BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt mintegy másfél órában sok minden szóba került már. A képviselők hozzászólása és a kétpercesekben lefolytatott vita is azt mutatja, hogy egy súlyos problémát tárgyalunk a benyújtott törvényjavaslat kapcsán.

Hiszen nem lehet azt nem aggasztónak nevezni, hogy ma 300 ezer azoknak az embereknek a száma, akik a munkanélküli-nyilvántartásban szerepelnek, és különösen aggasztónak tartjuk a pályakezdő fiatalok helyzetét, hiszen az ő munkanélküliségük még magasabb az országos átlagnál, meghaladja a 22 százalékot. És ez valóban azt jelenti, hogy minden ötödik pályakezdő munkanélküli. Ezt lehet csűrni-csavarni, de a számok makacsul ezt a tendenciát mutatják, vagyis azt, hogy a munkanélküliség tendenciájában növekedést mutat, akár az országos átlagot tekintjük, akár pedig a korcsoportokra lebontott adatokat vizsgáljuk meg.

Frakciónk álláspontja szerint ennek elsődlegesen az az oka, hogy a munkahelyek száma nem gyarapodik olyan mértékben, mint amilyen mértékben a munkaerőpiacon megjelennek a munkavállalók. Az ígért 400 ezer új munkahely megteremtése késik. Véleményünk szerint a hátralévő egy évben már nem valósul meg ez a szocialista ígéret, vagy a kormányprogramnak ez az ígérete sajnos csak ígéret marad. A vitában már többször elhangzott, hogy mi mindenre vezethető ez vissza. És szocialista képviselőtársam sokszor és szívesen említi azt, hogy ez az előző kormány hibája, az elhibázott oktatáspolitika hatására nőtt a pályakezdő fiatalok munkanélkülisége.

Nem tudom, hogy a szocialista képviselők olvasták-e azt a gyorsjelentést, amely az Ifjúság 2004 címet viseli. (Felmutatja.) Jó szívvel ajánlom Csizmár Gábor miniszter úr figyelmébe is ezt a tanulmánykötetet, mert több olyan megállapítás van benne, amelyek akár arra is sarkallhatják a kormányt, illetve a szaktárcák vezetőit, hogy új megoldásokat keressenek a munkanélküliség csökkentésére és a foglalkoztatottság növelésére.

(14.00)

Nem kívánok hosszadalmas számsorokat ebből a tanulmánykötetből felolvasni, de engedjék meg, hogy néhány adatot mégiscsak idehozzak a benyújtott törvényjavaslathoz, mely a pályakezdők munkába állását kívánná elősegíteni.

Nos, a fiatalok között végzett felmérés azt mutatja, hogy a legnagyobb probléma, mindaz, amivel a fiatalok küzdenek, a legégetőbb problémák sorában első helyen a drog elterjedése van, a második helyen szerepel a munkanélküliség, majd ezt követi a kilátástalan jövő. Úgy hiszem, ebből kettő, a munkanélküliség és a kilátástalan jövő meglehetősen szoros kapcsolatban áll egymással, hiszen nem lehet úgy egy életet elkezdeni, hogy azt üzeni nekem a társadalom, nincsen rád szükség, hiába tanultál, vagy hiába hagytad ott az iskolát és álltál át egy új szakmára, mégsem találsz magadnak munkát.

A felmérésben részt vett fiatalok megkérdezése alapján az derül ki, hogy a pályakezdő fiatalok egyharmada már volt munkanélküli, a felsőfokú végzettségűek 5-10 százaléka; ugyanakkor, ami komoly probléma, és ezt ajánlom fokozottan a miniszter úr figyelmébe, hogy a foglalkoztatottak közel 50 százaléka már volt munkanélküli. Tehát aki ma dolgozik, vagy aki dolgozott a felmérés időpontjában, már az is megismerte a munkanélküliség szörnyű helyzetét. S ami az oktatással összefügg, tisztelt szocialista képviselők, a megkérdezettek között a segédmunkások 69 százaléka, a betanított munkások 59 százaléka, az irodai dolgozók 44 százaléka volt munkanélküli. Tudomásom szerint a segédmunkások és a betanított munkások körét jellemzően a 8 általános iskolai osztályt végzettek teszik ki. Ugye, azt azért mégsem állítják önök, hogy a 8 osztályos általános iskolai oktatás bevezetése a Fidesz vezette polgári kormány idején történt? A fiatalok többsége egyszer, de 30 százaléka kétszer vagy ennél gyakrabban került már munkanélküli helyzetbe. Tehát az, hogy ezen változtatni kell, nem is kérdés.

Nekünk változatlanul az az álláspontunk, hogy a munkanélküliséggel szemben a legjobb gyógyszer, a legjobb megoldás a munkahelyek teremtése. A munkahelyteremtés az, ami hosszú távon megoldhatja ezeket a problémákat. Ha nem efelé halad a kormány, akkor csak ideig-óráig lehet javítani azon az állapoton, amelyet egyikünk sem tart kívánatosnak. Nem hiszem, hogy a szocialista képviselők oly nagyon örülnének annak, hogy olyan a helyzet, amilyen.

Egyébként pedig szeretném megjegyezni, bár erről korábban beszélt Dobó László képviselő úr, hogy a Fidesz-frakció részéről már több alkalommal benyújtásra kerültek különböző törvényjavaslatok, amelyek azt célozták, hogy a pályakezdő fiatalok helyzetén is javítsunk. Sajnáljuk, hogy a 2003. évi költségvetési törvény vitájában még tárgysorozatba sem vették ezeket a javaslatokat, azért, mert az volt az álláspontjuk, hogy ez feszültséget fog szítani a negyven plusz programcsomagban részt vevők között. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a hozzászólási időkeret leteltét.) Ez a törvényjavaslat, amely most került benyújtásra, nem foglalkozik a 45-50 éven felüliekkel. Ez vajon ilyenkor nem okoz feszültséget, tisztelt képviselőtársaim?

A módosító javaslatok támogatásától tesszük függővé, hogy megszavazzuk-e a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu