DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Fejlesztési Bankról törvénykeztünk mi már az elmúlt évek során ismételten, és amit most a kormány idehozott az Országgyűlésnek, folyománya az előzőknek. Azonban, hogy előrelépés-e, vagy pedig, amit manapság elég gyakran hallunk vagy mondunk, hogy pótcselekvés, lényegében ez a kérdés. Én nem kívánom a tisztelt Országgyűlés és azok idejét, akik figyelnek bennünket ország-világban, azzal tölteni, hogy végigveszem, még csak azzal se, hogy leltárba veszem a kifogásokat, kritikákat, mert van ilyen bőven, csupán arra szeretnék rámutatni, hogy hiányzik ebből a magyar fejlesztési banki struktúrából az, amit a közgazdaság-tudományból nagyon könnyen át lehetne venni, mondhatnám: beemelni, beépíteni, és akkor mindenki jobban érezné magát a Magyar Fejlesztési Bankkal kapcsolatban.

Mert mi is lengi körül a Magyar Fejlesztési Bankot esztendők óta, most is, ma talán még jobban, mint bármikor? Hogy az, aki a Magyar Fejlesztési Bank révén jut kölcsönhöz, tudja azt, hogy mennyi a névértéke annak, a bank is tudja, mert hiszen az pénz, és azt meg lehet számítani. De hogy mennyi abban a hitel, és mennyi abban a szubvenció, a támogatás jellegű… - most, tisztelt Országgyűlés, a “támogatásö szót idézőjelbe teszem.

Gyakran én is a fölszólalásaimban, más képviselőtársaim is, akiknek van indíttatásuk, hogy közgazdasági analízisben fejezzék ki magukat, többnyire a “juttatásértékö szót használtuk. A juttatás szinonimája lehet ajándék, szubvenció, és sok minden más szó megfelel ennek a fogalomnak, mert hiszen az elmúlt évszázad során különbözőképpen került bele a magyar gazdaságpolitikába.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés

alelnöke foglalja el.)

Engedtessék meg, hogy még egyszer - ha csak két percig is tart - összefoglaljam, hogy mi is itt a fő téma, ami nincs megoldva ebben a törvényjavaslatban. Az, hogy a Magyar Fejlesztési Bank által juttatott kölcsön névértéke ritkán azonos a juttatásértékkel, és ugyancsak ritkán azonos a kölcsönértékkel. Mert hiszen a névértéket e szerint a közgazdasági analízis szerint két részre bontjuk; az egyik az, ami az értéke annak, ami valamikor valahogyan visszafizetődik, az a kereskedelemi jellegű pénzügyi tranzakció. Kölcsönvesz a kölcsönvevő, és kölcsönad a kölcsönadó, és visszafizetődik. A szabványos, szokásos beruházási vagy kereskedelmi banki tevékenységekben ezt a folyamatot és ennek az értékét a piac határozza meg, és a piac tényezői, a paraméterek, az, hogy mennyi a kamat, milyen hosszú ideig és milyen türelmi idő van, és talán még más, édesítő vagy pedig keserítő elem épül bele ebbe a számításba. Attól függően, hogy mennyi a piaci kamatláb akkor, amikor a kölcsön adódik, és ezzel szemben vagy emellett mennyi a Magyar Fejlesztési Bank által számított kamatláb, ez az első fontos tényező.

Példát már a múltkor is mondtam, elnézést, ha ezt valaki már többedszer hallja. Egy 8 százalékos piaci kamat esetén, amikor egy kereskedelmi banktól 8 százalékkal lehet kölcsönt felvenni, akkor a Magyar Fejlesztési Bank adja ezt, mondjuk, 6 százalékért, van 2 százalékpont különbség, ami egynegyede a 8 százaléknak, tehát annyi a juttatás. Ezt úgy is meg lehet érteni, ha valakinek tényleg nincs fogalma a közgazdaságtanról, sőt mondhatnám, hogy utálja a közgazdaságtant, ha arra gondol, hogy az így kölcsönkapott pénzt 6 százalékos kamattal beteszi a másik bankba, és 8 százalékot kap érte.

(15.10)

Nem kell semmi mást tenni, csak átgyalogolni egyik bankból a másikba, és ott van a 2 százalékos margin, egy különbség. Persze, ez nem így megy, bár előfordul ilyen, de ez jó illusztráció ahhoz, hogy értsük, mi hiányzik a Magyar Fejlesztési Bank analíziséből olyan értelemben, hogy mi az, amit nem mond el a világnak, és a törvényhozásunk során ehhez nem ragaszkodunk. Persze, mennyi ennek az értéke? Egy esztendőre az a 2 százalék. Ha 1 millió forintról van szó, akkor mennyit tesz ez ki? Húszezer forintot. Azonban ha ez két évig, három évig, tíz évig tart, akkor az aszerint növekszik, sőt a matematika szabályai szerint valami kompaundált alapon.

Tehát a másik tényező, elem az, hogy mennyi ideig tart ez. Egy harmadik az, ha van türelmi idő, mondjuk, egy, két, három évig nem is kell fizetni, mert úgy gondolja a kölcsönadó vagy a Magyar Fejlesztési Bankot igazgató kormányzat, hogy ennek meg ennek az intézménynek, mert az egy jó ügy, még türelmi időt is adunk. Nem folytatom tovább.

Ezek azok az egyszerűen felfogható közgazdasági, pénzügyi elemek, amelyek beleépítése a Magyar Fejlesztési Bank működésébe kívánatos volna.

Tisztelt Országgyűlés! Ezt nem kell kitalálni, a közgazdasági irodalomban ez létezik, és nem alkalmazni, amikor mi mint törvényhozók nem ragaszkodunk hozzá - mondhatok valami keményet? -, akkor a mulasztás bűnébe esünk. Valami elérhető, használhatnánk, és nem használjuk. Van egy éles kés, azzal lehetne kenyeret szelni, de mi a tompa késsel szeljük, vagy valami más hasonlat volna helyénvaló.

Tisztelt Országgyűlés! Az, hogy ebből, ami előttünk van, így törvény lesz-e, a módosításainkból valamennyi beleépül, törvény lesz, azonban legyen szabad azt jósolnom vagy előrevetítenem, hogy éppen ezek miatt a hiányosságok miatt, amelyeket most felsoroltam, ez a téma majd megint idekerül az asztalunkra, vagy aki itt egy, két, három év múlva törvényhozó lesz, újra csinálni kell.

Nem volna jó, tisztelt Országgyűlés, úgy megalkotni, hogy ne kelljen majd megint fuserálni, kalapálni rövid időn belül (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), hanem tartson el, legyen megbízható eszköz?!

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu