DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A választójogi törvény módosítása mindig egy fontos kérdés a parlamentben, hiszen politikai kérdésről van szó. A választások megítélése nem egy könnyű feladat, és a választási eljárás megítélése sem, hiszen nagyon sok szempontot kell figyelembe venni akkor, amikor egy létező törvény megváltoztatásán dolgozunk. Ha valaki laikusként hallgatja ezt a vitát, nem biztos, hogy mindig érti, hogy miről is van szó, meg egyáltalán mi is a jelentősége annak, amiről a vitákban beszélünk, holott képviselőtársaim, Wiener György, Salamon László is elmondták azt, hogy itt egy hosszú egyeztetéssorozat eredményeként alakult ki az a kompromisszum, amely jelenleg a tisztelt Ház előtt fekszik.

Nos, hadd mondjam el talán azok kedvéért is - még egyszer hangsúlyoznám -, akik kevéssé ismerik a részleteket, és értik ezt a vitát, hogy igazából az a felismerés győzedelmeskedett ebben a kompromisszumban, hogy egyszerűen a gyakorlat megtanított minket bizonyos dolgokra. Tehát jó ideje van hatályban az a választójogi törvény, amely alapján a választásokat lebonyolítják ma Magyarországon, és ez az idő alkalmas volt arra, hogy megérleljen bizonyos tapasztalatokat. A tapasztalatokon túlmenően pedig nem szabad elfelejteni, hogy törvényi kötelezettség is kötötte az Országgyűlést, hiszen az Alkotmánybíróság olyan döntést hozott, olyan döntéseket fogalmazott meg, ami alapján kötelezettséget is támasztott az Országgyűléssel szemben. Ennek eredményeként alakult ki ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, és értelemszerűen - már a bevezetőben szeretném én is leszögezni - a Szabad Demokraták Szövetsége, a magyar liberális párt is támogatja ezt a kompromisszumot, még akkor is, ha vannak olyan elemei, amelyek nem igazán a szívünk és a kedvünk szerint valók. Ezekre majd röviden szeretnék is kitérni, hogy az SZDSZ-nek mi volt az álláspontja ezekben a vitatott kérdésekben, de természetesen - ahogy ezt egy ilyen négypárti egyetértéssel született törvénynél illik, még egyszer szeretném aláhúzni - mindezen fenntartások mellett is mi természetesen támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot, mert a benne foglaltakat lényegesnek és fontosnak érezzük.

Nos, hadd kezdjem azzal, amire utaltam, hogy az egyik oldalról az élet és a gyakorlat megérlelt bizonyos tapasztalatokat, a másik oldalról emellett az Alkotmánybíróság támasztott kényszereket. Melyek voltak ezek az Alkotmánybíróság által támasztott kényszerek? Először is: vonatkozott ez a kényszer az időközi választások kitűzésére irányuló határidőkre. A határidők kapcsán nem volt tiszta a helyzet az eddigi választási törvényben, jó néhány keveredés előfordulhatott, a mandátum megüresedésétől számított mennyi időn belül lehet választásokat kitűzni, mi a helyzet az általános választások évében tartott időközi önkormányzati választások ügyében, mikorra lehet azokat kitűzni, tehát nem volt teljesen tiszta a helyzet. Én ennek a részleteibe nem is akarok most belemenni, hiszen egy általános vita nem erről kell hogy szóljon, csak jelezni kívánom, hogy e téren ez a javaslat rendet tesz, és olyan szabályozást alakít ki, amelynek eredményeként nincs értelemzavaró vagy akár politikailag zavaró körülményként értelmezhető káosz a különböző választások és választási időpontok ügyében.

A másik kérdéskör a külképviseleti szavazás ügye volt, amelyben viszont már erősen különböztek az álláspontok. Itt ugyancsak Wiener György és Salamon László kollégáimra szeretnék hivatkozni, akik már tettek erre utalást a felszólalásukban, és én szeretnék is egy pillanatra itt megállni, hiszen jeleztem az előzőekben, hogy az SZDSZ számára voltak olyan pontok e törvényjavaslat kapcsán, ahol erős fenntartást hangoztatott, és az egyik bizony ez volt. A külképviseleti szavazás kapcsán mi kezdettől fogva azon az állásponton voltunk, hogy a modern kor követelményeinek megfelelően és a világtendenciáknak megfelelően Magyarországnak is fel kell készülnie arra, hogy itt egy más világban élünk, mint 10-15 évvel ezelőtt. Amikor az Ellenzéki Kerekasztalban ülve megállapodtunk a választójogi törvényről, és egy új választási struktúrát alakítottunk ki, akkor más volt a kommunikáció rendszere a világban, nem rendelkeztünk azokkal a modern kommunikációs eszközökkel - mind a számítógépek tömeges elterjedésével, mind a mobiltelefonok elterjedésével és sok minden mással, az egész számítástechnika robbanásszerű fejlődésével -, amivel ma, 2005-ben szembe kell néznünk. 1989-90-ben más világ volt.

Mi nagyon határozottan azon az állásponton voltunk e törvényjavaslat megvitatása kapcsán, de már előzőleg is, hogy mindenképpen át kell térni arra a lehetőségre, amely az elektronikus szavazatszámlálást jelenti. A külképviseleteken történő szavazásnál ez különösen indokolt, hiszen itt a távolságok miatt, az időeltolódás és sok minden más miatt is ez a leghatékonyabb, legbiztosabb rendszer.

(10.20)

Azt sem igen hiszi el az ember, hogy ez miért nem megoldható Magyarországon, hiszen tudjuk jól, itt az európai parlamenti választások kapcsán már felmerült ez a kérdés, akkor is vitatkoztunk erről, és nagyon sokan hozták különböző országok példáját, nemcsak Európából, hanem a világ különböző tájairól, ahol ez nagyon egyszerűen, problémamentesen megoldható. Azt is tudjuk, hogy ez a világ fejlődési tendenciája, már erre is utaltam. Európában, az Egyesült Államokban, a nyugati civilizációhoz tartozó országokban, de más helyütt is ezeket rendkívüli sebességgel, ügyesen, biztosan tudják megoldani.

Mi a magunk részéről nem éreztük indokoltnak a Fidesz álláspontját - hiszen itt a Fideszről volt szó, a Fidesz volt az egyetlen párt, amelyik nagyon határozottan ellenállt ennek a javaslatnak -, nem éreztük indokoltnak ezt az ellenállást, mert ma is azt gondoljuk, szükséges lenne olyan lépések megtétele, amelyek a modern kor követelményeinek az adaptálását jelentik a választójogi rendszerben is.

Természetesen, mint mondtam, kialakult végül is a kompromisszum, utaltak rá képviselőtársaim, hogy a törvényt végül is úgy terjesztették ide, a Ház elé a Belügyminisztérium vezetői, hogy 2009. december 31-éig érvényes ez a mostani szabályozás, utána át fogjuk tekinteni a mostani rendszer működőképességét. Ez természetesen helyes, ezt nyilván tudomásul vesszük, de ez úton is szeretném kifejteni, ehhez a kérdéshez a mi alaphozzáállásunk az volt, hogy ma már Magyarország jó ideje olyan helyzetben van, hogy mindenféle technikai bonyodalom nélkül megvalósítható az elektronikus szavazás rendszere, és nem igazán látjuk, miért nem lehet áttérni erre a szisztémára. Megjegyzem - ezt talán rögtön a bevezetőben kellett volna említenem -, természetesen az ember érti a politikai indokokat, a politikai szándékokat, amelyek felmerülhetnek ennek kapcsán, de azt gondolom, ezek nem elegendő indokok arra vonatkozóan, hogy nem lehet áttérni egy modern és új rendszerre.

Tudjuk jól, a választójogi törvényről - ahogyan itt a felszólalásában utalt rá Juhász Gábor államtitkár úr is - az egyeztetések úgy kezdődtek, hogy a Demokrata Fórum tiszteletreméltó következetességgel sürgette, sőt saját maga is összehívott egy egyeztetést, e téren a Szocialista Párt is mellette volt, a Fidesz, az SZDSZ is támogatta ezt a kezdeményezést, tehát mindenki részéről megszületett az akarat, hogy itt valamit tenni kell, és közben - ahogyan mondtam - az Alkotmánybíróság is egy kényszert alakított ki.

Másfelől azt se feledjük el, hogy a legutóbbi parlamenti választások idején, 2002-ben egy politikai kampány is folyt a választások után a szavazatok újraszámlálása ügyében, amit a Fidesz kezdeményezett. Szerintem ez rendkívül káros politikai kampány volt, azért, mert újfent nagyon erősen alkalmas volt arra, hogy a demokratikus intézményekbe, a választási bizottságba, a választások tisztaságába vetett hitet rombolja ebben az országban, és azt gondolom, ezek rendkívül károsak a demokráciára nézve. Olyan hangulatot teremteni egy országban, hogy a választásokon csaltak, és nem korrekten működtek olyan választási bizottságok, ahol tisztességes, becsületes emberek dolgoznak, dolgoztak éveken, évtizedeken keresztül azért, hogy rendben menjenek a választások Magyarországon, ez nincs rendben. A helyzet furcsaságáról, fonákságáról pedig már nem is beszélve, hogy mindez olyan szituációban történik, amikor a választások tisztaságáért egyrészt felelős az Országos Választási Bizottság - amelynek megítélése, hála istennek, a különböző pártok részéről mindig is pozitív volt, minden párt általában tisztelettel viszonyult ehhez a testülethez -, másfelől a Belügyminisztérium, amely a 2002. évi választások idején épp annak a pártnak az irányítása alatt állt, amelyik a legintenzívebben kifogásolta azt, hogy itt valami probléma van. Tehát enyhén szólva, finoman és eufemisztikusan fogalmazzuk meg, ha azt mondjuk, hogy ellentmondásos és megdöbbentő volt ez a helyzet, ez a politikai hangulatkeltés a választások körül.

Attól tartok, ennek a hangulatkeltésnek a folyománya az elzárkózás a modern technikától, az elektronikus szavazástól is. Tehát erre gondolok, amikor azt mondom, értem a politikai szempontokat, de elfogadni nem tudom őket, mert miközben az ember érti, hogy egy pártnak vannak ilyen sajátos szempontjai, de ez egyszerűen nem szolgálja mindannyiunk javát, nem szolgálja javát az országnak, mert elzárkózunk a modern technológiától, és ezzel csak az elmaradásunkat sulykoljuk a későbbiekben is, hiszen tudjuk jól, a harmadik világban már számtalan helyen megoldott az elektronikus szavazás kérdése, és megint csak a világtendencia után fogunk majd kullogni. Ez nem is egyszerűen valamilyen modernség kérdése, hanem annak a kérdése, hogy azon emberek számára, akik nem tartózkodnak Magyarországon, nincsenek itt, külföldön vannak éppen, ott élnek tartósan vagy rövidebb ideig, egyszerűen a korrektség és nem utolsósorban az alkotmányos kötelezettség kívánja meg, hogy lehetővé tegyük a szavazást.

Nos, tehát befejezvén ezt a pontot: leginkább ez volt az a pont, ahol volt egy alkotmánybírósági kötelezettség, és ahol erős nézeteltérés volt a pártok között. Az SZDSZ nagyon határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy ezt próbáljuk megvalósítani, és ebben partner volt számunkra mind a Szocialista Párt, mind a Demokrata Fórum, ezt szeretném hangsúlyozni. Itt végül is a Fidesz ellenállása eredményeként alakult ki az a kompromisszum, amelyet természetesen elfogadunk, de ennek örülni igazából nem tudunk.

Említettem, hogy volt még néhány alkotmányos kényszer a törvénnyel kapcsolatban. Ilyen volt az, hogy nem volt biztosított a politikai hirdetésekkel kapcsolatos kifogások hatékony elbírálása. A törvény természetesen ezen is segít. Itt megint szeretnék megállni, mert itt viszont arról szeretném az érdeklődő közvéleményt és a parlamentet is tájékoztatni, hogy ebben egy nagyon örvendetes közös hang alakult ki az összes politikai párt között, nevezetesen felmerült annak a kérdése, hogy meg kell-e tartani a kampánycsendet, hiszen nagyon sokan szorgalmazták szakértők részéről, a választási eljárással foglalkozó jogászok és mások részéről is, hogy ma már talán indokolatlan megtartani a kampánycsend intézményét, amely annak idején, tizenöt-tizenhat évvel ezelőtt talán még indokoltnak tűnt.

Meg kell mondanom, személy szerint én és a Szabad Demokraták Szövetsége is nagyon örülünk annak, hogy végül is az a konszenzus alakult ki a pártok között, hogy igen, meg kell tartani. Ennek egyszerűen van egy civilizációs hatása Magyarországon, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem a legpontosabban és minden körülmények között betartható szankciókkal lehet sújtani azt, aki a kampánycsendet megsérti, mégis van ennek, ha úgy tetszik, egyfajta nevelő hatása. Szerintem ennyivel tartozunk egymásnak, ez beleépült a magyar választójogi rendszerbe - hála istennek, szeretném ezt aláhúzni -, nagyon helyes, hogy beleépült, tartsuk meg, ez egy jó hagyomány. Szükség van arra, hogy mindenki érezzen olyan önmérsékletet a választások előtt, hogy az utolsó percben és az utolsó pillanatban nem kell kampányolni a választókör előtt, éppen azért, hogy melyik jelöltre szavazzanak. Mert bizony, ha ezt nem tartottuk volna meg - ismerjük saját magunkat, ismerjük a magyarországi politikai kultúrát -, ez biztosan bekövetkezett volna. Tehát nagyon örülök annak, hogy ebben viszont minden párt azonnal, az első pillanattól kezdve partner volt, hogy így álljunk hozzá ehhez a kérdéshez, és ez nagyon jó; ez örvendetes fejlemény volt például a törvényjavaslat megvitatása kapcsán.

Végül még egy alkotmányos kényszer volt, amellyel meg kellett küzdenünk: a választási bizottságok határozatai közlésének nem voltak meg a törvényi garanciái. A mostani törvényjavaslat ezt természetesen megteremti, így eleget tesz végül is ennek a négy fontos alkotmánybírósági kötelezettségnek, amely megfogalmazásra került.

Befejezésül annyit szeretnék mondani - többször említettem, közben utaltam rá -, mi elfogadjuk és támogatjuk ezt a kompromisszumot, örülünk neki, hogy idekerült a parlament elé, és azt gondolom, büszkék lehetünk rá mindannyian, hogy a Belügyminisztérium közreműködésével mind a négy parlamenti párt képes volt engedni a maga elveiből, és kialakítani egy kompromisszumot. Ez helyes és jó dolog. Sokszor szoktuk kritizálni a politikai rendszer működését, akkor örüljünk egy kicsit annak, amikor ez jól tud működni, úgyhogy érdemes itt egy pillanatra megállni.

Ámde szeretném jelezni azt, amire kitűnő kollégáim már szintén figyelmeztettek innen a szószékről, a pulpitusról, hogy itt azért van egy terület, amelynek az elrendezése, a lezárása nyitva maradt, és ez a Szabad Demokraták Szövetsége számára is fontos: ez a kampányfinanszírozás kérdése. Itt egy olyan kérdéssel állunk szemben, amely a személyes meggyőződésem szerint megint csak a magyar politikai élet egyik legsúlyosabb kérdése, ha úgy tetszik, rákfenéje, ahol nincs elrendezve az, hogy a politikai pártok finanszírozása és a kampány finanszírozása hogyan történik, ennek hogyan történik az ellenőrzése. Messzire vivő kérdés, ezzel tisztában vagyok, mert alapjaiban bolygat meg kialakult szokásokat, struktúrákat, de az is meggyőződésem, hogy enélkül nem tudjuk megteremteni azt a tisztaságot, amelyet szeretnénk a politikai rendszerben látni. Úgyhogy sajnos a mostani egyeztetés ezzel a hiányossággal zárult, hogy erről nem tudtunk beszélni; nem is csoda, hiszen ez egy érzékeny, nehéz kérdés. Befejezésül azonban hadd fejezzem ki azt a meggyőződésemet, hogy remélem, a következő körben erről egy négypárti egyetértést tető alá tudunk hozni.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és az SZDSZ nevében még egyszer elfogadásra ajánlom a törvényt. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(10.30)

Forrás: parlament.hu