DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Gazdasági Versenyhivatal beszámolója, ami a kezünkben van, úgy kezdődik, hogy mintegy összefoglalóban az olvasóval közli, hogy mi mindenről is van szó. Ez egy bölcs, és az utóbbi egy-két évtizedben általánossá vált mechanizmus, hogy fontos okmányoknak, irományoknak, akár könyv terjedelműnek is az összefoglalója nem a végén van, tehát az olvasónak nem kell átrágnia magát hősiesen vagy unalmasan száz vagy háromszáz oldalon, és aztán elérkezni az összegzéshez. Ma már általános szokássá vált, hogy van egy összefoglaló az elején, ezt az olvasó elolvassa, és megtudja, miről van szó ebben a kötetben.

Ami érdekli belőle, azt különös figyelemmel olvassa; valamelyikről úgy gondolja, hogy ma nem, majd talán a jövő héten, amikor több időm lesz - és lehet, hogy sosem lesz több ideje -, de azokat mulasztja el, amelyek kevésbé fontosak számára. E tekintetben dicsérem ezt a hozzáállást, ezt a szerkesztését az okmánynak. Jó így, mert arra gondolok, hogy mi, törvényhozók is többen és alaposabban elolvassuk, és ugyancsak sok mindenki másnak kerülhet a kezébe, sőt úgy mondanám, hogy még többeknek kellene a kezébe kerüljön. Jobb lenne a magyar gazdaság, gazdaságpolitika - általánosítom -, ha a törvényhozókon kívül a döntéshozók ezrei és ezrei olvasnák az üzleti világban, az egyetemeken, a jogi karon, a marketing- és legkülönbözőbb területeken, a mérnökök, és többet tudnának erről a témáról.

(14.10)

Az egyik módja többet tudni róla, hogy úgy megírni, aki a kezébe adja az olvasónak, hogy az érdekes olvasmány legyen. Ez e tekintetben valóban elismerésre méltó.

Engedtessék meg, hogy időhiány miatt azokra a témákra mutassak rá, amit különösen időszerűnek tartok. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség gazdaságpolitikusai, akiket különösebben érdekel ez a téma, és akik különösen felelősségünknek tartjuk a magyar gazdaság hatásfokát, eredményességét, ismételten beszélgettünk róla, egyeztettünk róla, megkérdeztünk szakembereket, visszaolvastunk korábbi okmányokhoz, úgyhogy az a jelentős, számottevő háttérmunka, ami mögöttünk van és amiről beszámolhatok, annak eredményeképpen az egyik téma, ami a lista tetején van: az Európai Unióhoz való csatlakozásunk hogyan is befolyásolja, milyen mértékben hat a magyar gazdaságra, különösképpen a magyar gazdaság versenyaspektusára?

Azt hinné az ember, hogy az Európai Unió, aminek eleinte talán egyik-másikunknak jobban is tetszett a korábbi neve, amikor úgy nevezték, hogy Közös Piac, arról volt szó, hogy a termelés, a fogyasztás és a kereskedés előmozdítása céljából eltávolítják a vámhatárokat, és a forgalmi akadályok mind a termelőeszközökben, mind a termékekben kevesebbek lesznek, tehát több termék termelődik ugyanazon mennyiségű termelőeszközzel, ami azt jelenti, hogy az egységára, a fogyasztói ára alacsonyabb lesz, tehát jobban jár a fogyasztó.

Itt mindjárt eljutok oda, ami az egyik fő témája, az elsődleges célja, hogy fogyasztói érdek, jó magyar szóval: fogyasztóvédelem. Az idegen nyelvekben ez különbözőképpen fejeződik ki, azt hiszem, hogy a magyarban ez egészen szerencsés, hogy azt mondjuk, hogy mindez a fogyasztó érdekében történik. Az a tízmillió magyar, aki persze termelő is, és aki persze részvényese is ezeknek a vállalkozásoknak, és akik különböző kalapokat viselnek vagy szerepeket töltenek be, de végső sorban fogyasztó, és a fogyasztó védelméről van szó. A fogyasztó az állampolgár.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, mondhatnám úgy, hogy bekerülésünk ebbe az elegáns klubba, bizony különböző hatásokkal jár, amiket előre lehetett látni, és tapasztaljuk is. Az egyik az, hogy a nagyobb piac révén a fogyasztónak több a lehetősége, hogy válogasson, és a nagyobb piacon több termelő versenyez, tehát annak a több versenyzőnek az erőfeszítéséből a fogyasztó hasznot húz, jobban jár.

A másik oldalon, a termelő oldalán azt mondhatnánk, azt várhatnánk és azt várjuk, hogy nagyobb piac, nagyobb szféra áll rendelkezésére annak, aki termel masinát, aszalt szilvát vagy bármit az európai közös piac bármelyik részén, ő is jobban jár.

Ha valaki kételkedik ebben a közgazdasági elvárásban, azt mondja: honnan van ez a többlet, a derült égből? Nem, jól tudjuk, és ha nem tudjuk, akkor mondjuk ki: a gazdaságpolitika művelőinek az egyik feladata, és nekünk, törvényhozóknak ez nyilvánvaló, hogy azért jár jobban a fogyasztó és a termelő is, mert több termék állítódik elő ugyanazzal a mennyiségű termelőeszközzel, és ugyanazzal az infrastruktúrával, ugyanazzal az intézménnyel. Itt válik valóban nagyon fontossá - és ennek a meglátása a lényeges -, hogy belássuk, hogy a verseny egy institúció, egy intézmény, amelynek a jelenléte vagy hiánya, vagy részleges jelenléte, vagy sántikáló működése igenis befolyásolja azt, hogy mennyi termék termelődik meg ugyanazon a területen, tehát ugyanabban a 15 vagy 25 országból álló Unióban vagy Közös Piacon, mert az lehet több vagy kevesebb.

Talán a történelmi példákra kevés időnk van, hiszen számos olyan van, hogy országok, amelyek gazdagon megáldottak természeti kincsekkel, mégsem a legmagasabb jövedelmük van, legnagyobb vagyonuk, mert az intézményrendszerük nem volt alkalmas erre. A verseny ez az intézményrendszer. A Versenyhivatal ezt a feladatot műveli, munkálja, ezért az Országgyűlés részéről elismerést érdemel. A Versenyhivatal egyike a Magyar Országgyűlés két-három olyan intézményének, amelyikről ezt el lehet mondani, és ezt valóban jó lesz, ha jobban használjuk.

Az Európai Unióhoz való tartozásunk ebből a szempontból bizony ismételten újragondolást kíván. Nem arról van szó, hogy az Európai Unió jövőjét milyen mértékben kritizáljuk. Igen, kritizáljuk, magam is nemegyszer elmondtam, hogy igen, legyünk tagjai az Európai Uniónak, és akkor majd belülről megreformáljuk. Valaki mosolyoghat, mik vagyunk mi, hogy majd megreformáljuk az Európai Uniót. De igenis, gondolkozzunk bátran és következetesen, hogy hozzájárulunk ahhoz, hogy ez az intézmény javuljon, és éppen a verseny, a piac működése tekintetében.

Tehát ne legyünk kishitűek, gondoljuk végig, tisztelt Országgyűlés, és bátorítsuk azokat, akiknek ez a feladatuk. A Versenyhivatal, azután akik végrehajtják, alkalmazzák a munkáját, a bíróságok, amelyek segítik vagy visszatartják, vagy néha annyira újragondolják, hogy az majdnem fékezésnek tűnik, itt vannak feladatok, és tanácsolom, hogy itt tanuljunk más európai gyakorlatból, mert bizony van, ahol az összefonódás, a kartell- és a monopóliumrendszer olyan, amit jobb volna, hogy ha kimondanánk, hogy van. Nem szeretnék országot mondani, de ha tanulnunk kell, például a svájci példából vagy a skandináv példából talán többet átvehetnénk, mint a francia összefonódások példájából, de a franciák nyilván tudják, miért csinálják úgy, azonban mi mint a klub része, jó, ha ezeket kimondjuk.

Végül, köszönöm a meghallgatást, tisztelt Országgyűlés. Tanácsolom, hogy a Gazdasági Versenyhivatal folytassa munkáját ezen a sínen, ezen az úton, és legyen tudatában annak, hogy igen, a Magyar Országgyűlés minőségi munkát szeretne kapni a jövőben is, mert még van mód és igény a további javulásra és erősödésre.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

Forrás: parlament.hu