DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról valóban egyetlenegy jól meghatározható részével foglalkozik a banktevékenységnek, úgy is mondhatnám, hogy a panellakások felújításával és ezzel kapcsolatban néhány más tényezővel. Ismételve az előző mondatomat, tehát ez egy elég jól behatárolt és világosan megfogalmazott szándék. Nem is a szándékkal kapcsolatban van kérdés és vita. Úgy látom, hogy képviselőtársaim a Fideszben és más pártokban eléggé alaposan kitárgyalták, kitárgyaltuk a témát a kormány képviselőivel, magam is, és ahogy a költségvetési és pénzügyi bizottság riportját itt előterjesztettem, jeleztem már, hogy minden oldalról értékelés, analízis, elemzés munkája vegyült ebbe a témába.

Ami miatt mégis szót kértem, tisztelt Országgyűlés, hogy vannak itt olyan elemek, amit vagy javítani, de legalábbis tisztázni kívánatos. Mik is ezek? Az egyik az, hogy a kölcsön, a hitel, amit a Magyar Fejlesztési Bank a meghatározott célra nyújt, nem egészen tudjuk, hogy az mennyi. Senki nem fogja megtudni, hogy mennyi, és lesznek esetek, amikor majd kiderül esetleg valamikor, esetleg amikor már a visszafizetés is megtörtént, vagy ha nem történt meg, akkor más eredmény származik.

Mégis, engedtessék meg, hogy emlékeztessem a tisztelt Országgyűlést, hogy ebben a témában vagyunk néhányan, én magam is, akik időről időre előhoztuk annak a szükségét, igényét, hogy jó előre tudni, jó tudni, hogy mennyi a juttatásérték egy szubvencionált hitelben, mennyit ér az a különbség, ami a kereskedelmi, versenypiaci hitel kamatlába között van, és az a kamatláb, amit a Magyar Fejlesztési Bank számít. Elképzelhető - mondok egy példát, hogy könnyen érthessük -, hogy hitelt a kereskedelmi bankok 8 százalékért adnának, a Magyar Fejlesztési Bank pedig 6 százalékért juttat kölcsönt. Ugyebár itt az a 2 százalékpont megfelel - mennyinek is? - egynegyedének a kereskedelmi banki hitelszámnak, a 8-nak.

Mit ér ez a 2 százalékpontnyi kedvezmény, juttatás? Szeretem a szót használni: juttatás; az irodalomban is próbáltam különböző alkalmakkor ezt bevezetni, fordítva idegen nyelvekből, ahol a közgazdaság-tudománynak és a pénzügytudománynak ez az ága egészen kifejlett, és a számítások egészen megbízhatóak. Ilyen témákban, amelyekkel mi foglalkozunk, ezt használják, szokásos használni az Európai Unióban és azon túl más civilizált országokban, nemcsak lakásfinanszírozásra vagy azzal kapcsolatos pénzügyi műveletekre, hanem másra is, nemzetközi kereskedelemre, export-importra, gazdasági fejlesztésre, megcélzott gazdasági fejlesztésre.

(16.50)

Mindezt azért említem itt meg - noha nem tartozik szorosan a témához -, hogy ezeknek a műveleteknek a során, ezeknek a gazdasági és pénzügyi analízise során kifejlődött egy nagyon elegáns technika, ekonometria vagy statisztika, vagy finanszírozási technika, amit itt jó volna használni. A pénzügyminiszter úrnak és azoknak, akik ebben a kérdésben illetékesek a kormány részéről, szíves figyelmébe ajánlom, hogy a minisztériumban és másutt, talán egyetemi intézetekben vagy a Tudományos Akadémia intézeteiben inspiráljuk a szakembereket ennek a tudományágnak - most már tudományágról beszélek - a művelésére és alkalmazhatóvá tételére arra a célra, amiről most törvényt hozunk.

Ha ezzel előrébb jutunk, ez az analízis, ez a technika előrébb jut, akkor könnyebben foglalunk mi állást, törvényhozók olyan témákban, mint ami például az 5. §-a az előttünk lévő törvényjavaslatnak. Az utolsó sora ennek az 5. §-nak arról szól: “kockázatvállalások nettó értéken számított összege nem haladhatja megö s a többi. De mennyi az a nettó érték, és mennyi lesz annak a juttatásértéke? Ugyanis elképzelhető, hogy magyar fejlesztési banki hitelek - és én ennek drukkolok, és remélem, az Országgyűlés ennek drukkol - visszafizettetnek, aki kapja, az majd visszafizeti, még akkor is, ha kedvezményes kamatlábbal kapja, aminek már magának van egy juttatásértéke, amit az előbb említettem, az az egynegyed - tehát a különbség 8 százalékpont és 6 százalékpont között -, hogy az mennyit ér.

De ennek a juttatásértéknek a juttatását, tehát az odavezetését, ahová szánja a Magyar Fejlesztési Bank vagy végső sorban, mondhatnánk, a kormányzat, amely megjelöli a célokat, másképpen is lehet csomagolni, nemcsak úgy, hogy a kamatlábkülönbséget hasznosítjuk, amiről eddig beszéltem, hanem egy másik fő tényező, a futamidő, mondjuk, nem öt év, hanem hét, vagy nem huszonöt, hanem csak húsz év.

És nem sorolom tovább, talán nem illene egy közgazdasági analízis órává tenni a Magyar Országgyűlés ülését, de ezeket az elemeket mégiscsak szeretném jelenteni az Országgyűlésnek, ezek az eszközök, szerszámok léteznek, és kívánjuk meg, ha szabad így mondanom, követeljük meg a szakemberektől, hozzák ide hozzánk, hogy amikor politikai döntéseket hozunk, akkor többet lássunk arról, hogy milyen is a döntés.

Visszatérve a kockázati elemre: elképzelhető, hogy a kockázat olyan lesz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy nem lesz szükség kiszámítani, mert visszafordítódik teljes egészében.

Tisztelt Országgyűlés! Csupán azt kívántam érzékeltetni, hogy van itt egy olyan kincsesbánya, analízis, amit jó volna hasznosítani, és tanácsolom a kormánynak és az Országgyűlésnek, hogy ezt igényeljük.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu