SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Wintermantel Képviselő Úr! Már az előző metrótörvény vitája során is meglepődve hallottam, hogy a távolság és az idő múlása mennyire megszépíti vagy mennyire megváltoztatja az emlékeket, merthogy abból az derült ki, hogy önök mennyire nagy barátai voltak a metróépítésnek. Én teljesen másként emlékszem erre, és sokan közülünk. Én arra emlékszem, hogy az önök fővárosi főpolgármester-jelöltje, Latorcai úr a saját kampányában ugyan valóban nagy hangsúlyt fektetett a metróépítésre, de amikor az ő lehetősége megszűnt, hogy ezt a gyakorlatba is átvigye, onnantól megfordult a Fidesz álláspontja. A Fővárosi Közgyűlésben én természetesen nem vettem részt a vitákon, nem voltam ott, arra nem tudok hivatkozni, de arra tudok, hogy itt a parlamenti képviselők között milyen volt a hangulat. Négy éven keresztül csak arról volt szó, hogy nem kell metrót építeni, hanem helyette a földfelszíni közlekedést kell fejleszteni.

Na már most, önök úgy emlékeznek, hogy nagy barátai voltak a metróépítésnek. Ha viszont ez igaz, akkor vajon miért nem gondoskodtak arról, hogy ez a mostani törvénymódosítás az önök idejében szülessen meg? Mert most halljuk, ezt körülbelül ötször elmondták, hogy hiánypótló, de a kormány milyen bűnöket követett el, hogy három év után ébredt fel, ezért késett a metróépítés. Ha önök mégis az emlékezet megszépítő távolságából valóban hívei voltak a metróépítésnek, akkor ’98-2002 között vajon miért nem született meg ez a törvénymódosítás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vajon miért nem jutott az eszükbe önöknek is, ahelyett, hogy most egyoldalúan a kritikát fogalmazzák meg? (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu