DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A büntető törvénykönyv módosításával az utóbbi három évben már szép számmal foglalkoztunk, lassan kezd rutinná válni, és a módosítások részbeni indoka mindig az aktuális európai uniós irányelvek, illetve bizonyos esetekben rendeletek, amelyek kötelező érvényűek a belső jogban történő alkalmazásra is. A másik indok az, hogy az élet olyan ügyeket produkál, illetve olyan tényállások kerülnek napvilágra, amelyeknek egyértelmű rendezése, az értelmezése, valamint a bírósági gyakorlatra való egységes hatása indokolja a törvényi szabályozás módosítását.

Örülnék annak, ha végre egy normális büntetőjogi kódex átalakítására kerülne sor, és lezárnánk azokat az ügyeket, amelyeket itt így szakaszosan hozunk, de kétségtelen tény, hogy a jelenleg előttünk fekvő büntető törvénykönyvi módosításra is szükség van, többek között olyan indokok alapján, amelyek a korábbi módosítást követően az európai bizottsági életre, az európai tanácsi döntések szerint alakultak, illetve kényszeríthetőek ki a Magyar Köztársaság jogalkotásából.

Ilyen - és ezzel foglalkozni kell - az egyik tényállás, amely a kiutasítás végleges időtartamához igazodik, hiszen európai uniós tagok vagyunk, az itt élő európai uniós állampolgárok kiutasítása nem mehet csak úgy, mint, mondjuk, egy harmadik világbeli bűnelkövető esetében. Itt a szigorítás nyilvánvalóan érthető, amely azt mondja, hogy végleges kiutasításra akkor kerülhet sor európai uniós tagállam állampolgára tekintetében, ha az legalább tíz év vagy afölötti fenyegetettségű bűncselekmény miatt jogerősen elítéltetett.

Számos értelmezési probléma merült fel korábban a pártfogói felügyelet kapcsán, egyesek még annak szükségességét is megkérdőjelezték, de az élet bizonyította, hogy a pártfogó felügyeletre igenis szükség van. A pártfogó felügyelet segítséget nyújt arra, hogy a korábbi bűnelkövető ismételten vissza tudjon illeszkedni a társadalmi életbe, valamint azon veszélyeztetett időszak alatt, amíg a bűnismétlés esélye megvan, egy olyan kontroll alatt álljon, amely ettől őt távol tarthatja. Itt azonban a pártfogó felügyelő jogosítványai nem voltak egyértelműek, ez a szabályozás most a sértett vonatkozásában a pártfogói felügyelő tevékenységi körét is rendezi, és a korábbi jogértelmezési problémákat talán meg is fogja szüntetni.

Nagyon helyes és örvendetes, hogy a közfeladatot ellátó személyek körébe bekerült a szakértő, és bekerültek az oktatási intézményben dolgozók is, hiszen a szakértő - és itt ezelőtt fél évvel, illetve még annyi sincs, három hónappal ezelőtt tárgyaltuk az igazságügyi szakértőkről szóló törvényt, ahol már felmerült - különleges védelmének, illetve különleges státusának a megadása is indokolt, amelyben szorgalmaztuk a közfeladatot ellátó személy megjelölést. Ez az eljárás során a szakértőt megilleti, és ez a büntetőjogi védelem most már a büntető törvénykönyvben is megjelenik.

Gyimesi kolléga is említette a gazdasági bűncselekmények körében azokat a tényállásokat, amelyeken el kell gondolkodni. Valóban, én is egyetértek azzal, hogy az a munkáltatással összefüggő adócsalás, amely itt az ő felszólalásában is megjelent, egy kétoldalú dolog. Valóban igaz, hogy addig, amíg a közterhek irreálisan magasak, illetve a munkáltató versenyképességét nem hozza úgy helyzetbe, akár a tevékenységi körtől, akár az elvégzett munkától függően, hogy az a legális szféra irányába orientálja, addig megtehetjük ezt, és jó is, hogy megtesszük egyébként, nincs ezzel semmi probléma, de ezzel csak az egyik lábát oldjuk meg annak a társadalmi problémának, amely kétirányú. Részben egy kizsákmányoló jellegű, egy rabszolgamunkára kényszerítő dolog, ami a munkavállalóval szemben jelenik meg, másrészt pedig az állam adóbevételeinek egy jogellenes csökkentésére irányul.

Tehát ha most megtesszük a büntetőjogi szabályozást ezen a területen, akkor én is kérem, hogy ezt a gazdasági területen is, ha máskor nem, a 2006-ra vonatkozó adótörvényeknél, valamint a társadalombiztosítási járulékok esetében a teher csökkentésével segítsük, hogy a legális szféra irányába történő elmozdulás nemcsak - még egyszer mondom - kikényszerítő erővel, hanem ösztönző támogató rendszer kialakításával is elérhető legyen mint olyan társadalmi cél, amely a parlament valamennyi pártja számára igen fontos és megvalósítandó.

Szívesen egyetértek azzal is, hogy a versenykorlátozó rendelkezések megjelennek, és Gyimesi kolléga említi, hogy bizony, koncessziós és közbeszerzési eljárásokban árkartelleket alakítanak ki, már korlátozzák a szabad bírálási lehetőséget. Gyimesi kolléga úgy jellemzi ezt, hogy bizony, ez egy olyan helytelen gazdasági gyakorlat, amely ennek a kormánynak az idején alakult ki, és most, az utolsó évben jön rá, hogy ezt büntetőjogi eszközökkel is szankcionálni kellene. Én ezt nem állítanám, azt gondolom, hogy ez már több mint tíz éve így van, attól függetlenül, hogy mi milyen közbeszerzési törvényeket és milyen jogszabályokat alkotunk.

Itt is a büntetőjognak igen, helyes, az árkartellel szemben fel kell lépni, de még mindig azt gondolom, hogy a jogkövető magatartás, amennyiben azok, akik az ilyen szerződések, illetve ilyen pályázatok elbírálására hivatottak és ott vannak… - a becsületükről van szó. Tehát ha itt jól válogatjuk ki az embereket, és feltételezve, hogy a köz alkalmazottjai, a közszférában dolgozók nem a korrupciót, hanem a tényleges, rájuk bízott feladatokat végzik el, akkor ezek az árkartellek, illetve az ilyen jellegű megállapodások is már szűkebb körben jelentkezhetnek.

Itt is két irányban látom a megoldást. Az egyik irány valóban az, hogy szankcionáljuk ezeket a cselekményeket, a másik pedig, ha végre a közszférában is kialakul az a morál, amely tudatosan és valóban az elérni kívánt cél érdekében dolgozó emberek jelenlétét feltételezi, és még egy dolog: nélkülözi a politikai hatásokat is. Ez lenne a kívánatos cél.

Új elemként jelenik meg a gazdasági tilalommal szembeni szankció. Ez azt jelenti, hogy ha egy bizonyos területre vagy országra gazdasági embargót rendelnek el, erre utalt államtitkár úr, hogy ez döntés alapján történhetett, most már az Európai Unió tagjaként európai tanácsi döntés szerint is megvalósulhat. Itt is vannak komoly kísértések. Emlékszem, annak idején, amikor a Jugoszláviával szembeni gazdasági embargó életben volt, '92-ben, '93-ban, sőt még '94 környékén is, micsoda hatások érték a minisztériumokat, hogy bizonyos termékkörre az embargóval szemben adjanak felmentést, főleg a déli országrészben tevékenykedő gazdasági vállalkozók részéről, akik olyan termékkört is szerettek volna kivinni, amely embargós volt, és a jugoszláv piaci igények megjelentek.

Tehát van egy gazdasági kényszer, ami esetlegesen egy embargós felhívásnál is erősebb. Itt két dologra kell odafigyelni, hogy az embargót valóban csak akkor és úgy rendelje el az arra hivatott, akár Európai Bizottság, akár az ENSZ erre hivatott szerve, ha erre valóban ok van, és olyan termékkörökre, ami nem az ott élő lakosságot sújtja ártatlanul, hanem ténylegesen a célt elérni kívánva, akár, mondjuk, a fegyverekre vonatkozik vagy bizonyos olyan technológiákra, ami az ottani konfliktusnak a további fenntartását tudná enyhíteni vagy megszüntetni, de nem olyan célú embargóra, ami hovatartozás nélkül mindenkit sért az adott területen.

Ezzel egyébként egyetértve, támogatjuk, hogy ez a törvényi tényállás is megjelenik.

(8.50)

Ami a környezetvédelmi szabályokat illeti, Orosz Sándor mint bizottsági előadó, utalt is erre, hogy a környezetvédelmi bizottság és a mezőgazdasági bizottság is bizony-bizony olyan ambivalensen viszonyult ehhez a módosításhoz. Kétségtelen tény, hogy van egy szigorítás, van egy nyitás is a környezet-, természetkárosítás, sőt most már a hulladékgazdálkodási törvény előírásait megszegőkkel szemben, de itt sem csupán a büntető törvénykönyv, illetve a büntetőjog eszközei azok, amelyek hatékonyak, mert hiszen tegnap este is látom a híradóban, hogy számos fiatal ember idejét, pénzét nem sajnálva olyan hulladékhegyek megsemmisítésével, illetve ártalmatlanításával foglalkozik, amit nem ők hordtak oda, és akik ezt felelőtlenül megteszik, azok bizony nehezen mondhatók olyan embertársainknak, akik a közösségi együttélésre alkalmasnak minősülnének.

Tehát egyik oldalról nagyon jó a büntető törvénykönyvi szabályozás, amely most már azt mondja, hogy ha valaki egy olyan hulladékkupacot kezd el pakolászni, amely nem a kijelölt helyen és nem a kijelölt és szabályszerűen működtetett területre vonatkozik, akkor a bűncselekményt elköveti, hanem itt arra is oda kell figyelni, hogy milyen környezettudatos neveléssel tudunk hatni, hogy ezek a cselekmények mindinkább megszűnjenek, és arra is, hogy milyen visszatartó ereje van a közvéleménynek. Sajnálatos esemény volt a közelmúltban, hogy buszon szurkálódnak, és a buszon utazók bizony eltűnnek a helyszínről, és még tanút is alig találunk. Ugyanígy van ez a környezetkárosító cselekményeknél is. Nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy ezzel szemben a társadalom úgy lépjen föl, hogy akár a bejelentésnél, akár ennek megakadályozásánál résztvevőként megjelenjen.

Itt egyébként egy-két módosító indítványt kénytelenek leszünk készíteni annak érdekében, hogy pontosítsuk, hogy mit is jelentenek ezek a cselekmények, és talán egy kicsit szigorítani kell a feljelentési kötelezettséget is. Emlékszem, környezetvédelmi államtitkár koromban nekem mint államtitkárnak kellett utasítást adni, hogy egy földerített, illegálisan lerakott veszélyes hulladék esetében a büntető feljelentést környezetkárosítás és veszélyes anyagok illegális tárolása miatt egyáltalán megtegyék azok a hatóságok, akik ezt fölfedezték. Szóval, elképesztő, hogy ez hogyan működik. Nincs meg az az igény, hogy az apparátus ennek kapcsán működjön, akkor a társadalmi elvárásokban milyen külön kritériumokat tudunk még támasztani?

Mindenesetre ezek a megfogalmazások jók, és itt arra is vigyázni kell, hogy azért a ló túlsó oldalára ne essünk át, mert van egy tényállás, amely a környezetre veszélyes anyagok kereskedelmére vonatkozik. Értem a jogalkotó szándékát, hogy ez az import-export tekintetében az illegális vagy legális kereskedelemmel foglalkozókat érinti, de talán nem biztos, hogy szankcionálni kell azt, aki vesz egy sprayt, mondjuk, egy áruházban külföldön, és nem tudja, hogy az a spray esetleg olyan hajtógázzal van töltve, amelyik Magyarországon nem engedélyezett, nehogy már büntetőjogilag fenyegessük, hogy ő egy ilyet behozott. Tehát itt a törvényi tényállás pontosítására mindenféleképpen szükség van, amellett, hogy a felvilágosító munkában is tudatosítani kell, hogy ilyen sprayt ne vegyen meg, mert az abban használt hajtóanyag bizony károsítja a környezetet.

Összességében: ezekkel az általam is említett módosító indítványokkal a Szabad Demokraták Szövetsége a büntető törvénykönyv módosítását indokoltnak, helyesnek tartja, szorgalmazva azonban, hogy egy átfogó büntetőjogi reform megvalósítására mielőbb sor kerüljön, a tisztelt Háznak ezt a módosító indítványt elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu