BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsa elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném megköszönni a költségvetési és pénzügyi bizottságnak, a gazdasági bizottságnak, az alkotmány- és igazságügyi bizottságnak, valamint a számvevőszéki bizottságnak az ott lefolytatott vitában elhangzott észrevételeiket, amelyeket itt részben az előadók megismételtek. Ez a beszámoló szempontjából, a mi további munkánk szempontjából, úgy gondolom, rendkívül fontos.

Egy kérdésre szeretnék reagálni ezekkel kapcsolatosan, amit Kékesi Tibor képviselő úr felvetett. Az új helyzetben valóban megfontolandó, mi is ezt támogatnánk, hogy későbbi időpontban legyen kötelezve a Közbeszerzések Tanácsa az előző évi beszámoló benyújtására, minthogy az új szabályok szerint az Európai Unió felé a statisztikai kötelezettség az előző évről minden évben október 31-ig esedékes, és a jelenlegi törvény május 31-ig írja elő az egyszerű és nemzeti értékhatáros eljárási formákkal kapcsolatos kiegészítő statisztikai kötelezettséget. Ebből adódik az is, hogy bizonyos mértékig különböző számokról beszélünk. Pótlólag arról tudom tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy a beszámolóban szereplő 1127 milliárd, amit én 1200 milliárdra kerekítettem, az egyszerű közbeszerzési eljárások pótlólagosan beérkezett statisztikai adatai szerint megközelíti az 1 milliárd 300 milliót, tehát 1 milliárd 200 millió fölött van. Tehát ezt a javaslatot mindenképpen megfontolandónak tartom.

Ami a beszámolót illeti: ez a tanácsnak, minthogy évenként készítünk beszámolót, a kilencedik beszámolója, az ez évi lesz majd a tizedik, ami remélem, sikeres lesz. Ezzel kapcsolatosan azt szeretném elmondani, hogy a Közbeszerzések Tanácsában egyenlő arányban vesznek részt az úgynevezett közérdek képviselői, ezt a törvény ’95 óta pontosan meghatározza, az ajánlatkérő és az ajánlattevő képviselői. Tehát amikor mi a beszámolóban az álláspontunkat kialakítjuk, az nemcsak apparátusi álláspont vagy az elnök álláspontja, hanem a tanács álláspontja, ahol különböző érdekek jelennek meg a vita során.

Lehet, hogy Répássy országgyűlési képviselő úr azt a következtetést vonja le, hogy helyenként óvatos a beszámoló megfogalmazása, de mi arra törekszünk, hogy amit leírunk és értékelünk, anélkül, hogy különösebb éles hangnemet használnánk, azt szeretnénk mindig szakszerűen leírni, és ha kell, megvédeni. Tehát ezzel kapcsolatosan ezt tudom mondani.

A következő, amiben itt vita bontakozott ki, hogy az új törvényben milyen változások legyenek, és milyenek ne legyenek. Mindenesetre arra tisztelettel szeretném kérni az Országgyűlést, hogy ha ősszel elfogadja, gondolom, részletes vita után az új törvénymódosítást, akkor ez lehetőség szerint legyen egy stabil törvény, mert a jogalkalmazók szempontjából az, hogy havonta változtatjuk a törvényt, higgyék el, nagyon jelentős problémákat okoz, már a Közbeszerzések Tanácsa vagy a döntőbizottság szintjén is. De képzeljék el, ha a jogorvoslatok a bíróságok elé kerülnek, olyan helyzetben vannak a bíróságok, hogy amilyen jogorvoslat odakerült eléjük, azóta a törvény már réges-régen megváltozott, és akkor elég nehéz döntési helyzetbe kerültek. De ebben egyébként az Igazságügyi Minisztériummal teljes egészében egyetértünk, úgy gondolom.

A törvénymódosítási lehetőségek. Erről annyit szeretnék mondani, itt elhangzott, és ez nagyon jól hangzik, hogy közbeszerzés egyenlő korrupció, lehet, hogy egyes, közbeszerzésben részt vevők szívesen használják így, de azért a közbeszerzéseknek van egy nagyon hosszú történetük az európai piacgazdaságú országokban is. Az Európai Unióban az előző irányelvek is, amelyeket megelőztek korábbi irányelvek, de az új irányelvek sem véletlenül eredményezték azt, hogy a közbeszerzést viszonylag részletesen kell szabályozni. Az Unió egyértelműen ajánlja a tagországoknak, hogy a közbeszerzési joganyaguk részletesen szabályozott legyen, éppen azért, hogy a törvényalkotás szintjén is ezt a bizonyos korrupcióveszélyt, ami nemcsak Magyarországon áll fenn, hanem a régi tagországokban is meg az újonnan csatlakozott másik kilenc tagországban is, amennyire lehet, a szabályozással is csökkentsék.

Az Uniónak különböző előírásai vannak, amelyekhez, minthogy csatlakoztunk, alkalmazkodni kell. Van, ahol az Unió határozatokat hoz, ami kötelező minden tagország számára. Az, hogy van nyílt eljárás, meghívásos és tárgyalásos eljárás, általános szabály, és annak a feltételeit is rögzíti az Unió irányelve; vagy azt, hogy milyen határidőket lehet alkalmazni például nyílt eljárásnál, ezt az Unió egyértelműen, mind a 25 tagország számára egységesen határozza meg. Ahol a nemzeti jogalkotóknak, az Országgyűlésnek, kormánynak lehetőségei vannak egyszerűbbé tenni a közbeszerzési eljárásokat, ha úgy ítéli meg, hogy ennek a feltételei megvannak, azok a nemzeti értékhatáros, de még inkább a mostani törvénybe beemelt, úgynevezett egyszerű közbeszerzési eljárások.

Zárójelben mondom, hogy az egyszerűsített és az egyszerű közbeszerzési eljárás nem ugyanaz. Az egyszerűsített közbeszerzési eljárást bizonyos közszolgáltató szektorokban alkalmazza az Unió, az egyszerű közbeszerzési eljárás pedig a magyar törvény fogalma, ami a korábban úgynevezett nem nyílt tendereztetés tekintetében a központi költségvetési szervek számára kötelező volt. Az újdonság most az, és azért nehezen alkalmazkodnak ehhez az önkormányzatok, mert ez az önkormányzatok számára nem volt kötelező. Ezzel együtt is a tapasztalatok alapján, és úgy gondolom, ezzel az Igazságügyi Minisztérium is egyetért, ennek a bizonyos 2 millió forintos értékhatárnak az emelése mindenképpen indokolt, egyébként a törvény szerint az évenkénti költségvetési törvény szabályozza általában a nemzeti értékhatárokat és az egyszerű közbeszerzési eljárások értékhatárait.

(11.30)

Az európai uniós értékhatárok mind a 25 tagország számára kötelezők, ott tehát nincs mozgási lehetőség abban a tekintetben, hogy minden évben milyen értékhatárokat állapít meg az Európai Unió.

Végezetül, ami az autópálya-építéseket illeti: a múltból természetesen sok mindent lehet vitatni, sok mindent érdemes elemezni, az Állami Számvevőszék ezt meg is teszi, meg is tette, feladata is, a Versenyhivatal is tesz megállapításokat. A közbeszerzési eljárások szempontjából a jelenlegi és a jövőbeni helyzet az érdekes. Akkor van kisebb veszélye akár kartellgyanúnak, akár más szabálytalanságnak, ha igazi verseny van egy közbeszerzési pályázaton. Ma már az utolsó egy-két évben, de legalábbis ebben az évben a kiírt pályázatoknál nem az a helyzet, hogy a korábban mindig jelentkező négy-öt cég jelentkezett az autópálya-építésekre, hanem tíz-tizenöt pályázó van. A tíz-tizenöt pályázó között más versenyfeltételek érvényesülnek, mint amikor kevés cég pályázott autópálya-építésre. De ez természetesen nemcsak az autópálya-építésre, hanem általában is igaz.

A beszámoló tartalmazza, hogy Magyarországon átlagosan egy-egy közbeszerzési pályázatra több mint hat jelentkező volt, de ehhez hozzá kell tenni, hogy a nagyobb értékű beszerzéseknél, sőt a nemzeti értékhatáros beszerzéseknél ez a szám jóval magasabb, az egyszerű közbeszerzési eljárásoknál három-négy jelentkező szokott lenni általában egy-egy pályázatra. Ez már sokkal jobb versenyfeltétel, és ilyen szempontból úgy gondolom, hogy az Unió felé való nyitás a jövőben a tisztességes versenyt valamelyest elő fogja segíteni.

Még egyszer szeretném megköszönni az észrevételeiket. A magam részéről a költségvetési és pénzügyi bizottság ajánlásának megfelelően szeretném mondani, hogy a tanács a határozati javaslattal teljes egészében egyetért.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu