DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mindaz, amit Salamon László elmondott, mélyen elgondolkodtat, nevezetesen, hogy ilyen felületesen lehet kezelni egy-egy indítványt vagy törvényjavaslatot. Ugyanis az első javaslat - amit a kezemben tartok - 2004. január 14-ei. A 2004. január 14-ei javaslatunk úgy született meg, hogy az Országos Választási Bizottság határozatát szakértőkkel végigtárgyaltuk, utána elmentünk a Belügyminisztériumba, mert ennek a kérdésnek ott vannak a legjobb szakértői, és javaslatot kértünk tőlük is arra nézve, hogyan lehetne a legegyszerűbb és legmegnyugtatóbb módon szabályozni azt, hogy az Országos Választási Bizottság döntésének megfelelően semmiféle adattovábbításra alkalmas eszközt, fényképezőgépet, számítógépet, ad absurdum írószerszámot se lehessen bevinni, hogy semmi kétség ne férjen a választás tisztaságához. Akkor ezt az országgyűlési határozati javaslatot általános vitára sem tartotta alkalmasnak.

Majd három hónappal később született meg ez a másik, a 2004-es választási eljárási törvény módosítására irányuló javaslatunk, amelyben szinte szó szerint ugyanaz a szöveg, mint amit ma törvényjavaslatként benyújtott a négy parlamenti párt. Ez a törvényszöveg tartalmazta az OVB elvárását, és benne foglaltatott a Belügyminisztérium szakértőinek is a korrekciós véleménye. Ez ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a szavazatszámláló bizottság tagjai mit ne használhassanak, a szavazóhelyiségbe belépő szavazópolgárok mit nem vihetnek be. Ezek után született meg az ön módosító javaslata, ami egyszerűen a törlését szorgalmazta, immáron másodszor annak a javaslatnak, hogy az országos választási bizottsági eljárás 2002-es, sok cirkusszal járó, de nagyon tanulságos határozata végre belekerüljön a törvénybe. Amikor ezt másodszor leszavazta az Országgyűlés, akkor ön egy kapcsolódó módosító javaslatot nyújtott be, és ennek hatására szavaztuk le, ma pedig szó szerint fogadta el az egy évvel ezelőtt megfogalmazott javaslatunkat a Ház, a négy párt.

Forrás: parlament.hu