PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként Újpest és a főváros közel 1,8 millió polgárának érdekeit szem előtt tartva kíváncsian és némi kétkedéssel fogadtam a forrásmegosztási törvényjavaslat elfogadását 2003-ban. 2002-ben az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatos parlamenti vita során a hozzászólásomban már elmondtam, hogy a rendszerváltoztatás következtében kialakult önkormányzati rendszer miért nem tudta kezelni a helyi szükségleteket kielégítő, a szubszidiaritás elvét megkövetelő közigazgatási és lakossági szolgáltatást ellátó feladatok gazdasági követelményeit.

A Fővárosi Önkormányzat kétszintűsége, a fővárosi és kerületi önkormányzatok között a feladatok és hatáskörök szétválasztásának rendszere az eltelt közel tizenöt évi gazdálkodás távlatából úgy ítélhető meg, hogy a kerületi önkormányzatok számára a költségvetési, gazdálkodási törvény és szabályozása nem biztosított kellő garanciákat. A többségi elv alapján ugyan a közérdeket szolgálta, de ez a helyi alapjogok védelmének csorbításával történt. Mondom mindezt azzal a lokálpatriotizmussal, amely minden Újpestért dolgozó, küzdő ember lelkületét jellemzi. Ezt a véleményemet továbbra is fenntartom.

Az önkormányzati törvény 2002-ben történt változtatásával, amely az Alkotmánybíróság 47/2001. IX. 22-ei határozatában megállapított, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet megszüntetését igyekezett rendezni, túl sok eredmény nem született, csak időhúzás volt. Annyit sikerült csupán elérni, hogy a fővárosi rendeletalkotás előtt a kerületek nemcsak véleményezési joggal, hanem egyetértési joggal rendelkeztek 2003. január 11-étől, a törvény hatálybalépésétől. Az MDF képviselőjeként úgy gondolom, ez nagyon nagy lépés volt, de nem szolgálta a teljes konszenzust.

A megosztást illetően nem született külön törvény 2003-ra, ezért továbbra is az MSZP-SZDSZ által vezetett fővárosi elképzelések szerinti szövevényes, több helyen átláthatatlan, külön matematikai felkészültséget igénylő szétosztási rendszer működött. A helyi iparűzési adóból elkülönített keretek működtek, amelyek céltámogatásokra, kiegészítő támogatásokra nyújtottak lehetőséget. Ezek szépséghibája, hogy pályázati úton elnyerhető pénzeszközök voltak, és amennyiben nem kerültek kiosztásra, nem lehetett nyomon követni a sorsukat. Egyedül a korrekciós alap szolgált kiegyenlítő szerepet a gazdálkodási tényadatok tükrében a kerületek részére.

Fontos lenne, hogy a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás elveinek meghatározásáról egy jó törvény intézkedjen. Fontos lenne, hogy kiszámítható és átlátható, normatív alapokra helyezett elosztás működjön, magyarul: végre egy normális törvény szülessen. Az alapproblémát nem oldotta meg a 2003-ban elfogadott forrásmegosztási törvény sem, hiszen az eddigi elveket konzerválta, a kialakult gyakorlatnak megfelelően kívánta gyakorolni továbbra is a források szétosztásának módját. Ezt bizonyítja az is, hogy a javaslat elkészítése egyértelműen a főváros tollából származott akkor, hiszen szó szerinti ismétléseket lehetett azonosítani a 2003. évi forrásmegosztás előterjesztésében és a jóváhagyott rendeletben. Több helyen azonban a szó szerinti ismétlés esetleges felfedezésétől tartva változtatásokra került sor, amelyek - némi iróniával - erőltetett szövegszerkesztésnek tűntek. A törvényjavaslat több ponton tartalmazott a kerületi önkormányzatok kárára olyan meghatározásokat, amelyek változtatására, elhagyására elengedhetetlenül szükség lett volna.

2003-ban, amikor a forrásmegosztásról szóló törvénytervezet általános vitája folyt, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként hozzászólásomban elmondtam a tervezettel kapcsolatos anomáliákat, módosító indítványokat fogalmaztam meg, de ezek egyetlenegy tétele sem került elfogadásra. Az azóta érvénybe lépett törvényi szabályozás a kerületi önkormányzatok számára továbbra sem biztosítja a forrásmegosztás elosztásának garanciális szabályait, a kiszámíthatóság és áttekinthetőség lehetőségét, a képviselő-testület egyetértési jogát a megosztásra vonatkozóan, a kerületi sajátosságokból adódó eltérések kezelését, átlátható normatívák alkalmazását, az ingatlanvagyon-kataszter adatbázisából származó kiindulási adatok nem egységes kezelését. Nem törvénymódosításra van szükség, hanem egy szemléletében és használhatóságában is egyszerűbb törvény megalkotására, amely lehetővé teszi az igazságosabb szétosztást.

Az MSZP által benyújtott törvénytervezet csak további bizonytalansági tényezőket tartalmaz, mivel a gyakorlattól teljesen eltérő elemeket emelnek be. Teljesen elfogadhatatlan azon elképzelés, hogy a vagyonkataszteri adatokat a tárgyévhez kapcsolódóan önkorrekcióval módosíthatnák az önkormányzatok. A tervezet 1. § (1) bekezdésében foglaltak ennek elfogadása esetén még nagyobb hibalehetőség lenne, mivel szinte követhetetlenné válna a naturális és a pénzbeli adatok sokasága. A gyakorlattal teljesen ellentétes, hiszen egy adott évre megalkotandó forrásmegosztás az előző gazdasági év tervadataira és még az azt megelőző év vagyonkataszteri adataira épül. A 2005. évre vonatkozóan a 2004. év terve és a 2003. december 31-ei vagyonkataszteri adatok, majd ezt követően a 2004. évre vonatkozó korrekciók már a 2004. évi költségvetési beszámoló tényadataival és a 2004. december 31-ei vagyonkataszteri adatokkal számol.

Teljesen értelmezhetetlen a tervezet az 1. § (2) bekezdésben, ahol a “nyilvánvalóan hibás, téves, illetve lehetetlen adatokatö normaszöveg kerülne be a törvénybe. Egyik sem gazdasági megfogalmazás, ilyet a jogalkotó sem szabályozhat, hiszen ennek a megállapítása szubjektivitáson alapul.

Rossz döntésnek bizonyulna az eltérésekből fakadó minimum, maximum mértékek, arányok, határértékek megállapítására vonatkozó elképzelés jóváírása, hiszen ezzel a Fővárosi Önkormányzat további előnyös helyzetbe kerülne a kerületi önkormányzatok kárára, pedig szerintem ezt egyetlenegy képviselőtársam sem akarja.

(13.30)

A tervezet további része az előzőekben vázoltak folytatása, ezzel semmi nem oldódik meg, nem lesz egyszerűbb, átláthatóbb, garanciát biztosító forrásmegosztás, csupán egy fokozattal még kuszábbá válik a törvény. Ellentét van a határidők tekintetében, hiszen a forrásmegosztás határidejét továbbra is február 15-ében datálja a törvény. A fővárosi és a kerületi önkormányzatok számára az Áht. 71. §-ának (1) bekezdése a saját költségvetési rendeletük benyújtási határidejét is erre az időpontra kötelezi.

Nem indokolja semmi sem azt, hogy a korrekciós számítások, az abból készült fővárosi rendeletmódosítás elfogadása január 30-a helyett szeptember 30-a legyen. Nem kiszámítható az éves gazdálkodás, az iparűzésiadó-bevételek tervezhetősége. A háromnegyed év végén olyan döntések születhetnek, amelyek következtében lényeges változások kihatásait kell megélni az év hátralévő három hónapjában.

Az MDF képviselőjeként úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat még mindig nem tesz eleget az alkotmánybírósági határozatban előírt jogalkotási kötelezettségnek, hiszen konzerválja és ezzel továbbra is fenntartja a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés állapotát. Nem biztosítja a forrásmegosztás garanciális szabályait. A javaslat tehát rögzíti a főváros eddigi elosztási rendszerét, ami sajnos mindig hátrányos helyzetbe hozta a kerületeket a fővárossal szemben. Úgy gondolom, hogy a 23 kerületi önkormányzat mellett a Fővárosi Önkormányzat a 24. önkormányzat. Tehát olyan törvényt kell elfogadni, ami mind a 24 önkormányzat kérdéseit egyformán rendezi; 1,8 millió polgár érdekeit tartom elsősorban szem előtt. Akik ezt a tervezetet összefércelték, soha nem csináltak végig egy rendeletalkotást sem, nem gyakorlati emberek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja annak idején nem szavazta meg azt, hogy az elfogadandó forrásmegosztásról szóló törvény kikerüljön a kétharmados törvények közül. Már akkor az volt a félelmünk, hogy a készülő törvény csak a főváros érdekeit fogja szolgálni a 23 kerülettel szemben. A kétharmados szavazatarány kikerülésével nem szükséges négypárti egyeztetés, mivel az MSZP-SZDSZ-megállapodás ennek elfogadásához bőven elég. Ettől függetlenül a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként kezdeményezem, hogy kerüljön sor négypárti egyeztetésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy a törvénymódosítás vitája és szavazása során a fővárosi kerületi választópolgárok érdekeit tartsák szem előtt, és ne tegyék lehetetlenné a kerületi önkormányzatok működését. A törvényhozói hatalommal élni lehet, de visszaélni nem. Az elszámoltatás a választópolgárok kezében van. A kerületek többet érdemelnek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu