HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt a címet adtuk a napirend előtti felszólalásnak, akkor még nem gondoltuk, hogy a napirend előtti viták ilyen irányt vesznek, és ilyen beszélgetésre fog sor kerülni.

Zavarban lehetnek a magyar választópolgárok, ha végighallgatták ezt a másfél órát, ami mögöttünk áll. (Gyurcsány Ferenc távozik az ülésteremből.)

(11.40)

Zavarban lehetnek, mert ha megkérdezzük, hogy hányféle Magyarország létezik, akkor a válasz az, hogy legalább háromféle. Az egyik az, amiről a kormány és a kormányoldal beszél, a sikeres Magyarországról, ahol arról van szó, hogy a gazdaság fejlődik, az infláció csökken, minden szép és jó. Ha meghallgatja az ellenzéket, akkor azt hallja, hogy minden rossz, a kilátásaink, a versenyképességünk, az esélyeink egyre romlanak. És van egy harmadik vélemény, a választópolgárok véleménye. A választópolgárok pedig úgy döntenek, hogy elmennek vállalatot alapítani Szlovákiába, mert sokkal kedvezőbbek a feltételek, a középosztály menekül, elmegy vásárolni Ausztriába, mert Ausztriában már olcsóbb a ruhanemű, olcsóbb a benzin, olcsóbb az élelmiszer, és mi közben vitatkozunk.

Azt mindnyájan látjuk, hogy a helyzet rossz, és mindenkinek vannak erre a rossz helyzetre megoldási javaslatai, legalábbis a két nagy pártnak, és mind a két nagy párt adócsökkentést javasol. Rendben van, az adócsökkentéssel természetesen egyet lehet érteni, a kérdés csak az, hogy az adócsökkentés árát, a forrásait ki hogyan, mi módon és miképpen fogja biztosítani. Ha azt gondolják, hogy ez csak a mi fejünkben megfogalmazódott kérdés, akkor tévednek, hiszen az Európai Unió minden adócsökkentési javaslatra a következővel áll elő: tessék megmondani, hogy mi fogja megóvni a további deficitnövekedéstől az országot, tessék megmondani, az államadósság mitől nem fog nőni, és egyáltalán tessék megmondani, hogy az adócsökkentés forrásait mi fogja képezni, mert a jelenlegi gazdasági növekedési mutatók és adatok nem garantálják, hogy ezek a források biztosítottak lesznek.

A miniszterelnök úr, a gazdasági miniszter úr azt mondta, hogy ha valakinek konkrét adatai vagy információi vannak, amelyek az ő állításaikkal ellentétesek, akkor azokat nevezzük meg. Én megnevezek három hitelminősítő intézetet, amelyek nemzetközileg elismertek, és amelyek egybehangzóan nyilatkozták az utóbbi időben, hogy Magyarország az államadósság visszafizetése és törlesztése szempontjából egyre rosszabb pozícióba kerül, és egyre rosszabb a helyzete. Idetartozik többek között a Standard & Poor's, idetartozik a Moody's, és idetartozik a Fitch. Mind a három nagy hitelminősítő intézet egyhangúlag állapította meg, hogy Magyarország pénzügyi helyzete nem stabilizálódik, hanem inkább rosszabb lesz.

A kérdés, hogy ebben a helyzetben mi az adekvát cselekvés, mi az adekvát válasz, ha eredményesen akarunk működni, ugyanis egy esztendő óta az Európai Unió tagjai vagyunk, és az Európai Unió egy egészen más versenypálya, egészen más feltételeket szab a részt vevő ország politikusainak, mint azt ez idáig a belpolitikai viszonyok megszabták számukra. Az Európai Unióban - ha nem vették volna észre, tisztelt kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim sokaságukban - nem a pártok versenyeznek, hanem nemzetek, és a nemzetek sikerének az egyik garanciája az, hogy bizonyos kérdésekben, a nemzeti minimumban képesek megállapodni, és egységesen a nemzeti érdekeket képviselni.

Ha az elmúlt egy esztendő és az elmúlt 15 esztendő eseményeit sorba vesszük, és számba vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy eddigi sikertelenségünk - mert azért valljuk be, hogy az elmúlt 15 esztendő inkább negatív szaldót mutat a többi országhoz képest, mint pozitívat - okai között elsősorban a politikai békesség, a politikai megegyezések hiánya lelhető fel. Hosszú távú döntéseket hozunk meg rövid távú, pártérdekek diktálta szempontok alapján, és ez ide juttatta az országot. Ha változtatni akarunk, még nincs késő, egy új megegyezésre, nemzeti kiegyezésre van szükség, a Magyar Demokrata Fórum által régóta hangoztatott nemzeti minimumban való megegyezésre van szükség, mert csak ez lehet a garanciája a sikeres európai uniós és hazai gazdasági fellendülésnek.

A miniszterelnök úrnak pedig csak megjegyezném így a választások előtt tíz hónappal, hogy az általa hivatkozott Magyarország-Salvador 10:1-es példa azért sántít egy kicsit, mert nem mondta tovább. Azon a világbajnokságon ez az egy mérkőzés volt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit Magyarország megnyert, az összes többit elveszítette, és a csoportjából is kiesett, úgyhogy ez a példa legyen riasztó és figyelmeztető mindnyájunk számára.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu