DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban a költségvetési bizottság álláspontját tolmácsolom, jelentem a tisztelt Háznak. A kisebbségi vélemény megfogalmazójaként és beszámolójaként állok itt, mégis engedtessék meg, hogy elmondjam, abban a furcsa kisebbségi véleményi helyzetben vagyok, hogy nekem tetszik és jónak tartom az előttünk lévő dokumentumot, én legszívesebben igennel szavaztam volna rá szakmai szempontból is és törvényhozói, politikai szempontból is.

(13.00)

Azért tartózkodtam a szavazáskor, azért adtam le tartózkodó szavazatot, hogy jogcímet kapjak arra, hogy most felálljak és elmondjam azt, amit mégis elmondandónak gondoltam ezzel a témával kapcsolatban. Gondolom, ez egyfajta parlamenti gyakorlat, én most ezzel jelentkezem.

Ami az előttünk lévő jelentésben és okmányban szerepel, az valóban értékes, azokra a korábbi hagyományokra és erőfeszítésekre épül, amin már esztendők óta dolgozunk. Talán bátran kimondhatom, azt kívánom, hogy a magyar gazdaságpolitika minden ágazata annyira szilárd alapokon álló és átlátható legyen, mint a Versenyhivatal és ez a téma.

Amikor ezeket a szavakat mondom a költségvetési bizottság nevében, ez nem azt jelenti, hogy azt gondolnám, itt most már minden tökéletes és teljes. Nem. Vannak tennivalók és vannak elvárások. Mik ezek? Elsősorban - és ez több képviselőtársam hozzászólásában is megfogalmazódott - a versenyszemlélet gyakorlata bizony nem tart ott, ahol szeretnénk. E tekintetben a Versenyhivatal tudja a feladatát. Legalábbis jól tudja. Egész jól tudja. Az, hogy nem mindig olyan sikeres, mint ahogy azt a Magyar Országgyűlés, a magyar gazdaságpolitika vagy maga a Versenyhivatal szeretné, nos, erről van szó. Arról, hogy a versenygazdálkodás bizony kísértést jelent a versenyzők számára, hogy kikerüljék a versenyt. Azt hiszem, a mondat elég világos: sok versenyző jobban szeretné, ha kevesebb lenne a verseny.

Így jutunk el a monopólium fogalmához és gyakorlatához. A Versenyhivatal ezt látja, és e tekintetben erőfeszítéseket tesz különböző formában. Az egyik legerősebb és legaktívabb instrumentuma a bírság. Erre az Országgyűlés felhatalmazta a Versenyhivatalt, és ezt az intézmény gyakorolja. Sőt, mondhatnám, talán intenzívebben, effektívebben gyakorolja, mint azt sok más országban teszik. Én egyike vagyok azoknak, akik évtizedek óta szemmel kísérik sok országban a piacgazdaságot, a versenygazdaságot, ezért merem jelenteni, hogy Magyarországon e tekintetben a Versenyhivatal szigorúan végzi ezt a missziót, mondhatnám úgy, hogy pattogtatja az ostort. Nemcsak mondja a versenyt megsértő vállalkozóknak, hogy tessék azt betartani, hanem meg is bírságolja őket. A probléma ott keletkezik - s azt hiszem, a Versenyhivatalt itt erősítenünk kellene, vagy ha a Versenyhivatal maga nem tudja, akkor elmondani, de azt hiszem, tudja -, hogy a bíróságok szerepe ebben a tekintetben alaposan végiggondolandó, újragondolandó. Ugyanis a megbírságolt vállalatnak módja van a bíróságokhoz fellebbezni, és a bíróságoknál ez néha bizony sokáig, akár évekig is elhúzódik. Időközben a monopolista még egy csínyt elkövet, amiért a Versenyhivatal megbüntetné, de még az előzőt se hajtották be. Javasolom, hogy az általános vita során ezek a nyitott elemek kerüljenek elő, és ha szükséges, akkor kerüljenek módosítások az okmányhoz.

Köszönöm a meghallgatást.

Forrás: parlament.hu