznek és nem eléggé hatékonyak, ami persze már nem igaz, ha ezeket az autonóm egységeket, ezeket a kisebbségi intézményeket ugyanúgy kezeljük, bekényszerítjük őket egy leendő járási szervezetbe, vagy első lépésként egy mikrotérségbe, akkor, kérdezem én, hol veszik el, mert szerintem elveszik valahol az identitás megőrzésének az eszköze. Nem elég azt mondani, hogy majd ha 20 kilométert utaznak ezek a gyerekek, ott is tanulhatnak németül vagy horvátul. Az idegennyelv-tanulás lesz; az egy más kérdés lesz, és nem tájnyelv, nem kisebbségi nyelv és nem kisebbségi identitás lesz.

Nem véletlenül vetettem fel bizottsági ülésen, és erre a biztos úr fogadókész volt, hogy a kisebbségi biztosnak és talán más biztosoknak is meg kellene vizsgálni az egész társulási problémakört. A kisebbségi biztosnak ebből a nézőpontból, hogy vajon hol veszik el a kisebbségi identitásképzés alaplehetősége; és ez az oktatásban keresendő, a kényszertársulások és a pénztelenség miatt, mert én ilyen szempontból aggódom, amellett, hogy azt is gondolom, hogy ahogy ez a folyamat elindult, és ahogy zajlik, nemcsak társadalmilag tragikus, hanem alkotmányellenes is.

Elnézést, hogy ezt a családias, beszélgető légkört ilyen ünneprontó gondolatokkal is megspékeltem. Továbbra is sajnálom, hogy a kormány képviselője még nem talált vissza, de talán az utolsó pillanatokra megérkezik. A pakkja itt van.

Köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu