DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a személyes, támogató megjegyzéseket, de nem kell hogy sajnáljanak, hiszen én hívtam ki önöket vitára, ezért vagyok itt, ezért egyeztem meg a koalíció pártjaival arról, hogy átadják nekem az időkeretüket. Őszintén szólva, volt azért bennem egy kis tartás, egy kis aggodalom, mert sokan azt mondták nekem, hogy Orbán elnök úr nemcsak azt mondta önöknek, hogy ne görcsöljenek, hanem azt is, hogy most aztán készüljenek föl rendesen.

Nem nagyon hallok adatokat, nem nagyon hallok számokat (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban.), illetve, ahol esetleg hallok, ott korábban megválaszolt kérdéseket olvasott föl papírból, de azért nem baj, még egyszer fogok rá választ adni. (Varga Mihály: Szánalmas!) 800 ezer kontra 100 ezer ember, válaszolnék a kérdésfelvetőnek: akkor nyilvánvalóan én a közszférában dolgozó 800 ezer emberről beszéltem, és nem a köztisztviselőkről. (Derültség a Fidesz soraiban. - Bernáth Ildikó: Köztisztviselőkről beszélt, nézze meg a jegyzőkönyvet!)

Nézzük meg a munkanélküliséget, mert úgy tűnik, hogy ez a munkanélkülizés egy problémás feladvány az önök számára. A munkanélküliségben sokféle számmal jellemezhetjük a helyzetet, többek között a foglalkoztatottság növelésével. A foglalkoztatottság - hiszen adatokról, számokról beszélünk - nő. 3 millió 840 ezer ember volt nyilvántartva foglalkoztatottként 2002 első negyedévében, most 3 millió 886 ezer. Ez növekedés. Természetesen a munkanélküliek száma szintén nőtt, 236 200-ról 302 900-ra. Elmondtam, hogy ez egy olyan munkaerőpiac, ahol egymással párhuzamosan különféle számok nőnek, ezek közül van, amelyik rossz hír, van, amelyik jó hír. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Nem azt mondom, hogy rosszul csinálják akkor, amikor nemzethalált hirdetnek egy 7 százalékos munkanélküliség mellett, amikor Szlovákiában 16, Lengyelországban 18 százalék a munkanélküliség. Még csak azt se mondom, hogy mind a két szám alacsonyabb, mint az Európai Unióban, hiszen valóban ezt az emberek egyenként nem érezhetik. Nézzük akkor meg, hogy mi az oka a magas munkanélküliségnek, és nézzük meg azt is, hogy a kormány mit tesz a munkanélküliség csökkentése érdekében!

(12.40)

Először is, még egyszer tehát: a munkát keresők száma nőtt meg, a munkanélküli-segélyre bejelentkezők száma nőtt meg, csökkent az a közösség, ahol egyáltalán nem tudtuk, hogy miért nincsenek a munkaerőpiacon. (Derültség.) Ez az egyik. A másik: 25 százalékkal növekedtek a reálbérek. Megint visszatértünk a versenyképességi kérdéshez. Komoly dilemma, hogy ha növeljük a reálbéreket, nagyon sok olyan ágazat, amely kizárólag költségalapon bír versenyképes lenni, elmegy keletebbre, és nem itt termel tovább. Mi a válaszunk? A válaszunk az, hogy magasabb hozzáadott értékű termelést csinálunk, autógyártást, informatikát, biotechnológiát, gyógyszergyárat. Ezért mentek el Magyarországról olyan termékek, amelyeknél csak a csavarhúzó volt a hozzáadott érték ((Közbeszólás a Fidesz soraiból: Azokat sem kell lenézni.), és azért jöttek olyanok, ahol a magyar agy, a magyar képesség a hozzáadott érték.

Nézzük meg az álláskeresést ösztönző juttatásokat! Magunk között szólva, nem szerencsés az a helyzet, ahol a munkanélküli-segély az álláskeresési aktivitástól teljesen független jelző. Majd fogok beszélni arról, hogy a száz lépés programban hogyan oldjuk meg ezeket a problémákat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sehogy.) Van egy másik probléma, az oktatás, szakképzés és a foglalkoztatáspolitika egyensúlya. A politika elfelejtette összefésülni ezt a két dolgot. Hányszor fordul elő a közbeszédben mindennap, hogy azt halljuk, hogy szegény gyerek, diplomája van, és iskolát végzett, és mégsem tud elhelyezkedni. Másutt pedig olyan álláshelyek vannak, ahol pedig nincsen megfelelő szakember. Ma van Észak-Magyarországon olyan autógyár, ahol a fejlesztés legnagyobb gátja az, hogy nem tudok több megfelelő autóipari szakembert prezentálni. Ezt a kettőt össze kell kötni - utalnék a száz lépés egy másik karakterére.

A sorkatonai és a polgári szolgálat megszűnése több mint 20 ezer fiatalt engedett rá a munkaerőpiacra; nyilvánvalóan ez részben a munkanélküliek számát emelte. A nyugdíjkorhatár emelésében 2004 ugróév volt, egy évvel tovább maradnak a nyugdíjkorhatárt korábban betöltött emberek a munkaerőpiacon. (Bernáth Ildikó: Ki döntött erről? A Horn-kormány.) Nézzük azt, hogy van egy csomó külföldi munkavállaló, aki Magyarországra jön, hiszen még egyszer: Észak-Magyarországon autóipari beruházásokra nem tudunk megfelelő mennyiségű képzett szakembert behozni.

Nézzük meg, hogy mit teszünk: járulékkedvezményeket vezettünk be a munkáltatók számára. Lehetővé tettük a munka kipróbálása alkalmazását. A megyei munkaügyi központoknál 38 milliárd forintot különítettünk el, munkahely-teremtési pályázatokat írtunk ki, európai uniós pénzből segítjük az elhelyezkedést, a foglalkoztatás szerkezetében megpróbálunk rendet tenni. Ez éppen a foglalkoztatás és az oktatás, szakképzés összefésülését jelenti a száz lépés program keretében, és leginkább - egy nagyon éles kontrasztjaként az önök voluntarista politikájának - mi nemcsak akarjuk megoldani ezt a problémát, hanem munkahelyeket igyekszünk Magyarországra hozni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nő a munkanélküliség.)

Áder frakcióvezető úr azt kérdezte, hogy volt-e olyan befektető, aki bizonyíthatóan a Fidesz ellenkampánya miatt hagyta itt Magyarországot, vagy nem jött ide. Örömmel mondom, hála istennek, nem volt, és nagyon szeretném (Közbeszólások és szórványos taps a Fidesz soraiból: Na végre! - Akkor miért mondtátok? - Sánta kutya! - Az elnök csenget.), hogy ne is legyen olyan befektető, aki azt mondja, hogy azért ment el Magyarországról, azért számolt fel munkahelyeket, mert megijedt attól, hogy a Fidesz ellenpropagandát folytat.

Áder úr minimálbér-emelkedési kérdésére szerettem volna válaszolni, de nincsen itt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Átadjuk neki.) Azt szerettem volna elmondani az adójóváírás intézményével, a minimálbér adóztatásának megszüntetésével és a minimálbér most bejelentett folyamatos emelésével kapcsolatban, hogy azok a számok, amiket ő bemutatott, nem úgy vannak. Nem arról van szó, hogy a Fidesz-kormány kétszeresére növelte, mi pedig tyúklépésenként araszoltunk utána, de ha majd visszajön, akkor erről persze elbeszélgethetünk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mondd csak el! Megmondjuk neki.)

Nézzük meg azt, hogy miből fakad néhány konfliktus vagy ellentmondás itt a beszélgetés során: többek között abból, tisztelt képviselők, hogy önök nem egyszer igaztalan adatokat szolgáltatnak. Amikor az adócentralizáció mértékéről beszélnek, akkor önök milyen alapon beszélnek adócentralizáció-növelésről? Mutassák meg a statisztikai forrásukat! Én Eurostatból dolgozom, és továbbra is azt állítom (Domokos László: Pénzügyminisztérium.), hogy körülbelül 1 százalékkal csökken az adócentralizáció, ami azt jelenti, hogy évente nagyságrendileg 200 milliárd forintot hagyunk benn az adófizetők és vállalkozók zsebében.

Ami pedig a “mennyivel fognak emelkedni az árak?ö típusú kérdésre vonatkozik, ott sajnálattal mondom, hogy nem vagyok jós, nem tudom megmondani, hogyan növekszik az egyes termékek világpiaci ára. De itt álljunk meg egy pillanatra, és tisztázzunk egy súlyos filozófiai problémát! Piacgazdaságban egy államnak nem feladata folyamatosan mesterségesen belenyúlkálni az árakba, mert mi nem azt mondjuk, hogy az Orbán-kormánynak az a politikája célravezető szociális oldalról, ahol mi mesterségesen megállíthatjuk a határoknál az árak begyűrűzését. Nem erről van szó, nem ez a feladatunk.

A feladatunk az, hogy megpróbáljuk ezeknek az árváltozásoknak a társadalmi megjelenését tompítani. De rosszul gondoljuk, rosszul gondolják, tisztelt képviselők, ha úgy gondolják, hogy ez úgy megy, hogy megállítjuk az árakat. Nem, ez nem úgy megy. Ez úgy megy, hogy lehetőséget kell teremteni mindenkinek ahhoz, hogy ki tudja fizetni ezeket az árakat, mégpedig szociális oldalon, és megint eljutottam a száz lépés karakteréhez. És akkor itt meg kell állni megint csak egy pillanatra. Azt hiszem, negyedszer vetem föl azt, de továbbra sem akarják megérteni, hogy gazdaságpolitikai vitanap lévén a gazdaság helyzetének a rendbenlevőségéről vagy rendben nem levőségéről vitatkozunk. Sajnos, nem vitatkozunk, mert önöknek még egyetlen adata nem volt, amely bizonyította volna, hogy a gazdaság krízishelyzetben van, és Magyarországon közeli nemzethalállal kell szembenéznünk. De rendben van, menjünk bele a másikba, hiszen van még időnk, a Fidesznek is és az SZDSZ időkeretének is, amit én használok, nézzük meg azt, hogy ezekre a szociálpolitikai, foglalkoztatáspolitikai, egészségügyi kérdésekre hogyan adunk választ.

A választ nem most fogom megadni, hiszen nem is gondolják, hogy most egyszer csak kormányzati intézkedések sorozatáról számolok be. A száz lépés program tartalmazza ezeket az intézkedéseket. Elmondtuk, hogy a szociálpolitikában, a foglalkoztatáspolitikában, a munka világában, az egészségügyben és minden egyes olyan kérdésben, ahol önök nagyon jogos problémákat fogalmaznak meg… - mert ugyanúgy érzik, mint ahogy mi is érezzük, hogy az ország nagyon nagy része nem úgy él, ahogy szeretne élni. Nekik segítenünk kell, de nem jól segítünk. 8500 milliárd forinttal költöttünk többet 2002 óta jóléti intézkedésekre. És mondják meg, látszik ez az egészségügyön? Látszik egy torz szociálpolitikán? Ezeket örököltük meg a politikában nem is csak 2000-től, hanem a rendszerváltástól. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kádártól. Rákositól.) Ezeket örökítettük át a XXI. századra.

Itt van az ideje, hogy ezekben rendet tegyünk. Erről szól a száz lépés programja. Én nagyon szívesen állok elébe, ha ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban vitanapot kezdeményeznek, akkor valamennyi gazdaságpolitikai intézkedésnél helyt fogok állni, el fogom mondani, hogy ezekben milyen lépéseket tett és kíván tenni a Gyurcsány-kormány.

Köszönöm. (Dr. Eörsi Mátyás tapsol. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sok haszon nincs belőle.)

Forrás: parlament.hu