DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma mindannyiunk számára a legtermészetesebb, hogy nincsenek Magyarország területén idegen, megszálló csapatok. 14 évvel ezelőtt 1991. június 19-én hagyta el hazánk területét az utolsó szovjet katona. Abban az esztendőben, június 30-án országos rendezvény keretein belül először adtunk helyet Gödöllőn a magyar szabadság napja ünnepi műsorának. Azóta is minden évben a magyar kultúra értékeinek bemutatásával emlékezünk arra, hogy Magyarország szabad, független állam.

Az évszázados vágy, amiért oly sokan áldozták életüket, egzisztenciájukat, családjukat, beteljesült, és vér nélkül ölünkbe hullott a magyar szabadság. Az a szabadság, ami ha nincs, rettenetesen hiányzik, és mindent megadnánk érte, és ha van, oly természetesnek tűnik; a szabadság, amely olyan egyértelműen hozzátartozik az emberi léthez, és hiánya egyéneket, közösségeket, társadalmakat, népeket tehet tönkre.

Magyarország az elmúlt évszázadokban alaposan megtapasztalhatta ezt a keserű leckét, és átérezhette azt, mit is jelent az idegen megszállás, elnyomás. Történelmünk legnagyobb alakjainak tettei összefonódtak a magyar szabadság megteremtésének sorskérdéseivel. Felmerül a kérdés, hogy 14 esztendővel a szovjet csapatok kivonulása után igazán mit jelent a magyar szabadság nemzetünk számára.

Eszébe jut-e bárkinek is, hogy 2000-ben az Országgyűlés törvényt fogadott el Salamon László, Orosházi György és jómagam kezdeményezésére, melyben június 19-ét, a kivonulás napját nemzeti emléknappá, június hónapjának utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánította? Ennek értelmében hányan ünnepelnek ezeken a napokon? A pontos választ magam sem tudom, azt viszont igen, hogy évről évre tízezrek zarándokolnak ki Gödöllőre, ahol nem transzparensekkel és jelszavakkal, nem rossz emlékű propagandabeszédekkel, hanem kulturális értékeink bemutatásával igyekszünk megtalálni a magyar szabadság aktuális üzeneteit, melyek között mindig is kiemelten kap hangsúlyt a döntés szabadsága.

Erről a szabadságról sokszor mi magunk is többféleképpen gondolkodunk. Elég csak utalnom az elmúlt esztendőben lebonyolított december 5-ei népszavazásra, amely sajnos pártpolitikai csatározásoknak köszönhetően is azt eredményezte, hogy nem tudtunk élni azzal a lehetőséggel, hogy a magyar nemzetet lelkiekben újraegyesíthessük annak ellenére, hogy a kérdésről szabadon dönthettünk. Mint ahogy arról is, hogy részt veszünk-e az iraki háborúban a megszálló csapat oldalán, megfeledkezve arról, mit is jelentett számunkra az évszázados idegen megszállás. Politikai pártállástól függően vitatkozhatunk éjt nappallá téve ilyen és hasonló kérdésekről, és ahogy az eddigi példák mutatják, sajnos eredmény nélkül. Mégis, végiggondolva a magyar történelem során a szabadságért oly sokszor sikertelenül folytatott küzdelmeinket, az ünnep kapcsán újra lehetőség nyílik arra, hogy nemzeti sorskérdésekben közös nevezőre jussunk, megállapodásra törekedjünk. Csak így lehetünk méltóak a szabadságért folytatott küzdelemben kiemelkedő szerepet vállaló elődeinkhez.

Ebben az esztendőben június 25-én fél 9-kor, Magyarnak számkivetve címmel József Attila életútjáról írt zenés játék kerül bemutatásra Gödöllőn, az Alsó Parkban, Koltay Gábor rendezésében, Koltay Gergely és a Kormorán együttes zenéjével. Ezúton hívok és várok mindenkit politikai hovatartozástól függetlenül egy emelkedett, méltóságteljes ünneplésre.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu