DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Hallgatva itt a vitát, úgy tűnik, van némi konstruktivitás mind a két oldalról annak érdekében, hogy egy olyan törvényi szabályozás szülessen meg, amely Magyarországon a honvédelmi felsőoktatást, a tiszti, főtiszti, tábornoki képzést valahogy egyesíti, és a bolognai folyamattal is összhangba hozza. Bár, ha megnézzük a West Pointot, ott azért egészen másfajta képzés van, mert ott őrmesteri képzés is van.

Itt a Karsai képviselő úr által elmondottakra is utalnék, aki a kreditpont vonatkozásában ezt a hat hónapot nem tudja hova tenni. Azzal, hogy megszűnt a kötelező sorkatonai szolgálat, az egyetemre úgy kerülnek be a hallgatók, mint mondjuk, Kovács Józsika, aki a bölcsészkarra felvételezik, tehát semmiféle olyan alapismerete nincs, amely egyáltalán a képzés elkezdéséhez szükséges lenne. Mert amíg a kötelező katonai szolgálatról szóló törvény élt, akkor ezek bevonultak szépen katonai szolgálatra, lehúztak egy évet vagy tizenegy hónapot, és utána ballagtak szépen… - mint ahogy sajnálatos módon mi is, akik civil egyetemre mentünk, ugyanazt az egy évet le kellett szolgálnunk, nem is mindig emberi körülmények között, a kalocsai, úgynevezett '56-os forradalmi ezredben, ahol olyanokkal ismerkedhettünk meg az alapképzés vonatkozásában, hogy a szocializmus jelen pillanatban a világ egyhatodán uralkodik, de lesz ez még több is, lesz még másképp is, amikor egytizedén, egyhuszadán, és így tovább. Igazuk lett, és ennek örülünk, tehát jövőbe látó katonai oktatóink voltak. Ezt a szintet nyilvánvalóan a XXI. században nem lehet tartani, viszont az alapképzésben azt a hat hónapot, amely során azt az alapvető katonai, illetve fizikai kiképzést megkapja a hallgató, hogy egyáltalán majd alkalmas legyen a szakmai tudás elsajátítására, én sem tartanám szerencsésnek, hogy bevigyük a kreditpontrendszerbe.

Viszont van egy aggálya az ellenzéknek, és azt mondja, korán is van, meg későn is van - akkor ebből persze ki lehetne azt hozni, hogy pont időben van ez az előterjesztés, de nyilván fontosabb ez a dolog annál, mint hogy poénkodjunk ezzel. Késésben van nyilván, előbb fel kellett volna készülni; viszont korán is van, mert azt mondja több ellenzéki képviselő - és nyilvánvalóan az aggodalmuk nem alaptalan -, azzal, hogy a felsőoktatási törvényt a köztársasági elnök úr elküldte az Alkotmánybíróságra, elképzelhető, hogy e törvénynek a felsőoktatási törvényt érintő rendelkezései majd emiatt nem lesznek alkalmazhatók. Jelen pillanatban másra nem tudok hivatkozni, csak az oktatási bizottság ülésén a Honvédelmi Minisztérium képviseletében megjelent dr. József Péter nyilatkozatára, aki azt mondja egy kérdésre: “Tulajdonképpen tényleg arról van szó, hogy nyilvánvalóan nagyon sok pontban hivatkozunk a felsőoktatási törvényre, az is volt az egyik cél, hogy harmonizáljuk a kifejezéseket, a fogalmak mögöttes tartalmát, nyilván nem is lehet más célunk. Ugyanakkor a kifogásolt paragrafusokra nem hivatkozik a mi törvényjavaslatunk, miután az én tudomásom szerint egyetlen olyan hivatkozásunk sincs, amely megkifogásolt részre vonatkozna.ö Ezért a minisztérium képviselője nem látja aggályosnak ennek a törvénynek az ilyen rendelkezéseit; illetve a miniszter úr expozéjában utalt arra, hogy a hatályba léptetés egyébként is igazodni fog az Alkotmánybíróság döntésében meghatározottakhoz. Ez mutatja azt, hogy valamit csinálni kell, ha szeptembertől el akarjuk ezt indítani, és nyilván nem lehet szeptemberben tárgyalni, még akkor sem, ha az Alkotmánybíróság e vonatkozásban még a döntését a felsőoktatási törvénynél nem hozta meg.

Ami viszont a honvédelmi törvényt érintő részeket illeti - itt is most kicsit kezdenék jogászkodni -: ellenzéki képviselőtársaim azt mondták, hogy meg lehetne csinálni az új honvédelmi törvény alapján ezeket a szociális és egyéb juttatásokat. Nem egészen, mert a honvédelmi törvénynek azon részei hatályon kívül lettek helyezve, amelyre a kormányrendelet, illetve a korábbi szabályozás - mind a szociális, mind az ösztöndíj - épült, illetve az átjárhatóságot és a hallgatói jogviszony polgári és katonai részét jellemzi.

Mi volt korábban a gyakorlat? Kötött egy szerződést a hallgató az állambácsival, ezért megkapta a juttatásokat, ezt, azt, amazt, és ha a hallgató hibájából ezt a szerződést felmondták, akkor ő elsétált abból a felsőoktatási intézményből. Most nem ez van, most az van, hogy ha megszüntetik ezt a szerződést, akkor a hallgatónak alanyi jogon - mint polgári hallgató - továbbra is meglesz a lehetősége, hogy tanuljon, ráadásul állami támogatással. Tehát azért ez egy nagy előrelépés.

Bár én egy konzervatívabb álláspontot képviselek, mert sajnos, amikor azt látjuk - és ez eléggé szomorú -, ahogy elvégzik a hallgatók mind a rendőri, mind a katonai felsőoktatási intézményben a tanulmányaikat, és megkapják a diplomát, rá egy-két hónapra szépen hozzák a pénzt: mennyibe került a taníttatásom, az ösztöndíjszerződés? ennyibe - már megyünk is át a polgári életbe. Tehát az egyik oldala ennek nyilván az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Másrészt az adófizetők pénzén igen komoly költségekbe kerül, és jól kiképzett emberek más irányú elfoglaltságot keresnek. Tehát az oktatással együtt nekünk a karrierívet is fel kell tudni vázolni, hogy ezek a hallgatók minél kevesebben legyenek, akik azt választják, hogy a katonai jogviszonyból, tehát a hivatásos jogviszonyból inkább a polgári jogviszonyt választják.

Én azt mondom - és úgy gondolom, ezzel az ellenzéki és a kormánypárti képviselők is egyetértenek -, hogy azokat a rendelkezéseket, amelyek a segélyezésre, a társadalombiztosítási ellátásra, az ösztöndíjra, a rokkantsági és esetleges halálra vonatkozó ellátásokra jellemző szabályokat kodifikálják, ebben egyezség van, ezt meg kell csinálni. Az oktatási törvény azon rendelkezései szerint történő átalakítást, ami azt mondja ki, hogy milyen intézménytípusban, illetve milyen rendszerben kell működni a fogalommeghatározás szerint, az oktatási törvénnyel összhangban, ezt meg tudjuk tenni. Hogy mi lesz a jövője a szakképzésnek, illetve a felsőoktatásnak és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemnek, erre megtörtént itt a felhívás, és van fogadókészség mind a kormány, mind a négy párt részéről. És természetesen csak az oktatók és a hallgatói önkormányzat egyetértésével és közös munkájával ki kell alakítani egy olyan stratégiát, ami Magyarországon ezt az elbizonytalanodott, az átszervezésben is kicsit talán jövőkép nélküli állományt eligazítja; és ha azt mondjuk, hogy egy kisebb, ütőképes hivatásos hadseregre rendezkedünk be, amivel mindenki egyetért, akkor ez valóban legyen olyan ütőképes hadsereg, ahová egyszer valaki bekerül, akkor tudja - és a képzés is igazodik hozzá -, hogy az ő karrierpályája egészen nyugdíjazásáig biztosítva van.

Most itt olvasom - mint laikus szólok bele, véletlenül se vitatkoznék Simicskó úrral, aki ennek profi tudója -, hogy hogyan alakul a tiszthelyettesi, tiszti, főtiszti, tábornoki állomány aránya a most megváltozott hadsereghez, és azt látom, hogy egyik helyen kevesen vannak, kevés a tiszthelyettes, másik helyen a főtisztek és a tábornok sokan vannak. Nehogy abba a hibába essünk, hogy a képzés elszakad a tényleges realitástól, mint ahogy sajnos látjuk bizonyos területeken, hogy mondjam a sajátomat, a jogászképzés területét, hogy a fiatalok állás nélkül vannak, vagy nincs meg a karrierívük vagy a lehetőségük, hogy ezzel a végzettséggel mit is csináljanak, sőt most már lassan a közgazdászképzés is ilyen, viszont szakmunkásokból meg hiány van, mert a hozzáadott érték tekintetében sokkal több tőkét tudnánk bevonni, ha lenne megfelelően képzett szakmunkás. Ez a seregre is ugyanúgy igaz, hogy ki milyen “frontonö tevékenykedik, és annak megfelelően hogyan kapja meg a képzést.

(9.50)

S akkor - Karsai úrral és Vadai képviselő asszonnyal is egyetértésben - a bolognai folyamatot lehet arra építeni, hogy én milyen jellegű képzésbe viszem be, ahol megvan a lehetősége a karrierjére. És aztán az átjárhatóságot biztosítjuk, ha úgy alakul az igény, hogy én most őrmester vagyok ott, de egy profi, kiképzett őrmester… - anno azt mondták, egy őrmester sokkal többet ér, mint tíz főtiszt, ezt a régi, antivilágban mondták, és talán ott tényleg értettek is valamit a szakmához, nem mintha a mostaniak nem értenének, ezt nem vonom kétségbe. Csak gyakorlatilag az se volt jó, ami a hetvenes-nyolcvanas években volt, hogy bevonultatták a 6 elemis, 8 elemis embereket tisztes kiképzőre, hogy megszívassa - idézőjelben, ez volt a szakzsargon - az egyetemi előfelvételizetteket vagy az érettségizetteket, és aztán csináltak belőle őrmestert mint tovább szolgáló, és ő volt aztán az igazi nacsalnyik. Tehát szakképzettség híján csak a szadizmus volt a jellemző.

Ez most már elmúlt, más világot élünk, és ehhez igazítjuk a képzést, a szakképzést, és természetesen a juttatások rendszerét is. Én örülök annak, hogy itt lesz egy négypárti együttműködés. Ennél a törvénynél pedig arra kérném tisztelt képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek ezt a részletes vitáig elengedni, annak érdekében, hogy ez szeptember 1-jétől már alkalmazhatóvá váljon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu