DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Nem is olyan régen, egy héttel ezelőtt itt a Ház falai között fontos eseményre került sor, köztársaságielnök-választás történt. Szögezzük le mindjárt az elején, hogy egy jó elnököt választottunk, vitatott körülmények között. A vitatott körülmények azok, amelyekről beszélni szeretnék most a tisztelt Ház falai között, hiszen nem mellékes mindaz, ami a választás után is napvilágra került, és amilyen vélemények fogalmazódtak meg.

Először is hadd kezdjem azzal, hogy újfent láthattuk azt, hogy az alkotmányos rendszerünk működik, és minden nézetkülönbség mellett alkalmas volt arra, hogy ezt a nem könnyű helyzetet megoldja, és végül is úgy álljunk fel innen a padsorok közül, hogy van köztársasági elnökünk, és ahogy az előbb fogalmaztam, nem is akármilyen, hanem egy jó elnök. Egy évvel ezelőtt, amikor miniszterelnök-váltás volt, akkor is hasonló helyzettel szembesültünk, az alkotmányos rendszer akkor is bebizonyította, hogy jó és működőképes. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy sokan - tulajdonképpen egy évszázados hagyományra visszamenőleg a magyar történelemnek ilyen sajátosságai vannak - arra szoktak hivatkozni, hogy ilyenkor szabályokat kell módosítani, ha vitákkal vagy nézetkülönbségekkel találkozunk, mert sokan azt hiszik, hogy pusztán a szabályokon múlik az, hogy egy ország hogyan működik, holott ez nem így van, képviselőtársaim, szembe kell nézni ezzel is. Nem pusztán a szabályokon múlik ez, hanem rajtunk elsősorban, akik élettel és tartalommal töltjük meg ezeket a szabályokat. Ezt hívják politikai kultúrának. A politikai kultúrát nem lehet törvényekben lefektetni, nem lehet alkotmányban megfogalmazni, nem lehet Házszabályba foglalni, nekünk kell kialakítani azokat a szabályokat, amelyek összessége adja a politikai kultúrát.

Nos, hadd említsem meg azt, hogy például ennek a politikai kultúrának szerves része kell hogy legyen, hogy annak idején a jogalkotó azt akarta, hogy lehetőség szerint kétharmados többséggel válasszunk köztársasági elnököt, és ha már nem sikerül a kétharmados többség, akkor merül fel mindaz, amiről aztán később a vita folyt, hogy a többségben levő kormánykoalíció tud-e köztársasági elnököt állítani. Az alapszabály az alkotmány szerint az, hogy meg kell egyezni az ellenzék és a kormánypártok között minden alkalommal, és bizony azt látjuk, hogy nemcsak a mostani alkalommal, hanem már az előző alkalommal is ezt a fontos alapszabályt másodlagos tételként fogták fel a politikai élet szereplői.

De azt is látjuk, hogy előjön az a kérdés is, hogy miért nem közvetlen az elnökválasztás, ha ilyen vitatott körülmények között sikerül megválasztani az elnököt. Azon túlmenően, hogy a Szocialista Párt már régóta képviseli ezt az álláspontot, hogy ő inkább a közvetlen elnökválasztást támogatná, emellett most a Magyar Demokrata Fórum is egy olyan állásponttal állt elő, hogy megváltoztatta az eddigi nézeteit, és inkább a közvetlen elnökválasztás pártjára állt.

Nos, képviselőtársaim, hadd mondjam el azt, hogy annak idején, amikor az Ellenzéki Kerekasztalban ültünk, és a rendszerváltás forgatagában részt vettünk abban, hogy a magyar alkotmányos rendszert kialakítsuk, nem véletlenül alakult úgy, hogy közvetett Magyarországon az elnökválasztás. Ezt azért tartom nagyon fontosnak leszögezni, mert helyes és jó az a rendszer, és működőképes, amely Magyarországon a parlamentre bízza a köztársaságielnök-választást. És azért tettük így, mert a köztársasági elnök nem elnöki, tehát nem prezidenciális rendszerben, hanem parlamentáris rendszerben szerepel Magyarországon a megfelelő jogosítványokkal.

Amennyiben közvetlen lenne az elnökválasztás, és annak idején, amikor az Ellenzéki Kerekasztalban ültünk, akkor fölmerült ez a javaslat természetesen ott is, akkor ne feledjük el, hogy egy sokkal erősebb legitimációval rendelkezne az elnök, és arra gondoltunk, hogy egy olyan országban, ahol megszokták azt Horthy Miklóson keresztül Kádár Jánoson át, hogy vezérek vezetik ezt az országot, óhatatlanul is lenne kísértés arra, hogy egy újabb vezér jöjjön elő. És nézzük meg, mindazokban a közép- és kelet-európai országokban, amelyek a közvetlen elnökválasztás modelljét választották, mindenhol előjött egy ilyen vezér típusú ember, aki megpróbált kísérletet tenni arra, hogy átvegye a hatalmat, ami súlyos alkotmányos válságot idézett elő. Azok az országok tudtak politikailag stabilak maradni, ahol a parlament által választott elnök van. Erre legyünk büszkék, minden nehézségünk és minden vitánk mellett, ahol nekünk kell kialakítanunk a politikai kultúrát, a magyar alkotmányos rendszer újra bebizonyította azt, hogy jó és működőképes.

Ha viszont a parlamentnél tartunk, nem szabad elfelejteni azt, hogy lenne azért tennivaló itt, és nem ezen a területen kellene gondolkodnunk, hogy mi van az elnökválasztással. Például mi a Szabad Demokraták Szövetsége nevében újra szeretnénk javaslatot tenni arra, hogy bizony fogjunk össze parlamenti pártok, és tényleg tegyünk lépéseket azért, hogy a parlament létszámát tudjuk csökkenteni. Nem abból a demagóg felfogásból, hogy itt borzasztó sok képviselő van, sok ez az országnak, hanem azt gondolom, valóban hatékonyabb lenne a munka a kevesebb képviselővel, és jobb lenne talán a minőségi kiválasztás is.

Így mi az SZDSZ nevében szeretnénk javaslatot tenni arra, hogy a négy párt üljön össze, próbáljuk összedugni a fejünket, bölcs javaslatot alakítsunk ki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) arra vonatkozóan, hogy csökkentsük a parlament létszámát, természetesen nem a következő, 2006-os ciklusra, hanem az azután következőre.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu