DR. FRAJNA IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Azt gondolom, hogy kicsit rózsaszínre lett festve a kép az európai szabályozás kapcsán. Nem azért, mintha túl sok választási lehetőségünk lenne ennek a nemzeti jogba való átvezetése során, de azért annál bonyolultabb ez a szabályozási kör, mint hogy kizárólag csak a betegek járnának jól a szabályozás változásával. Itt azért több szempontot vett figyelembe az Unió, amelyek egyébként nem elvetendő szempontok, csak tisztában kell lennünk azzal, hogy a különféle érdekek mentén történő egyensúlyozásról van szó.

Az európai gyógyszeripar támogatása az Unió egyik problémája, különösen a nagy nemzetközi fúziók kapcsán. Talán ennek köszönhető az, hogy a szabadalmi védettség nemhogy csökkent volna, hanem növekedett nyolc plusz kettő plusz egy évre az uniós előírás szerint, ami alól ugyan sikerült átmeneti mentességet kapnunk, de azzal kell szembenéznünk, hogy ez például a betegek számára az olcsó generikumok megjelenését tovább fogja halasztani. S azzal is tisztában kell lennünk, hogy két érdek között kell egyensúlyoznunk. Ha drágább és biztonságosabb vizsgálatokat írunk elő a gyógyszerek törzskönyvezéséhez, akkor a drágább és biztonságosabb vizsgálatok megjelennek a gyógyszerek árában, és a gyógyszer annál drágább lesz.

Többek között ez is oka a nagy gyógyszergyári fúzióknak szerte a világban, hogy a hatósági előírások miatt egy-egy gyógyszer bevezetése egyre drágábbá válik. Tehát tudnunk kell, hogy fizetjük a biztonságunkat minden egyes újonnan megjelenő gyógyszer árában.

Konkrétan a törvényjavaslatról: az előttem szólók nagyjából már elmondták, hogy melyek a javaslat problémás pontjai. Először talán a termékfelelősség kérdéséről mondanék pár szót.

(10.00)

Tehát azt gondolom, hogy helyes úton indult el a kormány, amikor itt egy kötelező biztosítás előírását írta elő a gyógyszerkísérlethez a gyógyszergyártóknak. Azt gondolom, hogy nem az állam felelőssége egyébként a bekövetkező károkért való helytállás, de azt gondolom, európai gyakorlat ide vagy oda, mégiscsak meg kellene tartanunk azt a hazai és inkább garanciális, mint valóságos kötelezettségvállalást az államnak, hogy a szerencsétlenül járt embernek végső soron maga az állam, aki ha sok-sok lépcső után sem jut kártérítéshez, hajlandó ebben a körben helytállni.

Miután erre egyébként gyakorlati példák, hála istennek, nincsenek, ezért azt gondolom, hogy ennek a fenntartása valószínűleg nem is jelentene semminemű költségvetési hatást, sokkal inkább egy biztonságot jelentene az emberek számára.

Azt tudom mondani, hogy amit Schvarcz úr felvetett a nagykereskedői monopóliumok kapcsán, erre részben egyébként a törvény egy jelentős és helyes, előremutató lépést tett, hiszen alanyi jogon felruházza a gyártókat a nagykereskedői joggal, ha megfelelnek ezeknek a feltételeknek. Tehát ebből a szempontból az a kényszer, ami eddig volt, hogy a gyártó csak úgy nagykereskedhetett, ha erre külön egy céget hozott létre, ez szerintem helyesen, megszűnik ezzel a törvénnyel, tehát vélhetőleg itt a monopólium felszámolásának irányába teszünk egy rendes lépést.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ami pedig a közvéleményt és a közbeszédet uralta, került a törvény legvitatottabb pontjaként ebbe a rendszerbe, azt gondolom, szintén nem egy egyszerűen megközelíthető kérdés. Először is azt gondolom, hogy az nem helyes, ha a kormány - mondjam így - puccsszerűen ír bele változtatásokat a törvénybe, magyarán: az egyeztetésben részt vevő partnerek már csak a benyújtott törvényjavaslatból szereznek róla tudomást, de azt gondolom, hogy ez a javaslat érdemét kevésbé befolyásolja, de jobb elkerülni, hiszen sok felesleges konfliktust megelőzhet vele a kormány.

Azt gondolom, hogy a kormány alapszándéka, miszerint ne akadályozzuk meg azt, hogy a beteg olcsóbban juthasson a gyógyszerhez, ha erre bármiféle lehetősége van, ezt helyes elvnek tartom a kormány részéről. Azt, hogy ez a javaslat erre pontosan jó-e, ebben már vannak kétségeim. Egyfelől azt gondolom, hogy jogilag persze eléggé abszurd történet, hogy egy olyan termék esetében, ahol az ár meghatározásában az államnak semmiféle joga nincsen, ott más szereplők részére viszont szigorú korlátozásokat vezessen be. Ez nehezen indokolható jogi szabályozás.

Azt gondolom viszont, hogy tekintettel arra, hogy ha a gyógyszer-kiskereskedelmet valaki beírja a közgazdasági tankönyvbe, akkor nyugodtan föléteheti a versenykorlátozó monopóliumok fejezetcímet, minden egyes területen megtalálható, és valószínűleg azok az anomáliák, amit képviselőtársaim itt már említettek, ebből fakadnak. Tehát valószínűleg, ha javítani akarunk rajta, ebbe az irányba kell tenni, de azt gondolom, hogy talán ez a lépés nem biztos, hogy a legjobb megoldást jelenti.

Elhiszem egyébként azt, hogy a verseny fokozása általában az árak csökkentéséhez vezet. Itt ebben a speciális helyzetben azért némi óvatosságot ajánlanék a kormánynak. Tehát ha komoly szándéka az, hogy az árversenyt fokozza, akkor, bármennyire is az ember elvileg azt tartaná helyesnek, hogy vonuljon le a kormány a szabályozási területről, azt gondolom, hogy legalábbis kezdetben az árak emelkedését ne engedélyezze a kormány.

Még inkább azt gondolom, hogy ha hozzá akarunk nyúlni ehhez az egész területhez, akkor azért ennek az egy momentumnak a kiragadása nem biztos, hogy a javítás irányába fog hatni. Ugyan nem osztom azokat a véleményeket, amelyek itt egészen katasztrófaszerű forgatókönyveket képesek felfesteni, időnként az intézkedés várható negatív hatásait, tehát sem azt, hogy a gyógyszerárak irreális magasságba emelkednének, sem azt, hogy tömeges patikacsődre kellene számítanunk, de azt gondolom, hogy ha bármiféle versenyhelyzetet akarunk - szerintem egyébként helyesen - teremteni, akkor az első kérdés, hogy végiggondoljuk az ellátási felelősség kérdését. Tehát tisztában kell lennünk azzal, hogy vannak az országnak olyan területei, ahol az ott lévő gyógyszertár nincs versenypozícióban, sőt nincs olyan jövedelmi pozícióban sem, amiben bármiféle versenybe az esély reményével beszállhatna.

Ezeknek az esetében azt gondolom, hogy az államnak jelenleg is van tennivalója, és ha a versenyt fokozza, még több tennivalója van. Tehát az, hogy emberek megfosztódjanak a gyógyszertártól egy verseny következtében olyan területeken, ahol több tíz kilométerre lehetne a következőt megtalálni, ez nem egy vállalható része. Tehát azt gondolom, érdemes végiggondolnunk azoknak a patikáknak a körét, amelyeknek a fenntartása az állam eminens ellátási érdeke, és ellentétben a jelen gyakorlattal, nem gondolom, hogy a gyógyszertár forgalmától függ az ellátási érdek megléte. A gyógyszertár forgalmából maximum azt tudjuk megállapítani, hogy várható-e az, hogy bármiféle versenyhelyzetet bírjon.

Egyetértvén Schvarcz Tiborral, azt gondolom, hogy ha azt szeretnénk, hogy oldjunk valamit azokon a jogos panaszokon, amelyek a gyógyszerellátás mai helyzetét jelzik, akkor érdemes leülni és áttekinteni a kérdést egészében. Nem biztos egyébként, hogy a versenyt az áraknál kell elkezdenünk, szerintem az sem probléma, ha szolgáltatási versenyt engedélyezünk inkább a gyógyszertáraknak. Valószínűleg ezzel helyben megakadályozzuk azt, hogy esetleg emelkedjenek a gyógyszerek árai az árrés felszabadulása következtében, másrészt azt gondolom, hogy a szolgáltatás javítása önmagában nyereség mindenki számára, legyen szó akár a gyógyszerek éjszakai elérhetőségéről, a házhoz szállításról vagy akár bármilyen másfajta patikai szolgáltatásról. Azt gondolom, hogy így önmagában ez az egy elem nem biztos, hogy ebbe az irányba mutat, egy jól átgondolt csomag esetében valószínűleg sokkal nagyobb biztonsággal tudnánk javítani a gyógyszerellátás helyzetén, mint pusztán ezzel az egy kiragadott momentummal.

A magam részéről azt gondolom, hogy lesz teendőnk módosító indítványokkal ennél a javaslatnál, sőt lehet, hogy önmagában ezt a kérdést talán nem ebben a javaslatban, hanem egy külön csomagban lesz szükséges rendezni.

Még egy szempontra hívnám fel a figyelmet, ahol bár nem gondolom, hogy lényegesen változtatni kell a jelenlegi szabályozáson, de tisztában kell lenni vele, hogy megint egy meghirdetett cél ellen ható másik szabályozásról van szó, ez a promóció kérdése.

Ha azt szeretnénk, hogy a generikus termékek minél szélesebb körben terjedjenek el, ennek az egyik feltétele vagy lehetősége az, hogy a gyártó megfelelő promóciós tevékenységet folytat a terméke megismerésében. Sajnálatos módon egyébként, ellentétben Schvarcz elnök úr állításával, a gyógyszerpiac egyáltalán nem árérzékeny. Hogy egy egyszerű példát mondjak, ha megnézi a C-vitamin-termékek forgalmát, ott közel tíz különféle gyártó terméke kapcsán azt fogja látni, hogy nem a legolcsóbb termék vezeti ezt a listát, de még csak közel sem vezeti ezt a listát a terméke, és amennyire látjuk egyébként a helyettesíthetőség elmúlt éveinek a tapasztalatát, azt kell látnunk, hogy ez sem jelenti önmagában a termék sikerét. Magyarán: azt kell tudni, hogy a promóció gyeplőjének meghúzása, ami elvileg helyes, ha a gyakorlatban nem találunk más versenyt fokozó eszközöket, akkor a generikus program egyik hátrányává tud válni.

De mondom: nem gondolom, hogy lényeges változtatást kellene tenni, sokkal inkább azt gondolom, hogy az egyéb versenyt fokozó eszközökkel kell erőteljesebben élnünk azért, hogy az olcsóbb, azonos hatóanyagú gyógyszereket a lakosság megkaphassa.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu