DR. SCHVARCZ TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat a gyógyszerpiac általános szabályozásában nagyon jelentős lépésnek minősül. A ’98 óta hatályos, gyógyszerekről szóló törvény módosítására alapvetően azért került sor, mert már egy éve az Unió tagjai vagyunk, és számos olyan gyártással, forgalmazással kapcsolatos szabályozást kell a jogharmonizáció keretében egy komplett törvényi rendszerbe illeszteni, amelyek most már ránk nézve is kötelezőek.

A korábbi törvény átírása, illetve egy új törvénynek a készítése késett, és most már egy éve zajlik a tárca szervezésében. Ennek során több változatot élt meg a mostani javaslat. Ez, amit most tárgyalunk, a gyógyszerpiacon lévő szereplők által több körben megvitatott, valamilyen szinten letisztított törvényjavaslat. A törvény erősíti azt az elemet, hogy vannak a gyógyszerforgalmazás, gyógyszerpiac keretszabályai, és ettől függetlenül vannak a társadalombiztosítási támogatásra vonatkozó szabályok, törvények, rendeletek. Tehát ez a törvény egy alaptörvény, ez a forgalmazásról, gyártásról, gyógyszer-kereskedelemről szóló keretszabályokat tartalmazza, és direkt nem is tartalmaz gyakorlatilag semmilyen utalást a támogatási rendszerekre vonatkozóan.

Ez egy nagyon szerteágazó törvényjavaslat, ebbe egyrészt pontosítások, fogalommeghatározások kerültek bele, a gyógyszergyártás, a forgalomba hozatal tekintetében is nagyon sok szabályelem került bele, illetve az engedélyezésre vonatkozó szabályok is itt vannak megemlítve. Itt gyakorlatilag át kell vezetnünk az uniós törzskönyvezési szabályokat, és az OGYI munkáját ezzel össze kell hangolni. További elem, ami elég fontos ebben a törvényben, a klinikai vizsgálatok végzésére vonatkozó felelősségi szabályok, amelyek törvényi szinten igyekeznek az ezzel kapcsolatos kérdéseket rendezni.

Szintén a törvényjavaslatban jelennek meg a gyógyszerek csomagolásán, valamint az abban lévő betegtájékoztatásra vonatkozó főbb szabályok. Teljesen új elemként jelennek meg, ami korábban rendeletekben volt szabályozva, a gyógyszerismertetésre vonatkozó szabályok. Ezeknek a keretszabályai szintén e törvény keretébe kerülnek be, hogy milyen módon és milyen személyek végezhetik Magyarországon a gyógyszerismertetést. Megerősítésre kerülnek a hatósági ellenőrzés szabályai, pontosításra kerül az OGYI és az ÁNTSZ mozgástere, feladatköre, hatásköre; ezen a területen írásban lehetséges intézkedési és bírságolási lehetőségek jelennek meg.

Elhangzott már, hogy nagyon sok egyeztetés után került a Ház elé ez a törvényjavaslat, de váratlanul - mint a bizottsági ülésen is elhangzott -, szinte senkivel nem egyeztetetten, egyéb módosítások kapcsán a záró rendelkezések között került említésre az a szabályozás, amely gyakorlatilag megszünteti a nem támogatott gyógyszerek körében az árrésnek a maximalizálását, így egyben egy mozgásteret tesz lehetővé, megváltozna a jogi és a szakmai környezet.

A javaslat a közfinanszírozott gyógyszerekhez nem illeszkedő, azzal nem konzisztens területet hozna létre az eddig egységes gyógyszerellátáson belül. Csak a közfinanszírozott gyógyszerek árának lenne hiteles lelőhelye, a többi gyógyszer áráról minden időpontban és minden szereplő esetében más-más érték lenne érvényben. Az egyik verzió: egészségügyi intézmény- és árrésverseny teljes körű adatok nélkül; a másik verzió: a leghétköznapibb kereskedés árakkal, akciókkal, egészségügyi jelleg nélkül.

A gyártó a saját készítményei fogyasztói árát a nagykereskedés, a gyógyszertár számára csak a szállítás előfeltételeként köthetné ki. Ha a gyártó nem ezt a módszert választja, nem fogja ismerni a nem támogatott gyógyszerei ténylegesen érvényesülő fogyasztói árait. Mi úgy látjuk, hogy a gyógyszergyártóknak az a lehetősége, hogy a piacot befolyásolják az árképzéssel, gyakorlatilag megszűnik, hiszen a gyártó hiába változtatja a termelői árat, ahogy eddig is lehetősége volt rá negyedévenként, ha egy patika, mondjuk, egy csökkentett termelői árra megnövekedett árrést tesz, amire minden lehetősége meglesz, akkor pont nem az fog érvényesülni, amit a gyógyszergyártó szeretne.

A másik: kevés szó esett arról, hogy ez azt eredményezné, hogy a patikák között is különböző árak alakulnának ki, ami végképp nem a gyógyszergyártók és nem a betegek érdekeit szolgálná. Mi úgy gondoljuk, hogy itt továbbra is igény van állami beavatkozásra. Ha ez megvalósulna, a betegeknek semmilyen orientációja nem lenne arról, hogy melyik patika ad árengedményt, illetve emeli magasabbra az árat, és hogy mihez képest.

A másik probléma, hogy egy aszimmetria van itt a reklámtörvénnyel kapcsolatosan, amit nagyon fontosnak tartok kiemelni. A reklámtörvény ugyanis megtiltja, hogy a vényköteles gyógyszereket bárki reklámozza. A vényköteles gyógyszerek esetében, ami azért a nem támogatott gyógyszerkörnek egy fontos szegmensét teszi ki - idetartoznak az altatók, nyugtatók, nemcsak a potencianövelők, a fogamzásgátlók -, nincs mód arra, hogy a patika hirdesse, hogy náluk akció van, olcsóbb, mondjuk, a potencianövelő gyógyszer 20 százalékkal, ide jöjjenek a betegek, és ezt vegyék. Tehát nincs arra lehetőség, hogy a fogyasztó tudomást szerezzen az árakciókról - akkor pedig a fogyasztó nem tudja kihasználni azt, hogy valahol olcsóbb az áru, ha törvényileg nem szerezhet róla tudomást. Tehát valószínű, hogy ez nem teljesen átgondolt, és a környező szabályozókkal nincs összhangban.

A vényköteles gyógyszerek egy része csak bizonyos esetekben támogatott, ez kétféle árat jelent majd egyidejűleg ugyanazon készítmény esetében. A zavaros helyzet ódiuma alól az egészségpolitika nagyon nehezen tudja magát kivonni.

(9.50)

A másik tényező, hogy a nagykereskedelmi piacot gyakorlatilag 92-94 százalékban három tulajdonosi kör tartja kézben, a 2010 közforgalmú gyógyszertár tárgyalási pozíciója emiatt nem hasonlítható az üzletközpontok beszerzései során elért érdekérvényesítéshez.

A nem támogatott, de vényköteles gyógyszerek kedvezőnek szánt árainak közlése a betegekkel egy gyógyszertár részéről nem megengedett reklámnak minősül. A szembeötlő közlés többletfogyasztást generál. A nem támogatott készítmények száma mintegy 5 ezer, és a betegek tájékozódása alapjában nem egészségügyi, hanem kereskedelmi létesítményt igényel. Az ártájékoztatás és az árrés ilyenfajta liberalizációja mellett meg kellene nézni a másik oldalt is. A betegek jogos igénye, hogy ügyeletben jussanak minél egyszerűbben, minél könnyebben gyógyszerekhez, másrészt pedig, hogy a nagy kereskedelmi bevásárlóközpontokban is kaphassanak gyógyszert, akár fiókgyógyszertárakban. Azt hisszük, hogy ez a kettő valamilyen módon összehangolt tevékenységet kell hogy igényeljen a Gyógyszerész Kamara részéről, hiszen ha nem engednek ebben a részben, akkor azzal támadhatók, hogy liberalizálják a gyógyszerpiacot. Ha a Gyógyszerész Kamara nyitna a házhoz szállítás, az üzletközpontokban való gyógyszerárusítás, illetve az ügyelet egyszerűbbé tételében, akkor valószínűleg nem kerülnének mindig előtérbe ezek a kérdések.

A továbbiakban nagy biztonsággal prognosztizálható, hogy egy szegedi gyógyszertár forgalom- és fogyasztásösztönző módszereit akár a közfinanszírozásban részesülő gyógyszerekre is kiterjedően nem egy, hanem két-háromszáz, láncban lévő gyógyszertár követné a jövőben. Ugyanis a lakosság számára érezhető mértékű árrésengedményt tartósan csak a láncok tagjai, illetve a legnagyobb forgalmú gyógyszertárak tudnak majd adni, döntően a nagyobb városokban. Az árengedményt a forgalmi átrendeződés révén elért többletükből kompenzálnák, vagyis az árréstömeg tekintetében pozíciójuk esetleg nem is romlana. A forgalomátrendeződés a kis- és közepes gyógyszertárak kárára történne, és gyorsuló piaci koncentrációval járna.

A 10-15 ezer lakosságszám alatti településeken a szabályozott árrés megszüntetése az első időszakban valószínűsíthetően a magasabb árrés érvényesítésének példáit, próbálkozásait hozná a nem támogatott gyógyszerek esetében. Figyelembe véve a nem támogatott és a támogatott gyógyszerek iránti igény együttes jelentkezését, valamint a magyar lakosság irracionális mértékű árérzékenységét, az árrésnövelési időszak a forgalom áthelyeződését hozná a nagyobb települések nagyobb gyógyszertáraiba. A jelenlegi ellátási rendszer és szerkezet minden bizonnyal jelentősen redukálódna. Prognosztizálhatóan a 2010 közforgalmú gyógyszertárból jogkövető magatartás esetén legalább négy-ötszáz megszűnne, illetve az ellátás szempontjából fiókgyógyszertárrá válna. A gyógyszertárban a beteg és a gyógyszerész között a szakmai tájékoztatás, felvilágosítás, tanácsadás helyett ár-összehasonlítás és a gyógyszerárak kritikai véleményezése dominálna, hiszen a gyógyszerár a teljes tartományban a gyógyszertár döntéseként jelenne meg a beteg számára.

A bizottsági vitában szó esett a promóció mértékét szabályozó részekről is, és képviselőtársaim kifogásolták a vendéglátásra és a tudományos tevékenységre vonatkozó részeket. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy ez a törvényjavaslat mértékadó módon szabályozná a korábbi anomáliákat. Egy ésszerű mértéket javasol a törvényjavaslat, amely megegyezik az etikai kódexben megfogalmazott ésszerű mértékkel.

Az ideiglenes forgalomba hozatali engedély vonatkozásában már elhangzott, hogy a jogalkotó milyen ritka betegségekben szenvedőkön kíván segíteni és megszüntetni azt a méltánytalan huzavonát, ami esetenkénti igénylést és esetenkénti méltányos támogatást jelentene. Ez folyamatosan biztosítaná a kezelést azoknak a betegeknek számára, akik ezekre a ritka gyógyszerekre szorulnak.

A felelősségvállalás vonatkozásában vita volt abban, hogy az állam kivonul ez alól a kötelezettségvállalás alól. Azonban meg kell jegyezni, hogy a törvényjavaslat ezt nagyon helyesen európai módon szabályozza, hiszen Európában és mindenütt a világon a gyógyszergyártók viselik a felelősséget az általuk forgalomba hozott gyógyszerek káros mellékhatásai miatt.

Az OGYI és az ÁNTSZ vonatkozásában számos intézkedést kell megtennie a két szervezetnek, hogy felnőjenek ezekhez a feladatokhoz. Úgy érezzük, hogy az ellenőrzés, a büntetés és a gyógyszerpiac állandó figyelemmel kísérése mindenképpen fontos eleme a törvényjavaslatnak és a gyógyszerbiztonság kérdésének.

A sürgősségi tárgyalásra azért kerül sor, mert november 1-jéig eleget kell tenni azoknak a jogharmonizációs kötelezettségeknek, amiket az uniós tagság számunkra előír.

A bizottsági vitában is elhangzott, és itt is megerősítésre került, hogy nem értünk teljes mértékben egyet az árrés-liberalizációval, mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy csak az árrés mértékéig lehessen eltérni a nem támogatott gyógyszerek körében az áraktól. A másik meggondolásra érdemes javaslat a gyógyszerészek felé pedig az, hogy a nagykereskedők által diktált monopolárak kivédésére valamilyen beszerzési szövetkezést, társulást hozzanak létre.

Ezzel kivédhetnék azt a monopolhelyzetet, amit ma Magyarországon két-három nagykereskedő tart a kezében. Ez mindenképpen azt eredményezhetné, hogy a beszerzési szövetkezések a gyártóktól olcsóbban szerezhetnék be a terméket.

Ezenkívül meggondolandó lenne esetleg afelé elmenni, hogy közvetlenül a gyártóktól is beszerezhessék a gyógyszereket, hiszen számos gyártónak van nagykereskedelmi tevékenysége. Ezzel megint kikapcsolhatnánk a piacról egy árfelhajtó elemet, ami a betegek számára szintén olcsóbb gyógyszereket tenne lehetővé.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu