JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Valóban, elég érdekes vita volt, és így végigélve osztom az elnök úrnak azt a véleményét, hogy leginkább egy politikai vitanapra hasonlított, de ha nem a “leginkábbö kifejezést akarjuk használni, akkor más oldalról megközelítve mondhatom, biztosan nem úgy nézett ki a vita, mint egy különben indokolt, az Unió által nemcsak elvárt, hanem egy általunk vállalt törvény hazai jogharmonizációjának abszolút szakmai megközelítése.

És amikor ezt mondom, akkor hivatkoznék arra, hogy ez egy 22 oldalas javaslat. Tehát amikor itt hallhattuk a vitában, hogy ez egy nagy és átfogó meg minden második paragrafust módosító javaslat, akkor el szeretném mondani, hogy nyilván ezt azok esetleg elhihetik, akik nem látták, de ez egy ilyen kis vékony javaslat. (Felmutatja.) Ez 22 oldal, ebből négy oldal különböző fogalmi meghatározásokat tisztáz, és az összes többi az, ami jobbára az Unió által is igényelt és általunk vállalt Seveso II. kötelezettségünket elégíti ki.

Nagyon keserűen azt tapasztaltam, hogy a vezérszónokok egy része olyan állításokat mondott, amelyből elég egyértelműen kiderült, hogy vagy nem ismerik, hogy mi van a beterjesztett indítványban, vagy szándékkal olyat mondanak, ami az indítványban különben nincs - és lehet, hogy egy régebbi munkapéldányban adott esetben benne volt, ezt nem szeretném elvitatni. De mégis elkeserítőnek tartom, hogy amikor közös felelősséggel a bajba jutott embereken való segítés intézményrendszeréről gondoskodunk, akkor az ebben a parlamenti vitában részt vevő képviselők azt a fáradságot nem veszik, hogy a most beterjesztésre került javaslatot kellő részletességgel áttanulmányozzák.

Fölmerült itt a konkrétumok hiánya, de természetesen én abban bízom, hogy egy általános vitában, a vita hevében elfogadható, hogy kevés a konkrétum a hozzászólásokban. Abban bízom, hogy a módosító indítványok lehetőséget adnak a Belügyminisztériumnak arra, hogy az adott esetben itt kritikaként vagy kifogásként megfogalmazott kérdésekben közösen alakíthassunk ki egy mindenki számára elfogadható álláspontot.

Volt a vitában egy kis nosztalgiázás, amit nem is értek, hiszen elhangzott, hogy ezt még az előző parlament, az előző kormány, és hogy milyen jó volt ez eddig... Persze, hogy jó volt, jó ez most is, ami van mint hatályos szabályozás, csak nem elég. Nem elég, hiszen ez a bizonyos Seveso II. nem szól másról, mint hogy új szabályozási elemeket kell Magyarországon is bevezetni a lakosság biztonsága érdekében olyan esetekben, amelyekre eddig nem volt idehaza szabályozás, és vállaltuk az Uniónak is, és hozzáteszem, a saját biztonságunkat szolgálja az új szabályozás.

Tehát szó sem volt arról, hogy bárki szidta volna a meglévő szabályozást, úgy hiszem, arra tettünk egy kísérletet a mai napon, hogy ezt a meglévő, különben jó szabályozást kiegészítsük, és még jobbá tegyük annak érdekében, hogy Magyarországon is európai szintű és európai biztonságot adó katasztrófavédelem lehessen.

Természetesen az általános vita nem volt mentes a személyeskedéstől sem, de azt hiszem, hogy aki figyelemmel kísérte a mai parlamenti vitát, ismerve a felszólalók személyes habitusát, ezen különösebben nem csodálkozott.

Furcsa módon megjelent egy új elem is az általános vitában, mondjuk, a témához kapcsolódóan a mátrakeresztesi események kapcsán, ahol több megközelítésben, esetenként rendkívüli tévedésekkel fűszerezett hozzászólásokat hallhattunk, hiszen - ahogy ezt különben a híradóban is láthattuk -, Mátrakeresztesen nem az a probléma, hogy a polgármester időben nem intézkedett; nem is az volt a probléma, hogy nem értette, hogy mi történik; nem is az volt a probléma, hogy ez nem lett katasztrófa sújtotta övezet, hiszen a helyi polgármester még a megyei védelmi bizottság összehívását sem látta indokoltnak akkor, nemhogy a katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánítást, ahol nem is ő végezhette volna a mentés vezetését - valószínűleg eszébe sem jutott, hogy ilyenfajta lépésre vetemedjen.

Tehát nem erről volt szó, és nem is ez a lényeg. Annyi munkagép volt kint, kérem, hogy nem fértek el többen, a szó fizikai értelmében. És amikor itt felsorolásra került, hogy kik vettek részt egy rendkívül jó, összehangolt munkában, akkor azért ne feledkezzünk meg a fővárosi csatornázási szakemberekről, akik ha nem jönnek oda, a mai napig nem működik a csatornaszolgáltatás Mátrakeresztesen, ami, azért szeretném elmondani, egy olyan, eddig jobbára elhanyagolt és tulajdonképpen minden évben kiöntött településrésze Pásztónak, ahol még a mobiltelefonok sem működtek, ahol napokig az egyedüli információellátást biztosító lehetőség a rendőrség által különben azon nyomban felállított híradós kocsi volt.

És ezt az alkalmat is szeretném megragadni, hogy megköszönjem nemcsak a mátrakeresztesi munkálatokban részt vevőknek, hanem a Mád környéki munkálatokban részt vevőknek, vagy most éppen a viharkárok helyreállításában részt vevőknek, szeretném megköszönni mindenkinek a munkáját, hiszen parlamenti vitától függetlenül, hál’ istennek, a jelenlegi keretek között is működik a katasztrófavédelem, és jól működik.

Jól működik, hozzáteszem, még akkor is, ha most már szereztünk tapasztalatot abban, hogy az önkormányzatok a bekövetkezett események után nem mindig képesek levezényelni adott esetben helyesen, gyorsan, praktikusan és szabályszerűen a lakosság kártalanítását. Hiszen ha a mátrakeresztesi példát hozzuk, akkor tisztelettel jelezném önöknek, hogy ma az igazi probléma az, hogy az önkormányzat ül a pénzen, az emberek meg még nem kapták meg a pénzt. Na, ez egy igazi probléma! Annyira igazi probléma, hogy ezt tegnap a tévéhíradóban is láthattuk. És azt hiszem, hogy amikor arról beszélünk, hogy az állam pénzét felelősséggel költjük, akkor hozzá kell tenni, hogy felelősen kell odaítélni, és akkor kell odaadni, amikor arra szükség van, nem illik rajta sokat ülni.

Voltak javaslatok is a mai általános vitában, és ezek közül a javaslatok közül a Katasztrófavédelmi Alapnak a javaslatát maga a kormány is támogatja. Ugyanakkor szeretném elmondani azt is, hogy úgy, ahogy a Wesselényi Árvízvédelmi Alap kérdéskörében, ezt a kérdést is egy külön törvénnyel szeretnénk szabályozni, időben pedig a következő évi költségvetéssel egy időben, azzal szinkronban kell benyújtani a parlament elé. Így a javaslatot köszönjük szépen. Így is érte bírálat ezt a törvényjavaslatot azért, hogy túlságosan komplex, hogy a katasztrófavédelmet szabályozó valamennyi törvényt módosítja. Mi igyekeztünk a módosítást csak arra koncentrálni, amire szükséges, ezért én jó útnak találom azt, hogy a Katasztrófavédelmi Alap egy külön törvényben legyen szabályozva.

A mai vitában néhány igazi tévedés is elhangzott. Az egyik ilyen - és ez kimondottan bántó nemcsak a mostani kormányra, hanem minden kormányra -, hogy a kormány kivonult a katasztrófaproblémák finanszírozásából. Nem kivonult, hanem éppen fordítva: megteremtette a lehetőségét adott esetben a tűzoltóságok fejlesztésére. És szeretném önöknek elmondani, hogy a kormány az nem bankjegynyomda, hanem bizonyos pénzeket beszed, és ezeket a pénzeket elosztja, és amennyiben ebben az elosztásban így-úgy, de címzett módon történik meg a visszacsatolása, azt minden esetben ok-okozati összefüggés indokolja.

Tehát én nagy jelentőségűnek találom azt, hogyha a kormány vagy a parlament egy-egy törvényben megtalálja egy-egy kérdésre a finanszírozás helyét. Ezért úgy hiszem, hogy példaértékű az, hogy 4-5 milliárd forintot fordíthatunk a tűzoltók eszközeire, felszerelésére. Ez esetben arról van szó, hogy szeretnénk ennek a felhasználását bővíteni úgy, hogy ez képzésre is felhasználható legyen, hiszen látszik, hogy nemcsak a tűzoltók munkaidő-kedvezményének az uniós normákhoz való közelítése, ami jogos igénye a tűzoltóknak, hanem a bekerülő felszerelő tűzoltók és adott esetben nyilvánvaló módon az önkéntes tűzoltók képzésének a kérdéskörét szintén segíthetné egy ilyen forrás.

(12.10)

Indokolt lenne a képzésben részt vevő tűzoltóknak a legmodernebb eszközök elsajátítását megtanulni, ez pedig eszközök nélkül nyilvánvaló módon nem megy.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a forrás megteremtése egyeztetetten szokott történni, és ez esetben is egyeztetetten történt. Tehát szó sincs arról, hogy ezen bárki meglepődne.

Igazi tévedésként említhetem azt is, hogy a tűzoltóságok tiltakozását váltotta ki a beterjesztett javaslat, vagy hogy az önkormányzatiságot sértené ez a javaslat. Hogy ellenpéldát is hozzak: annyira nem sérti, hogy maga az önkormányzati bizottság kérte a felügyeleti ellenőrzés fokozását. Tehát ők maguk is találtak jó néhány olyan, ebben a javaslatban szereplő elképzelést, amelyet ők maguk kértek. Nem arról van tehát szó, hogy ellenükre történne a szabályozás.

Ez nem egy átfogó módosítás, így hatástanulmányra sincs szükség. Ahogy a beszédemben kezdtem, ez egy komplex és szükséges módosítás. Három alaptörvénye van ennek a területnek, ezt a három alaptörvényt módosítja, és a másik kettőt egy-egy paragrafus, egy-egy fogalom vagy mondat erejéig. Tehát semmiképpen nem tekinthető átfogónak, abszolút szakmai, és tessék elhinni, csak a legszűkebben, amit kell, az eddigi tapasztalatok alapján azokat, amelyek nyilvánvaló módon szabályozást igényelnek. Szeretném hozzátenni, hogy ebben is nyitott a kormány, mint mindegyikben.

Természetesen nem igaz, hogy a gazdaság egészét érinti, illetve hogy a jogbiztonságot veszélyeztetné. Szó sincs róla! Nem is olyan a szabályozási változás iránya, hogy ez a kérdéskör felmerülhetne.

Tisztelettel jelzem azt is, hogy az önkéntes tűzoltóságoknak ehhez a törvényhez vajmi kevés közük van, hiszen az önkéntes tűzoltóságok kérdéskörét kormányrendelet szabályozza teljeskörűen. A vitában ezt is fel lehet vetni, de a tárgya nem azonos a mai napi vita tárgyával.

Azt kell mondanom, hogy az általános vitában, hála istennek, nézetazonosságot is tapasztaltam. Ez a nézetazonosság minden hozzászóló részéről jelen volt, ez pedig a közös felelősségünk a veszélyhelyzetek megelőzésében és elhárításában. Megítélésem szerint az egész mai vitában ez a fajta nézetazonosság és közös felelősségvállalás okozhatta a legtöbb örömet egy munkánkat figyelemmel kísérőnek, mert különben a véleményekben jelentős eltérés mutatkozott, hogy a közös felelősséget hogyan kellene kifejtenünk. Ugyanakkor nézetazonosság volt a közös felelősség mellett abban is, hogy az uniós jogharmonizációs feladatunk ez esetben a saját biztonságunkat is szolgáló feladat, aminek mindenképpen eleget kell tennünk. Ezt azért tartom fontosnak, mert úgy hiszem, hogy amikor majd a módosító indítványokról döntünk, akkor szerencsés lesz, ha ezt alapkritériumként felidézzük ebből a vitából.

Természetesen nagyon sok kérdésben nézetkülönbséget is tapasztaltunk. Ezeknek a nézetkülönbségeknek a leküzdésére a módosító indítványok tárgyalása minden bizonnyal lehetőséget fog biztosítani. Abban bízom, hogy a módosító indítványok megtárgyalása után, a részletes vita után a törvényjavaslat a módosításokkal együtt elfogadható lesz a tisztelt Háznak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu