DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Domokos László: Egyedül maradtál!) Abban maradtunk, hogy tényekről és számokról vitatkozunk, ennek ellenére nagyon kevés tényt és számot hallhattunk az ellenzék vezérszónokaitól, amelyek mégis vannak, mert Varga képviselő úr írásban átadta nekem őket, azokra reagálok, de előtte néhányra az általánosságok közül.

Varga képviselő úr a felszólalását egy csökkent munkaképességű tiszafüredi asszony példájával kezdte, aki dolgozni szeretne, nyolc hónapja munkanélküli, gyermekeit taníttatni szeretné, és az a szándéka, hogy a gyermekei munkát kapjanak, tisztességes munkahelyen dolgozhassanak később. Nézzük meg, hogy ennek az asszonynak a kormány száz lépés programjának már elhatározott - nem a jövőben tervezett, nem a ködös távolba mutató, hanem a már elhatározott -, kodifikált része hogyan segít.

Egyrészt az álláskeresési segély összegét számára megemeltük. Ráadásul, ha 50 éven felüli asszonyról van szó, akkor ez hat hónappal meg is hosszabbítható. Az alkalmi munka lehetőségét megteremtettük neki, a megváltozott munkaképességűek támogatását fokozatosan az Európai Unió normáihoz igazítjuk, a szakképzés struktúráját megváltoztattuk, 50 év felett a második szakképzés megszerzéséhez is támogatást biztosítunk, hiszen elképzelhető, hogy Tiszafüreden éppen megszűnt az a fajta termelőegység, ahol neki szakképesítése volt, következő szakképesítésre van szüksége. Ezenkívül átalakítottuk a felnőttképzés rendszerét, és számos lépést tettünk az oktatásban, és hogy a gyermeke is elhelyezkedhessen, a fiatalok munkahelyteremtésében.

Éppen ezek azok a feladatok, képviselő úr, amelyekre a vezérszónoklatomban utaltam, hogy tudniillik a gazdaság állapotának értékelése mellett szükség van arra, hogy értékeljük azokat a problémákat, amelyek a foglalkoztatáspolitikában, a szociálpolitikában, a családtámogatás rendszerében, az oktatáspolitikában, az egészségügyben feladatokként vannak az egyes kormányok előtt.

Nézzük néhány kijelentését, képviselő úr! Azt állítja, hogy Magyarország egyre rosszabb besorolást kap a hitelminősítő intézetektől. Szeretném leszögezni, hogy ez nem igaz. Magyarország minősítése nem romlik, Magyarország minősítése a környező országok közül a legjobb helyen van, és ez az utóbbi időben nem romlott. A forintban denominált adósságállomány kockázati besorolásának alindexe romlott valamelyest, ezt egyébként elemzők elsősorban a forint volatilitásának és annak köszönhetik, hogy az államháztartás hiányának a maastrichti szinthez való eljuttatásával kapcsolatban látnak kockázatokat.

Ezeket a kockázatokat mi nemcsak hogy elismerjük, de időről időre a költségvetés-politikában, a jövedelempolitikában teszünk annak érdekében, hogy ne így legyen, és bízunk abban, hogy a Magyar Nemzeti Bank szintén tesz a monetáris politikában azért, hogy ez a hiány csökkenhessen, hiszen ennek a hiánynak egy nagyon nagy része a magasan tartott reálkamatok miatti finanszírozási igényre megy el. Erre egyébként az önök által kritizált magas államadósság kapcsán még vissza fogok térni.

Versenyképes vagy versenyképtelen a magyar gazdaság? - hangzott a következő felszólamlása. Hogy a korábbiakban sikeres volt, és hogy most akkor valóban, ha sikertelen lett, akkor most mi történt, hogy mégis azt mondjuk, hogy sikertelen; ez egy nagyon nagy probléma, de kérem, hogy elemezzük ezt őszintén. Ön is tudja, önök is tudják, mi is tudjuk, hogy ha egy országban nő a bér, nőnek a reálbérek, akkor az az ország a versenyképességét veszti, főként akkor, ha korábban az olcsó termelésre koncentrált. Mint elmondtam, Magyarországon az olcsó termelésnek ez már nem a megfelelő korszaka, mi magas hozzáadott értéket szeretnénk előállítani. A magas hozzáadottérték-előállítás pedig magában hordozza azt az előnyt, hogy többet tudunk fizetni az embereknek. Ha viszont többet tudunk fizetni az embereknek, akkor a versenyképességünknek bizonyos jelzőszámai romlanak, más jelzőszámai esetleg nőnek, hiszen közben infrastruktúrában, technológiában nőhetünk.

Ennek az eredménye az, hogy 2000-2004 között romlott Magyarország versenyképessége. 2004-ben a miniszterelnök és a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikáért felelős tagjainak a legelső felismerése az volt, hogy Magyarország versenyképessége romlott; fontos, komoly lépéseket kell annak érdekében tenni gazdaságfejlesztési, stabilizációs és egyéb lépéseket, hogy ez a versenyképességi romlás visszaforduljon. Örömmel jelentem, hogy visszafordult, nincsen olyan gazdaságminősítő intézet, az IMD esetében öt helyről van szó, más esetben más a pozíció, másokat mérnek, de mindenhol növekedésről lehet hallani, amely Magyarország versenyképességi javulását ne ismerné el.

Hogy mit tettünk kormányzati oldalról - hiszen egyetértés van köztünk abban, hogy ez leginkább a gazdaság teljesítménye -: kormányzati oldalról mi adót tudunk csökkenteni, kormányzati oldalról mi beruházásokat tudunk Magyarországra vonzani, pontosan ez az, amiben együtt szeretnék működni önökkel, hogy aki ide szeretne jönni, ide szeretné hozni a tőkéjét, itt szeretne munkahelyeket teremteni, ne válasszon más országot azért, mert olyan politikai konfliktusokat lát, amelyeket az ellenzék aktuálpolitikai szándékai vezérelnek. (Dr. Áder János: Mondjon egy példát!)

Nézzük meg az eredményeinket és nem az ígéreteinket: közel 10 ezer munkahelyet hoztunk létre csak ebben a kormányban, körülbelül 200 milliárdnyi beruházást határoztak el a mi befektetésösztönzési stratégiánk keretében. Építettük az autópályát, de nézzük meg, hogy miért építettük. Nem elsősorban azért, hogy kényelmesebb legyen eljutni Debrecenbe, Miskolcra, Szegedre, nem azért, hogy gyorsabban lehessen lejutni a horvát tengerpartra. Ezek nagyon fontos, ha úgy tetszik, pozitív mellékhatások.

Az elsődleges szándék az autópálya-építés mögött, hogy azok a térségek, ahová korábban nem jött a befektetés, ahol korábban nem fejlődött a gazdaság, mert egy földrajzi zsákutcában voltak ezek a térségek, települések, oda is eljuthasson. Ez motiválja elsősorban az autópálya-programunkat, ezért döntött úgy Medgyessy Péter annak idején, és ezért döntött úgy a parlament, amikor megszavazta az autópálya-törvényt, és amikor úgy döntöttünk, hogy felgyorsítjuk ezt az autópálya-programot, akkor azért tettük, hogy ott is működésbe lendülhessen a gazdaság, ahol korábban lassú volt.

A következő kérdéskör a hirdetésünkkel kapcsolatos. Képviselő úrnak egyrészt valószínűleg elkerülik a figyelmét azok a megrendelések, amit a kormányzat általában tesz egy médiacég számára, és az nyilvánvalóan nem azokon az árakon teszi lehetővé a hirdetésfeladást, mint amit ön említett, de ezen menjünk túl (Révész Máriusz: Mennyi volt?), mert el fogunk számolni minden egyes hirdetési fillérrel, csak előbb még egy kicsit hirdetünk annak érdekében, hogy mindenki megismerhesse a valóságot, és tényleg számok, tények tükrében beszélhessünk ezekről a kérdésekről.

Nem szeretnék beleállni ebbe a vitába. Nem szeretném lebontani a tiszafüredi asszony havi bérének a szintjére a Fidesz országimázsra költött 4 milliárd forintos költségvállalását. Azért nem szeretném lebontani, mert szerintem ez a vita sehová nem vezet, de ahhoz semmiféleképpen nem, hogy tényekről, számokról beszéljünk a magyar gazdaságpolitikában, hiszen értelmezésem szerint ezért vagyunk itt. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.)

(10.40)

Hogy az EU-támogatásokkal hogy állunk, ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen azt mondjuk, hogy Magyarországnak rendkívüli esély, hogy az Európai Unióhoz csatlakozott, ezermilliárdok ömölhetnek be az országba, soha nem látott esélyt kaphatunk, olyanokat, mint amilyet a XIX. és XX. század fordulóján kapott Magyarország, amikor belendült a gazdaság. Ott elsősorban a magántőke volt az, amelyik infrastruktúrát fejlesztett, most a magántőke, az európai uniós források és a költségvetés egyszerre tud egy olyan országot építeni, amely ma már fejlesztési terület, hiszen több mint 500 kilométer autópálya épül, és épülnek egyéb infrastrukturális létesítmények is.

Nos, nem igaz az, hogy nem hívtuk le az európai uniós forrásokat, nem igaz az, hogy késedelemben vagyunk. Az első 15 hónapban a rendelkezésre álló forrásoknak csaknem 60 százalékát lekötöttük; és, képviselő úr, ön biztosan tisztában van azzal, hogy az európai uniós finanszírozás alapvető jellege az utófinanszírozás, az, hogy egy feladatot az Unió akkor fizet ki, amikor már befogadtuk a számlát rá, amikor elkészült valami. Akkor tudunk egy utat finanszíroztatni, hogyha az az út elkészült, és nyilvánvalóan nem addig, amíg építés alatt van. (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Nem csináltatok eddig semmit sem!)

Mindazonáltal van tennivalónk. Tennivalóinkat felismertük, ekkor döntöttünk úgy, hogy a költségvetésből forrásokat különítünk el arra, hogy előleget tudjunk fizetni, azért, mert nevetséges az, hogy elvárjuk kis- és középvállalkozóinktól azt, hogy ők előfinanszírozzák az európai uniós teljesítményt. Adunk pénzt annak érdekében, hogy korábban hozzájuthassanak forráshoz, még mielőtt az Európai Unió kifizetné. (Domokos László: Az agrárgazdálkodóknak, a gazdáknak...)

Nézzük meg, hogy mik ennek az országnak az eredményei! Ön azt mondta, hogy ült egy teremben, ott emberek voltak, és nem tudtak egyetlen eredményről sem beszámolni. Én azt mondom, tapasztaltam, hogy milyen ez, múlt pénteken, amikor tüntetőket vezényeltek ki ellenem, amikor gazdaságpolitikára hívtam önt. (Tállai András: Demokrácia van.)

Ennek az országnak az eredményeit azért nagyon sokan látják, nézzük mindjárt a Fészekrakó-programot, a lakásépítési számokat. Sajnos, nem lehet megmondani, hogy az önök ideje alatt hány családot érintett valójában ez a lakástámogatás, hiszen valaki akár három-négy lakást is megtámogathatott ebből a pénzből, és nem tudom, hogy feltétlenül jó-e az a rendszer, amelyik, mondjuk, egy 60 millió forintos, befektetési céllal vásárolt lakást évente 2 millió forint támogatással lát el adófizetői pénzből. Mi nem ezt az utat követjük, és hogyha ön ezzel vádol bennünket, akkor mondjuk ki, hogy más a mi lakástámogatási koncepciónk. A Fidesz azt mondja, hogy neki tulajdonképpen mindegy, ha befektetési céllal, hát befektetési céllal; mi kifejezetten azokat szeretnénk támogatni, akik az első lakáshoz jutáshoz szociális helyzetüknél fogva igazából rászorulnak. (Révész Máriusz: Kovács László, Magyar Bálint.) Nincsen adott esetben önerejük, nem tudnak hozzátenni pénzt, és ők nyilvánvalóan rászorulnak erre az adófizetői pénzre, erre a kormányzati támogatásra.

Nézzük meg, hogy mit tett még a kormány: az autópálya-építést, a reálbéremelést és az adócsökkentést még önök sem nagyon tagadták el, még akkor is, ha találtak egy évet, ahol valóban nem nőtt a reálbér - 2004-et - a kormányzati ciklusban. De azért azt nem nagyon tagadják el, hogy 23 százalékkal nőtt a reálbér (Révész Máriusz: Csökkent.),hiszen valószínűleg önellentmondásba kerülnének, mert más oldalról azt kritizálták, amikor 2002-ben a Medgyessy-kormány úgy döntött, hogy régi, fenntarthatatlan bérfeszültségeket old meg a pedagógusoknál, az egészségügyi szférában; akkor nyilvánvalóan azért támadtak bennünket, mert indokolatlanul nőnek a reálbérek, és hogy ez gazdaságpolitikailag elképzelhetetlen, most pedig azt mondják, hogy azért volt egy olyan év, ahol nem is annyira nőttek a reálbérek. (Babák Mihály: Nem finanszírozták le, kölcsönből ment az egész.)

De az autópálya-építésről önök nagyon sokat beszélnek, és úgy tesznek, mintha önök ezért bármit is tettek volna. Képviselő úr említett egy, ha nem is autópályát, de egy útszakaszt, a szekszárdi Duna-hidat. Nos, el szeretném mondani, hogy a szekszárdi Duna-híddal egy probléma volt, hogy sem kelet, sem nyugat felől nem épült odavezető út, így pedig egy híd elég fölösleges. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Nem jártál még arra, úgy látszik.) De jelzem önnek tisztelettel, hogy megépítettük ezeket az utakat, most már bekapcsoltuk ezt a hidat is a vérkeringésbe. (Dr. Fónagy János: Azzal a 21 kilométerrel, amit mi építettünk meg. A dunaújvárosi hídról beszéljünk!)

Herényi képviselő úr beszédét nagy érdeklődéssel vártam, hiszen az MDF többször csatlakozott ahhoz a kezdeményezésemhez, hogy próbáljuk meg kifuttatni ezt a vitát egyfajta gazdaságpolitikai konszenzussal. (Közbeszólás: Az igazat, csak az igazat!) Ismerjük föl közösen, hogy erre szükség van ahhoz, hogy ez az ország olyan mértékű fejlődésnek indulhasson, mint amilyen mértékű fejlődésnek indult Írország 1987-ben, amikor megfogalmazta társadalmi és gazdasági megállapodását. Évekig vergődött Írország sikertelenül az Európai Unióban (Tállai András: 15 évig.), és felfedeztek néhány alaptételt. Az egyik az információs társadalom tudásalapú gazdaságfejlesztésének igénye volt. Nagyon jó ötlet volt, hiszen informatikai, elektronikai és szoftvernagyhatalommá vált Írország. De a másik az volt, hogy az a fajta politikai megosztottság, amely ezekben a padsorokban is tapasztalható, és amely nem engedi felszállni igazából ezeket az elveket, az bizony gátolja annak az országnak a versenyképességét.

Beszélt ön, képviselő úr, néhány olyan adatról, amit majd tételesen el fogok mondani a Varga képviselő úr számaira adandó válaszként, de azért azt hadd mondjam el, hogy valami zűrzavar lehet az ellenzék soraiban, hiszen ami az állami foglalkoztatottak számát illeti, ott próbáljanak meg valami egységes álláspontot kialakítani. Hiszen míg a Fidesz azért vádol minket, hogy az állami foglalkoztatottak száma nő, túlterjeszkedik a bürokrácia, miért emeljük a közszféra méretét, addig ön azt mondta, hogy ez csökkent tizen-valahányezer fővel éppen tavaly. Magam is így látom egyébként, hogy csökkent, várjuk az ellenkező számokat, de még egyszer, tisztelt képviselő urak és hölgyek, számokat, tényeket és nem hangulati jelentéseket akár a közszféra állapotával kapcsolatban is.

Ami az adócsökkentést illeti, frakcióvezető úr, én attól tartok, hogy az adócsökkentésnek sem a jellege, sem az iránya nem vitatható el. Hiszen, hogyha az emberek azt fogják január elsején érezni, hogy 2-2,5 százalékkal többet tudnak fogyasztani, hogy 4 százalékkal csökken az elektromos áram, az üzemanyag, tartós fogyasztási cikkek, a lakások és nagyon sok egyéb dolognak az ára, akkor nagyon nehéz lesz nekik megmagyarázni, hogy ez alapvetően nem jó, mert ez tulajdonképpen nem is így van. (Dr. Áder János: Eddig mit csináltatok?) Ugyanúgy, ahogy nehéz lesz megmagyarázni a vállalkozóknak is, hogy miért nem célszerű kitűzni egy ötéves programot, de minthogyha az ötéves programban kezdenék látni valamiféle kompromisszumot, mintha azt látnám, hogy nem nagyon erős a támadás azzal kapcsolatban, hogy meg kell csinálni ezt az öt évet, hogy az kiszámítható gazdaságpolitikát visz. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Senki nem veszi komolyan. - Révész Máriusz: Kádár-nosztalgia).

Miután a hangulatjelentés egyes elemeire megpróbáltam választ adni, nézzük tehát, hogy mit mondanak a tények, a számok, azok, amelyek birtokában én vitázni jöttem önökkel. Nézzük meg a bérek vásárlóerejét, a reálbér-emelkedéseket, hiszen e tekintetben önök markáns kritikát fogalmaztak meg. 2001-hez képest 2002-ben 13,6 százalékos volt a növekedés; 2001-es mindig a bázis, amihez hasonlítom, az egyszerűség kedvéért. 2003-ban 124,1 százalék, 2004-ben 122 egész 8 százalék (Révész Máriusz: Tized; ezt így kell mondani.) - 122 egész 8 tized százalék 2004-ben. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) 2003-ról 2004-re tehát csökkent 1,3 százalékkal, csak mondom, hogy legyen olyan adat, amibe bele tudnak kapaszkodni - ez talán az első olyan kérdés, amiben egyetértünk -, 2005-ben 129 százalék.

Nézzük a bérek adóterhét! Száz forint bérből - egy átlagos keresetű dolgozó által fizetett adóról beszélünk -; 2001-ben 25,6 forint, 2002-ben 25,8 forint, 2003-ban 22,3 forint, 2004-ben 22,6 forint, 2005-ben pedig 21,2 forint. A 21,2 kisebb, mint a 25,8, tehát ennyivel csökkentette a béreket terhelő elvonásokat a Medgyessy-, illetve a Gyurcsány-kormány. (Tállai András: Hazudsz!)

Nézzük az átlagkereset nettó összegét, ott van kint a tábla, arról is le lehet olvasni: 2001-ben 64 913 forint volt, most pedig ennél 37 087 forinttal több, 102 ezer forint.

(10.50)

Nézzük végig a két kormány teljesítményét, hogy a reálbér hogy alakult! Addig, ameddig az Orbán-kormány mindössze 10 százalékkal növelte az első három évben a reálbéreket, addig 17,8 százalékkal emelte a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány az első három évben (Tállai András: Az előbb 23-at mondtál!) - ha odafigyelt, képviselő úr - a reálbéreket.

Nézzük meg a foglalkoztatottság és a munkanélküliség összetételét, mert úgy tűnik, hogy az ellenzék nem hajlandó végignézni ezt a problémát annak teljes mélységében, mert ez bizony bonyolult kérdés. Arról szól ugyanis, hogy nagyon sok szám egymással párhuzamosan nő. Nő a munkanélküliség, nő a foglalkoztatottság, nő az aktivitás, nő az álláskeresők száma, és nő a betöltetlen álláshelyek száma. Ezek között vannak jó hírek, és vannak rossz hírek. Nyilvánvalóan rossz hírek közé tartozik, hogy a munkanélküliség nő, még akkor is, ha tudjuk, hogy a munkanélküliség növekedése önmagában nem szemlélhető, hiszen csak azt jelenti, hogy mennyien jelentkeznek be a munkanélküli-ellátás rendszerébe. (Babák Mihály: Hányan nem kaptak munkát!) Az egy egészen más szám, hogy hányan nem kaptak munkát.

Nézzük meg a foglalkoztatottság változását: a foglalkoztatottság szintje szintén nő, egyre többen találnak állást maguknak. Nézzük meg a 2004. évet! 2004-ben 215 ezer új munkahely jött létre, és 168 ezer munkahely szűnt meg, mert ilyen a munkaerőpiac: munkahelyek szűnnek meg, és munkahelyek teremnek. (Domokos László: 10 fő alatti cégek!)

Általában olyan munkahelyek szűnnek meg, ahol alacsonyabb a hozzáadott érték, ahol a versenyképességi előnyünket nem sikerült fenntartani. Nagyon sok olyan régiója van Magyarországnak, amely ezzel a versenyképesség-átrendezéssel küzd. A feladatunk az - közös feladatunk lenne, és bízom benne, hogy a vitanap végére rá tudom venni önöket -, hogy ezekbe a térségekbe hozzunk be minél több beruházást. Teremtsenek ott munkahelyeket!

Ne azon vitatkozzunk, hogy hangulatilag hogy értékeljük az ország gazdaságát, hanem nézzük meg, hogy mi a közös felelősségünk! A közös felelősségünk pedig az, hogy ahol nincsenek munkahelyek, oda hozzunk. Ezt tesszük; ezt tesszük, amikor aláírjuk a szerződéseket az Electroluxszal, a Ciscóval, a Suzukival; ezt tesszük, amikor megpróbálunk olyan ipari parkokba beruházókat hozni, ahol korábban a külföldi működő tőke nyomokban sem volt jelen (Dr. Fónagy János: A General Electric elmegy Ózdra, mert elüldözitek!), azért, hogy csökkentsük a munkanélküliek számát.

Nézzük a nyugdíjak vásárlóerejét, hiszen önök általában a juttatások csökkenéséről vagy nem kellő mértékű növekedéséről beszéltek: 2001-től 2004-ig 24 százalékkal, 2005-re pedig 30 százalékkal nő a nyugdíjak vásárlóereje. De ez nagyon személytelen, hadd mondjak egy személyesebbet! Van nekem egy nagymamám, helyesebben kettő - szerencsére, mert fiatal vagyok -, mindketten élnek, és remek egészségnek örvendenek. Az egyiket meglátogattam éppen a születésnapján, éppen akkor tette el a nyugdíjszelvényét. (Domokos László: Repülővel? - Egy hang a Fidesz soraiból: Helikopterrel?) Kértem, hogy mutassa meg. Precíz asszony, évről évre gyűjti ezeket a nyugdíjszelvényeket. Megnéztem, hogy mennyi nyugdíjat kap, és láttam, hogy idén 48 300 forint a nyugdíja. Azt mondtam neki, hogy itt nagyon nagy politikai vita dúl, nagymama, biztos látod a tévében, de nézzük meg, hogy 2002-ben mekkora nyugdíjat kaptál, mert mi azt állítjuk, hogy többet kapsz most, az ellenzék meg azt állítja, hogy mi nem adtuk oda a nyugdíjak növeléséhez szükséges összeget. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Megnéztem, hogy a nagymamám, aki 2004 májusában 48 ezer forint nyugdíjat kap, mennyit kapott 2002 áprilisában - és ez most egy kicsit kellemetlen lesz önöknek: 22 ezer forintot. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból. - Tállai András: A gázszámláját is vetesd elő! - Nagy zaj.) Magyarul: több mint duplájára emelkedett ennek a 82 éves asszonynak a nyugdíja. Ezt nem nagyon lehet máshogy magyarázni, mint úgy, hogy az ő nyugdíja jelentősen nőtt, és örülök annak, hogy nagyon heves reakciót vált ki. Úgy látom, hogy amikor az ellenzéket számokkal és nem hangulati elemekkel szembesítjük, akkor bizony ennek dühroham az eredménye. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Megkérdezted, hogy mennyit költ gyógyszerre? - Domokos László: A gázszámláját is megmutatta? - Folyamatos közbekiáltások a Fidesz soraiból.)

De nézzük, hogy átlagosan - mert a nagymamám nyilván más helyzetben van, mint az átlag - hogyan növekedtek ezek a nyugdíjak! 2001-ben a nyugdíj és a nyugdíjszerű ellátások egy főre jutó átlagos összege 38 374 forint volt - ez a 2001-es adat -, most pedig 61 ezer forint. 22 626 forintot nőtt a nyugdíjak nettó összege; ez 59 százalékos növekedésnek felel meg. Ez az a nyugdíjemelés, amit önök a négyéves kormányzás alatt elmulasztottak átadni a nyugdíjasoknak.

De nézzük a nyugdíjak vásárlóerejét, hiszen mondhatják önök azt, hogy hiszen közben infláció is volt, még ha harmadakkora is, mint a Fidesz-kormány alatt, de nézzük meg, hogy hogyan alakult a nyugdíjak vásárlóereje! A nyugdíjak vásárlóereje az önök kormánya alatt, három év alatt 11,4 százalékot nőtt (Révész Máriusz: 2002-t is számold!), a mi kormányunk alatt 23 százalékot nőtt. Tehát több mint kétszer olyan gyorsan növekedett a nyugdíjak vásárlóértéke a Medgyessy-Gyurcsány-kormány alatt, mint annak idején az Orbán-kormány alatt. (Egy hang a Fidesz soraiból: Mennyi volt az infláció?)

Nézzük az inflációt, rendben van! 1999-ben 10 százalékos; 2000-ben 9,8 százalékos; 2001-ben 9,2 százalékos inflációval néztünk szembe, de tudok ennél még távolabbi időskálát is mutatni (Felmutat egy táblázatot.); egészen ’95-ig látható az infláció. Ezt produkálták önök: 10; 9,8; 9,2 és 5,3. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból.)

Nos, nézzük meg, hogy mit produkálunk mi: 2002-ben 5,3; 2003-ban 4,7; 2004-ben 6,8; 2005-ben pedig 3,5 százalék. 2006-ban 2-2 és fél tized százalék (Sic!) körüli inflációt várunk, tekintettel a kormány adócsökkentésére. (Mádi László: Két és fél tized százalék?!)

Nézzük meg, hogy hogyan változott az áremelkedés átlagos üteme! Ez az, amit megéreznek az emberek, ez az, amit látnak a nyugdíjasok. A nagymamám azt érzi, hogy mennyivel drágább egyes termékek ára. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg a gáz!) Azt lehet látni, hogy ’99 és 2002 között, az önök kormányzásának három évében 8,6 százalék volt ez a növekedés, 2003 és 2002 között pedig 4,2 százalék volt ez a növekedés. Tehát feleannyira sem romlik a pénz vásárlóértéke ez alatt a kormány alatt, mint a Fidesz-kormány alatt.

Nézzük meg a családi pótlékot, mert az önök családbarát politikájának legfontosabb alappillére, hogy azt bizonygatják, hogy önök bizony a családi pótlékot milyen jól fenntartották. Ahogy elnézem, egy kétgyermekes család családi pótlékának havi összege ’98 és 2002 első féléve között 9400 forint volt. Ezt mi 2002 második félévétől megemeltük 11 200, majd 11 800, majd 12 400 forintra 2005-ig, és a száz lépés program keretében ezt továbbemeltük - mintegy megdupláztuk. 2006-ban egy kétgyermekes család családi pótlékának havi összege 24 ezer forint lesz. (Domokos László: Ez egy reklámszöveg!)

De ha nem ezt a családot… Önök azt mondják - és ez nagyon jogos felvetés -, hogy ne azt nézzük, hogy ennek a kétgyerekes családnak hogy megy, hiszen elképzelhető, hogy találunk olyan családokat, akik más helyzetben vannak. Rendben van, vizsgáljuk meg, hogy hogyan nő az egy gyermekre jutó összes támogatás.

Ha a 0-18 éves korú gyermekeket nézzük, akkor a családi támogatások, a családi pótlék, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, a családi adókedvezmény együtt milyen juttatásokat ad az egyes családoknak? Nos, 2002-ben amit önöktől örököltünk, abból 9800 forint jutott egy gyermekre. 2006-ban 13 800 forint jut egy gyermekre; 4000 forinttal nő tehát ez az összeg. Még van egy jellemző karaktere: igazságosabban osztja el a szűkös költségvetési forrásokat. Nem azoknak ad családi adókedvezmény címén, akiknek ezt van miből leírni, akik keresnek sokat ahhoz, hogy legyen nekik olyan adójuk, amiből ez leírható, hanem ott ad többet, ahol nagyobb erre a szükség.

Nézzük meg a szociálpolitikai támogatást külön! Két gyermek után szociálpolitikai támogatás jár; és nyilvánvalóan ezek az egyszeri nagyobb összegek komolyan megérezhetőek akkor, amikor egy család lakásberuházást tervez. 2002-ig, az önök kormányzása alatt 1,2 millió forint volt ennek a két gyermek után járó összege. 2003-ban ezt felemeltük 1,6 millió forintra, 2004-ben megemeltük 2 millió forintra, 2005-ben pedig 2,4 millió forintra azért, hogy ne csak szlogenekben, hanem valódi politikai, szociálpolitikai intézkedésekben is támogassuk ezt a fajta családmodellt. (Domokos László: Ez a szolidaritás! Megszűnt!)

(11.00)

Önök nagyon sokat hivatkoznak a lakásépítési programjukra. (Közbeszólások. - Kuncze Gábor az ellenzéki oldal felé: Te tényleg hülye vagy! - Domokos László: Jegyzőkönyvben lesz…) Én az előbb jellemzőiben már reagáltam rá, de nézzük meg, hogy hogyan változik a lakásépítések száma! Mondom a számokat, tisztelt képviselő hölgyek és urak. (Folyamatos közbeszólások az SZDSZ és a Fidesz soraiból.) '98-ban 20 300 darab lakás épült, '99-ben 19 300, 2000-ben 21,5 ezer, 2001-ben 28 054 darab. Ennek az átlaga valahogy 23 ezer lakás/év. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) 2002-ben 31 511, 2003-ban 35,5 ezer, 2004-ben pedig 44 ezer új lakás épült. 15 éves rekordot döntött 2004-ben a lakásépítések száma. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Ezt lehet bárhogyan is nézni, a lényeg az, hogy soha annyi lakás nem épült, mint a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány alatt. Az önök lakásépítési támogatási koncepciója újlakásépítések tekintetében látványos csődöt mondott. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Kizárólag a lakásberuházásokra koncentráltak, de nem arra, hogy kezdő családokat, nem arra, hogy fiatalokat, nem arra, hogy olyanokat támogassanak, akik önerőből képtelenek nekikezdeni az új életnek. A Fészekrakó-programot, kérem önöktől - azoknak a nevében kérem, akiknek nincsen megfelelő önerejük, és ez az egyetlen lehetőségük a lakáshoz jutásra -, ne húzzák bele ebbe az aktuálpolitikai küzdelembe, mert végre ez egy esély. (Közbeszólások.) Ennek az esélynek a valóra váltására több pénz költünk, mint önök bármikor költöttek kormányzásuk négy éve alatt. 60 százalékkal épül tehát több lakás ebben a ciklusban, mint a megelőzőben, 25 108, illetve 39 728 darab lakás az átlag. (Babák Mihály: Mi van a szociális bérlakásokkal?)

Önök a gazdasági növekedésről beszélnek, és arról, hogy hogyan változik a gazdasági növekedés az Európai Unióhoz képest. Én azt látom - a különbségeket mondom Magyarország fejlődése és az Európai Unió fejlődése között -, hogy '98-ban 1,9 százalék, '99-ben 1,3 százalék, 2000-ben 1,5 százalék, 2001-ben 2 százalék, tehát azt lehet látni, hogy az önök teljesítménye valahová 1,5-1,6 százalékos európai uniós átlag fölötti teljesítményre lőtt be bennünket. Ehhez képest én tisztelettel kérdezem, hogy az önök által hangoztatott 7 százalékos növekedési igény hol maradt el az önök kormányzati ciklusában. (Babák Mihály: A máról beszélj!)

Nézzük a mi teljesítményünket: 2002-ben 2,4 százalék, 2003-ban 1,9 százalék, 2004-ben 1,9 százalék, 2005-ben szintén 1,9 százalék. Tehát az általunk mutatott gazdasági növekedés az Európai Unió átlagához képest bizony magasabb, mint a Fidesz alatt elért gazdasági növekedés. Ez azért is lehet, mert a befektetések, az export az utóbbi időben erőteljesen nőttek. Ma - és ez jó hír - közösen el kell ismerjük, hogy az export kétszer úgy nő, mint a behozatal. Magyarország ma a térség legvonzóbb befektetési célpontja. Már nemcsak arra vagyunk büszkék, hogy az utóbbi 15 évben csaknem 50 milliárd eurós adatainkkal mi vagyunk csakugyan a legvonzóbb befektetési célpont, hanem arra is, hogy az egy főre jutó külföldi beáramló működő tőke tekintetében 2005-ben most már abszolút értelemben is elsők vagyunk a régióban.

Az autópályáról most már még egyszer nem beszélnék, mert elmondtam már, de azért, ha gondolják, felidézem: '99-ben önök átadtak 7 kilométer autópályát, 2002-ben elkezdtek építeni 64 kilométert, amit már mi adtunk át, és mi fizettük ki a számláját, ezért az sem igaz, hogy Fónagy János, az önök utolsó közlekedési minisztere nem vett részt útavatáson, mert részt vett, amikor Medgyessy Péter nagyon korrektül meghívta az őáltala elkezdett utak építését követő átadásokra. (Babák Mihály: Mi van a 44-essel? Medgyessy megígérte!) A gyorsforgalmi úthálózat tehát 2002 júniusában 534 kilométer volt Magyarországon, 2006. december végén 1045 lesz, megduplázódik. Annyi autópálya épül ebben a ciklusban, amennyi összesen volt Magyarországon. Erre büszkék lehetünk, hiszen ez gyorsítja a gazdaságot, nyilvánvalóan egyszerűbbé teszi a közlekedést. (Dr. Fónagy János: Ha igaz lenne, akkor büszkék lennénk rá, csak nem igaz!)

Nézzük az államháztartás hiányát, szintén kedvenc témájuk: 2005-ben 3,6 százalékról beszélünk, 2001-ben 3,7 százalékról. A 3,6 kisebb, mint a 3,7. Amikor 3,7-es hiány mellett önök gazdasági sikerről beszéltek, azt mondták, hogy Fidesz-kormány elindított valamit, ami Magyarországot a fejlődés útján nyomja előre 3,7 százalék mellett, akkor nem értem, hogy 3,6 százalék mellett miért mondják azt, hogy ez az ország rossz irányba megy. (Babák Mihály: Nőtt az államadósság.) Az államadósságról szintén fogok beszélni, menjünk szép sorban, hiszen úgy tudok bízni abban, hogy megértik ezeket a számokat.

Az egyik legfontosabb vitánk, amire tényleg oda kell figyelni, hiszen ebben nem nagyon lehet elcsúszás, mert a számok beszélnek magukért, az adócentralizáció mértéke. (Domokos László: Meddig beszélsz?) 2001-ben az adócentralizáció mértéke 39,3 százalék volt, 2004-ben ez 38,3 százalékra ment le, 2005-ben 38 százalékról beszélünk, és ez csökken folyamatosan, a terveink szerint 2010-ig 34,8 százalékra. Azért nagyon fontos a 2010-ig tartó időskálát látni, mert éppen ez teszi kiszámíthatóvá, éppen ez teszi tervezhetővé a beruházást Magyarországon azoknak, akik gazdaságot fejleszteni jönnek ide, és az életet azoknak, akik Magyarországon szeretnének boldogulni. Tehát még egyszer: az önök 39,5 százalékos 2000-es járulékbevételi csúcsáról 2010-re a Gyurcsány-kormány által megfogalmazott hosszú távú adópolitika szerint 34,8 százalékra megy le az adóterhelés. (Dr. Bagó Zoltán: 2050-re mennyi lesz, meg 2100-ra?)

No, akkor nézzük meg az államadósságot! Államadósság tekintetében nagyon sokszor merül föl az a vita, amit nem tartanék elegánsnak a parlamentben megvívni, de mégis említem, hogy tulajdonképpen vizsgáljuk meg, hogy azok a jegybanki alapkamatok, amit a Magyar Nemzeti Bank fenntartott az utóbbi időben, mennyivel járultak hozzá ahhoz, hogy nem tudtuk drasztikusabb mértékben csökkenteni az államadósságot, mint ahogy szerettük volna. (Domokos László: Megszöktetek a vita elől.) 2002-ben a nemzeti össztermékarányos államadósság 55,5 százalékos volt, ugyanannyi, mint amennyi 2005-ben. Ha önök 2002-ben egy 55,5 százalékos államadósságra nem mondták azt, hogy pusztulásba taszítja az országot (Varga Mihály: 53 százalék volt!), akkor 2005-ben ugyanez a GDP-arányos államadósság miért jelent feloldhatatlan problémát? Akkor, amikor ráadásul a tendenciája csökkenő, akkor, amikor pedig leginkább olyan ellátásokra, olyan kiadásokra fordítottuk ezt a pénzt, amit érdemben önök sem vitatnak. (Varga Mihály: Most pedig 60 százalék.) Felhívására, képviselő úr, el fogom mondani, hogy egészen pontosan mire költöttük ezt a pénzt. (Babák Mihály közbeszól.)

Ha az adósság növekedésének az ütemét nézem tehát, akkor azt lehet látni, hogy 1998 és 2002 között 46,6 százalékot nőtt a központi költségvetés adóssága, 2002 és 2005 májusa között pedig 39,9 százalékot. Tisztelt képviselő úr, a 40 kevesebb, mint a 47. Az államadósság terhe a bevételekkel arányosan, a nemzeti összterméknél lassabban emelkedik, ebből ezt a következtetést lehet levonni. Ha az adósságszolgáltatás terhének arányát vizsgáljuk az ország összes jövedelméből, akkor ez a teher 2002-ben 4,4 százalék volt, most 3,9 százalék, tehát a magyar gazdaság gyorsabban nő, mint ahogyan az államadóssága nő. (Dr. Áder János: De jó lenne, ha így lenne, csak nem igaz.) Ilyen módon egyre könnyebb visszafizetnünk az államadósságot, ilyen módon egyre kisebb részét viszi el a személyi jövedelemadónak az adósságszolgáltatás terheinek viselése.

Végezetül el szeretném mondani - az utolsó számsorom -, hogy mire költjük a bevételeket. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Elfogy a víz! - Lejárt az idő!) Volt 4500 milliárd forint saját bevétel, és 3800 milliárd forint hitelfelvétel 2003 és 2005 között. Nézzük a kiadásokat! 1700 milliárd forinttal többet költöttünk nyugdíjra.

(11.10)

280 milliárddal többet költöttünk családtámogatásra, 400 milliárddal többet lakástámogatásra, 1300 milliárddal többet egyéb jóléti kiadásokra, a közúthálózat fejlesztésére 420 milliárd forintot költöttünk, 960 milliárd forintot költöttünk az egészségügyre - nem mintha látszana, ezért van szükség a száz lépés programra. Ugye, egyetértünk? (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Áder János: Nem értünk egyet. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halálán van az egészségügy.) 1200 milliárd forintot költöttünk az oktatásra, 1200 milliárd forintot a közbiztonság és az állam feladatainak erősítésére, 400 milliárdot adósságszolgálatra, és 450 milliárd forintot gazdasági és egyéb támogatásra.

Ezek tehát a számok, ezekkel tudom alátámasztani azt, hogy a magyar kormány, legalábbis az elmúlt három, három és fél évben megfelelően gazdálkodott azzal, amit megtermelt, illetve amit hitelként felvett. Várom az önök tényeit, az önök számait.

Köszönöm szépen. (Zaj. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tapsoljátok meg, mert fél órát beszélt!)

Forrás: parlament.hu