CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a törvényjavaslatot benyújtottam, nem gondoltam volna, hogy az általános vitában alapfokú szemináriumi kérdésekkel kell foglalkoznom, de úgy tűnik, mégiscsak kell. Sajnálom, hogy azoknak kell mondanom, akik jelen vannak, mert nem őket illeti, hiszen azok, akik itt mindenféle dolgok mellett érveltek minimális munkaerő-piaci információk nélkül, időközben távoztak a teremből: távozott a foglalkoztatási bizottság elnöke, Balsai képviselő úr, távozott Szijjártó képviselő úr, aki két bizottság kisebbségi álláspontját is fennen hangoztatta, Sisák úr, aki aktív kétperces hozzászólásokkal töltötte az időt.

Neki különösen szeretném a figyelmébe ajánlani: a KSH havi gyorstájékoztatójának három oldala van, nemcsak az első oldala van, hanem van egy második oldala is. A második oldalon fogalommagyarázatokat fog találni, amelyben benne lesz, hogy az ILO nemzetközi sztenderdje szerint ki a munkanélküli, ki az aktív és ki az inaktív, merthogy ez a három kategória van. S ha ellapoz a harmadik oldalig, akkor pedig oszlopokat, számoszlopokat fog látni, ott lesz a foglalkoztatottak száma, a munkanélküliek száma, a munkanélküliségi ráta, az aktivitási ráta és inaktivitási ráta. Ha ezt megnézi, akkor fogja látni, hogy mi zajlik a munkaerőpiacon. Ugyanis a munkaerőpiacot nem egy adat írja le, hanem három adat írja le: a foglalkoztatottság, a munkanélküliség és az inaktivitás. Az első kettő adja az aktivitást. Aktív az, akinek van állása - ő a foglalkoztatott -, meg az, aki aktívan keres állást, de nincs állása; inaktív pedig az, aki nem tartozik ebbe a két körbe, vagyis sem állása nincs, sem pedig nem keres aktívan állást. Magyarország munkaerőpiacának az a legnagyobb problémája, hogy nagyon magas az inaktivitás, nagyon alacsony az aktivitás, az Európai Unió 25 tagállamából a legalacsonyabb az aktivitás.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Miért is van ez? Több oka van, ebbe nem bonyolódnék bele. Az első és legnagyobb ok, hogy a kilencvenes évek elején megszűnt mintegy 1,5 millió munkahely, és onnan az emberek inaktivitásba kényszerültek. De azért van egy másik oka is, a fideszes képviselőtársaim szíves figyelmébe ajánlom: amikor önök a saját kormányzati ciklusukban átalakították a munkanélküli-ellátó rendszert, akkor önök gyönyörű szépen fényezték a munkanélküli-statisztikát, ragyogó statisztikát adtak át - ez kétségtelenül így van -, mert az embereket kinyomták a szociális ellátásba, kitették abba a kategóriába, akik egyébként most inaktívak, és csak azért regisztráltatják magukat ma a munkanélküli-rendszerben, hogy megkapják a szociális ellátást; pecsételni járnak hozzánk.

A másik: szintén sajnálom, hogy ilyen alapfogalmakig vissza kell menni, de a vita alapján kénytelen vagyok képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy háromféle adatfelvétel létezik a magyar munkaerőpiacról. Létezik a KSH munkaerő-felmérése, ez egy minden hónapban mintavételezési eljárással készült adatfelvétel, rövidített nevén a MEF, ezt teszi minden hónapban közzé a KSH, úgy, hogy három hónap adatát gurulóátlaggal mutatja be a magyar munkaerőpiacon, bizonyos hibaszázalékokkal, amit szintén jelez a gyorstájékoztatóban. Ezen kívül a KSH-nak van egy intézményi statisztikája is, amely szintén minden hónapban megjelenik, és a négy fő feletti vállalkozásokról ad információt. Szíves figyelmükbe ajánlom, hogy a legutóbbi KSH intézményi statisztika azt mondja, a versenyszférában egy év alatt 1,3 százalékkal nőtt a foglalkoztatottság szintje, de ez csak a négy fő felettiekre vonatkozik.

A harmadik pedig a regisztrált munkanélküliség, és ezeket nem szabad összekeverni. A regisztrációban, az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál regisztrációban szereplőkről van szó, akik száma teljesen természetes módon tér el a KSH adataitól, merthogy más logika mentén generálódik az adat, merthogy egy sor érdekeltség is van abban, hogy valaki bejelentse magát a regisztrációba, és nem is tehetjük meg, ha ő akarja, hogy kivegyük onnan.

(14.10)

Mert ma olyan a nyilvántartási rendszer - ezt egyébként az előző kormány volt szíves ránk hagyni -, olyan nagyon okos és logikus, hogy ha a jogszabályok alapján valakit reggel kiveszünk a nyilvántartásból, mert nem működött együtt velünk, pedig kellett volna, akkor délután, ha bekopog hozzánk és kéri, akkor vissza kell vennünk a regisztrációba, függetlenül attól, hogy a hozzáállásában történt-e bármiféle változás. És ezáltal a státusában sem következett be változás, csak készült róla két darab államigazgatási határozat.

A fogalomrendszer tisztázása után következzenek az adatok! A KSH-MEF alapján 2002 azonos első negyedévét 2005 első negyedévével összehasonlítva - hogy ugyanazt az időszakot hasonlítsuk össze, és ne az idényhatásokkal játszadozzunk - a következőt fogjuk látni: 120 ezer fővel csökkent az inaktívak száma, 31 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, és 60 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma. Mit mutatnak ezek a számok? Azt mutatják, hogy az aktivitás növekedése az inaktivitás kárára, hátrányára történhet csak. Logikus is! Hát persze, az aktivitás két irányba mozdulhat el: egyrészt a munkaerőpiac, másrészt a munkanélküliség irányába, hiszen nem rögtön lesz munkája egy inaktívnak, aki öt-tíz éve nem dolgozott, hanem először elkezd keresni, és ha talál, akkor lesz állása, de amíg keres, addig munkanélküli. Kedves képviselőtársaim, akik ilyen fennhangon érveltek kétpercesekben az adatok mellett, szívesen felterjesztem közgazdasági Nobel-díjra önöket, ha az inaktivitásból egy lendülettel mindenkit be tudnak vinni a munkaerőpiacra, és szívesen át is adom a helyem. De azt gondolom, ilyen csodát még nem láttak Európában. Nagyon örülök, ha azt gondolják, hogy ez így lehetséges. Kérem, vagy azt bizonyítsák be, hogy ez lehetséges, vagy pedig ne vezessék félre a választópolgárokat!

Ami a létrejött új munkahelyeket illeti: úgy tűnik, hogy itt is elakadt a lemezjátszó, szeretném továbblendíteni a tűt. Önök mindig azt a mondatrészt mondják csak a 2002-es ígéretből - ami egyébként jogos -, hogy 400 ezer új munkahelyet kell létesíteni. (Babák Mihály: És hol vannak ezek a munkahelyek?) És folytattuk a mondatot (Dr. Hargitai János: Ez nem igaz!) - ha van egy pici türelme a képviselő úrnak, friss erőként megjelenvén a teremben nyilván van, akkor elmondom -: annak érdekében, hogy legalább 100 ezer fővel többen dolgozzanak a kormányzati ciklus végén, mint dolgoztak 2002-ben. Ezt a mondatot mindig elfelejtik, vagy a lemezjátszójuk rossz, és elakad itt a tű.

Mi a helyzet? Az a helyzet, hogy az elmúlt három esztendőben létrejött 300 ezer új munkahely, és megszűnt 270 ezer régi. Ez a helyzet, mert van egy jelentős mozgás a munkaerőpiacon. Nem mondom azt, hogy időarányosan jól állunk - én csak a pontos adatokkal vagyok hajlandó dolgozni -, időarányosan most nagyjából 75 ezernél kellene tartanunk. 31 ezernél tartunk. Nem elegendő a tempó - de ne tessék azt mondani, hogy nem nőtt a foglalkoztatás! Ne tessék azt mondani, hogy nem támogattak Békés megyében kormányzati pénzből munkahelybővítést vagy munkahely-létrehozást, mert tételesen fogom a képviselő úrnak átadni írásban minden olyan munkahelynek a listáját, amit vagy a Munkaerő-piaci Alapból, vagy költségvetési forrásból Békés megyében támogattunk. (Tóth István: Széchenyi-terv!) Van ilyen, létezik. Nem Széchenyi-tervből, hanem ebben a kormányzati ciklusban. A Széchenyi-terv egy kommunikációs trükk volt. (Dr. Hargitai János: Szégyelld magad!)

Mielőtt az észrevételekre adandó válaszokba belevágnék, hadd mondjak egy dolgot általánosságban. Minden képviselővel egyetértek abban - talán Lezsák képviselő úr említette egy kétpercesében külön is -, hogy aki munkanélküli, aki állást keres, mert nincs neki, annak ez százszázalékos probléma. Beszélgethetünk itt 5,7-től 7,2-ig bármiről, az minden egyes családnak a százszázalékos problémája. Mindaddig, amíg egyetlenegy munkanélküli is van az országban, addig van közös felelősségünk abban, hogy neki lehetőséget, esélyt teremtsünk. Ezzel teljesen egyetértek. Éppen ezért nem tartom túlzottan ízlésesnek, ha az adatoknak csak az egyik felét használjuk, ha nem korrekt adatokat használunk, ha manipuláljuk az adatokat, vagy ha az adatokkal a helyzet leírását próbáljuk manipulálni.

Szintén félrevezetőnek tartom, amikor többen azt az érzetet keltik, mint ha törvénnyel, törvényjavaslattal lehetne munkahelyeket gyártani. Ezek nincsenek ilyen direkt összefüggésben, hölgyeim és uraim, hiszen piacgazdaság van, és a törvényhozóknak meg a kormánynak meglehetősen közvetett eszközei vannak arra, hogy munkahelyek jöjjenek létre. Van felelőssége, nem vitatom, van eszköze, nem vitatom; csak ne hitessük el az állampolgárokkal azt, ami már régen nincs így, hogy a kormányon vagy az ellenzéken, a törvényen vagy a törvény hiányán múlik az, hogy nő a munkahelyek száma vagy csökken! Gondolják, hogy a kormány szántszándékkal csinál olyan helyzetet, hogy rosszabb legyen a munkanélküli-statisztika? El tudják ezt képzelni? Teljesen bornírt a feltételezés is! Nyilván nem ezért teszi. Igyekszik a folyamatokat úgy terelni, hogy a foglalkoztatás bővüljön, és minél jobb munkahelyek jöjjenek létre. Ez a három év egyenlegében teljesült, ha nem is abban a mértékben, mint amilyen szándékkal ezt tettük. Úgyhogy arra kérem Sisák képviselő urat és másokat is, ne hitessék el az emberekkel, hogy ez egyszeri döntés kérdése, csak a rossz kormány nem akarja meghozni azt a döntést, hogy na, akkor holnap legyen 50 ezer új munkahely.

Ami pedig a törvényjavaslatot illeti: Balsai képviselő úrnak az a feltételezése, hogy a pályakezdő munkanélküliek, akiknek az aránya 19,3 százalék - bár ő más számadatot mondott, de a KSH-adat mégiscsak ez, és illik ezt használni -, nem fogják élvezni ennek a törvénynek a hatását, az egyszerűen nem igaz. Itt nyilván a törvény nem ismeretéről van szó. Mindenkinek alanyi jogon jár a Start-kártya, annak is, akinek éppen most nincs munkahelye. Ennek kapcsán jelzem Lezsák képviselő úrnak, hogy ha idénymunkát végez valaki, mondjuk, októberig, ilyen vagy olyan módon, az nem veszíti el annak a lehetőségét, hogy Start-kártyához jusson, hiszen az alkalmi vagy az idénymunkát nyilván alkalmi munkavállalói könyvvel végzi, és ez nem állandó, bejelentett, a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó tevékenység, ezért nem veszíti el azt a jogosultságát, hogy október 1-jétől Start-kártyához jusson.

Több fideszes képviselő is felvetette, hogy elkésett a törvényjavaslat. Igen, képviselő hölgyek és urak, elkésett - önöknek kellett volna benyújtaniuk 1998 és 2002 között ezt a törvényjavaslatot vagy ennek bármilyen változatát, akkor, amikor azok az oktatáspolitikai döntések megszülettek, amelyek eredményeként négy-öt-hat év múlva, íme, a pályakezdő fiatalok nem találják a helyüket a munkaerőpiacon. Ugye, nem gondolják, hogy ezek a fiatalok most, egy vagy két év alatt végezték el az egyetemet vagy a középiskolát, vagy az alatt a két és fél év alatt, amióta ez a kormány végzi a tevékenységét?! Azok a pályakezdő fiatalok, akik most nem találnak munkát, annak a beiskolázásnak isszák a levét, amelynek semmi köze nem volt a munkaerő-piaci folyamatokhoz. És ugye nem gondolja senki, hogy a munkaerőpiacot kell hozzáigazítani a rossz oktatáspolitikai döntésekhez? Hanem ugye inkább az a logikus, hogy olyan beiskolázási és oktatáspolitikai döntéseket próbáljunk hozni, hogy azok megfeleljenek a munkaerőpiac igényeinek? Ezért csak egy pici visszafogottságot szeretnék kérni a fideszes kollégáktól, csak éppen annyit, hogy egyszer nézzenek a tükörbe, és utána gondolkodjanak el azon, hogy most minek a következményével szembesülünk, s akkor talán egy kicsit toleránsabban fogják fogadni a kormány javaslatait, és nem fogják olyan vádakkal illetni a kormányt, amit annak idején saját maguknak kellett volna elmondani, legalább a tükör előtt.

(14.20)

Arra pedig, hogy jobb javaslataik vannak, azt tudom mondani, a kormány abba a licitbe sose fog beszállni, hogy még kevesebb adót és járulékot kelljen befizetni. Önök könnyen mondják, hogy még annál is kevesebbet! Sőt még annál is kevesebbet! Sőt akár nullát kelljen befizetni, sőt talán még a költségvetésnek kellene fizetni a munkáltatónak azért, mert végre foglalkoztat pályakezdőt! Azt gondolom, ez egy rossz irányú licit, sőt felelőtlen licit, mert nem kalkulál azzal, hogy ezt a Munkaerő-piaci Alapból kell finanszírozni, és nem kalkulál azzal, hogy amikor majd az államháztartás, a tb-alapok, a költségvetés egyensúlyáról lesz szó, akkor fennhangon fogják mondani, hogy milyen felelőtlen a kormány, mert növeli a hiányt.

Tessenek szépen együtt gondolkodni a kormánnyal a bevételi-kiadási oldalról egyaránt, és akkor nem fognak egyoldalú, felelőtlen, megtévesztő javaslatokkal előállni!

Elfogadom azt a kritikát, Béki Gabriella említette, hogy talán decemberben a törvényjavaslattal a kormány túlzottan óvatosnak is bizonyult. Kétségtelenül így van, óvatosak voltunk, mert számolni kellett azzal, hogy ennek kiadása is van, mégpedig a Munkaerő-piaci Alapból, nem óhajtottuk az egyensúlyt felborítani.

Elfogadom azt is, hogy a jelenlegi rendszer nehézkes, ezért javaslunk minél előbb módosításokat.

Sajnos Dobó képviselő úr sincs már a teremben, pedig neki is lenne néhány megjegyzésem arra vonatkozóan, hogy itt nem csipkártyára tettünk javaslatot a törvénymódosításban, hanem egyszerűen egy Start-kártyára; hogy kritizálja nekünk azt a javaslatot, hogy rövid idejű foglalkoztatásra is legyen lehetőség. Ha most nem ezt tettük volna, amilyen a Fidesz-logika, akkor pedig azt mondaná, hogy miért nem tesszük lehetővé a rövid idejű foglalkoztatást is, hiszen az előző körben, decemberben azt fogalmazták meg kritikaként, hogy túl nehézkes a rendszer, túl hosszú ideig kell foglalkoztatni, most pedig az a baj, hogy túl rövid ideig kell foglalkoztatni. El kellene gondolkodnia Dobó képviselő úrnak, hogy most melyik álláspontot képviseli, és ha majd a végeredményhez jutott, akkor majd bizonyára el fogja mondani a részletes vitában.

Babák képviselő úrnak szeretném mondani, hogy én is osztom aggodalmát a Békés megyei helyzetért. Nincs jó helyzetben Békés megye foglalkoztatási szempontból, ezért felhívom a figyelmét arra, hogy a kormány, éppen reagálva a speciális Békés megyei helyzetre, külön kormányhatározatot hozott Békés megye foglalkoztatási helyzetének javítására, ennek az intézkedései, forrásai fokozatosan teremtődnek meg.

Többen említették, hogy igazából persze munkahelyre van szükség, és azt ez a törvényjavaslat nem teremt. Természetesen - mint ahogy mondtam - ezt nem a törvényjavaslat teremti, de azért arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy jelenleg 90 ezer betöltetlen álláshely van az Állami Foglalkoztatási Szolgálat kínálatában. Ez egy átlagos szám, nagyjából 80-100 ezer között szokott mozogni. Ennyi betöltetlen állás van a mi kínálatunkban.

Hozzá szeretném tenni, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat kínálata a munkaerőpiacon nagyjából a munkaerőpiac 30-50 százalékát fedi le, úgyhogy körülbelül még egyszer ennyi jelen van, mint ahogy jelen van szakmunkásigényként, szakmunkáshiányként, szakemberhiányként számos területen és számos szakmában. Úgyhogy nem igaz az, hogy nincs munkahely, mert igenis van munkahely.

Igaz viszont az, hogy strukturális problémáink vannak. Vannak iskolai végzettség szempontjából, mást kíván a munkaerőpiac, mint amit kibocsát az oktatás; erre mondtam a nem felelős beiskolázási döntéseket. Más szerkezetben kívánja a munkaerőpiac, mint ahogy kibocsátja az oktatás; erre mondtam a nem végiggondolt, nem a munkaerő-piaci folyamatokhoz alkalmazkodó oktatáspolitikai döntéseket. És más területi szerkezetben bocsátja ki az oktatás, mint ahogy igényli a munkaerőpiac; erre voltam szíves célozni arra vonatkozóan, hogy nem voltak végiggondolva az oktatáspolitikai döntések e tekintetben.

Ezért azt gondolom, hogy van értelme egy ilyen javaslatnak, mert azt a hiányzó mobilitást is megteremti a munkaerőpiacon, amire nagy szükség van, mind szakmai értelemben, mind földrajzi értelemben, mind munkahelyek tekintetében, hiszen az a munkáltató, aki már ebből a forrásból álláshelyet, munkahelyet tud bővíteni, az meg fogja tenni, és nem más korosztályok rovására fogja megtenni.

A javaslatunk egyébként pont arról szól, hogy azokon a pontokon segítsünk, ahol a leghátrányosabb helyzet van. Sisák képviselő úr már mondta volna a 45 fölöttieket, és mondhatnánk, hogy a 30 év fölöttiek is, hogyne, persze. Végül is mindenkinek kellene segíteni - csak inkább meg kellene nézni, hogy hol vannak a hátrányok! A korosztály tekintetében a két szélén vannak a hátrányok, a pályakezdő és az 50 év feletti foglalkoztatásban, az 50 év feletti korosztályban.

Felvetődött a vitában, hogy miért csak a pályakezdő területen, a három közül, amiről szól a törvény, miért csak a pályakezdők esetében változtatunk, s miért nem változtatunk a gyes, gyed, gyet, ápolási díj, illetve az 50 év felettiek esetében. Azért, mert a száz lépés program további más intézkedéseivel összefüggésben, illetve saját elhatározásból ezeken a területeken más intézkedéseket is megtettünk. Március 1-jétől az 50 év felettiek esetében működtetünk egy munkaerő-piaci programot, amiben a munkáltató, a munkavállaló és a szolgálat háromoldalú szerződésével lehetővé tesszük, hogy három hónapig az 50 év feletti teljes bér- és járulékköltségét odaadjuk támogatásként, ha a munkáltató további három hónapig, tehát összesen hat hónapig foglalkoztatja. Ez alatt a hat hónap alatt mi alkalmassá tesszük a munkavállalót, hogy szakmát váltson, és képes legyen a további foglalkoztatásra, esélyt teremtve egy új pályaívre, egy új karrierre. Ez a program megy, ma már több ezren vesznek részt benne, és ez kiegészíti munkaerő-piaci elemekkel ezt a törvényt, ami hatályban van. A gyes, gyed, gyet, ápolási díj esetében más törvényjavaslatokban fognak vele találkozni, hogy megkönnyítjük a foglalkoztatást ezen ellátások mellett, sokkal inkább meggyorsítjuk a munkaerőpiacra való visszajutást, mivel eddig tilalmak érvényesültek. Ezért nem tettünk újabb javaslatokat ezen területekre vonatkozóan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök ennek a vitának, nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar Országgyűlésben a munkaerőpiac folyamatairól szó essék, sőt azt szeretném, ha sokkal alaposabban, sokkal részletesebben esnék szó, mert akkor nem lehetne egy-egy adatot nem is félreértelmezve, hanem egy-egy adatot kiragadva félretájékoztatni a választópolgárokat.

Köszönöm szépen a figyelmet. Köszönöm szépen a véleményüket, javaslataikat, és bízom benne, hogy a részletes vita során közel hasonló álláspontra fogunk tudni jutni a megoldandó feladatok tekintetében. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu