ÉKES JÓZSEF (független): Nagyon köszönöm, elnök úr, a szót. És talán nem Szabó Zoltánnal szeretnék vitatkozni, de az elmúlt öt hónap folyamán a parlamentben nagyon sokszor hallottuk, és talán a miniszter asszony is mondta, hogy Magyarországon nőtt a gyermekszegénység. Ha a gyermekszegénység nőtt, akkor nőtt önmagában a szegénység is.

Sisák Imre elmondta: nőtt a szociálisan rászorultak száma, nőtt a hajléktalanok száma. A tegnapi vitanapon elhangzott: nőtt a munkanélküliek száma. Nőtt Magyarországon az államadósság, nőtt Magyarországon az önkormányzatok adóssága, a vagyon felélése. A múlt héten az egészségügyi miniszter úr mondta, hogy Magyarországon nőtt a depressziósok száma. Ezelőtt pár hónappal láthattunk egy statisztikát, amelyben az volt, hogy a 18 év alatti, nyugtatókon élők száma nőtt.

Csökkent Magyarországon a gyermekszületések száma. Nőttek a vállalkozások terhei, az áfaterhek viszont a nemzetközi versenyképességet rontják. Nő, egyre több az olyan személyek száma, akik külföldön kísérelnek meg elhelyezkedni. Akkor valami mégiscsak nem stimmel.

Rengeteg olyan programról hallottunk az elmúlt három év folyamán, amelyeknek csodálatos és hangzatos nevei vannak. Akkor ez a sok növekmény, negatív növekmény mégis miből adódik? Ezt a kérdést kellene önmagunknak feltenni; és arra, amit Pokorni Zoltán elmondott az elején, talán nagyon sokan nem figyeltek oda.

(13.20)

Ha ezek a tendenciák így növekszenek, és az Európai Unió által számított demográfiai következmények is bekövetkeznek - mondjuk, ötven év múlva 7,5 millió vagy 8 millió magyar lesz -, akkor milyen belső feszültségek alakulnak ki? Itt jön be a nemzettudat kérdése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Talán ebben kellene a parlamentnek sokkal többet és többször vitatkoznia. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu