DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Gazdasági Versenyhivatal 2004. évi munkájáról szóló elemző beszámolómat 2005. június 3-án benyújtottam a parlamentnek. A beszámoló kitér a versenyfelügyeleti eljárások fontosabb megállapításaira, elemzi a versenypártoló, azaz versenyszempontú jogszabály-véleményező munkánkat, valamint betekintést enged a versenykultúra terjesztésébe is. Az alábbiakban egy rövid statisztikai áttekintés után kiemelem azokat a múlt évi fejleményeket, amelyek versenyhivatali szempontból a jövőre nézve is jelentőséggel bírnak.

2004-ben 847 bejelentést intézett el a hivatal, valamint 189 ügyzáró határozatot hozott a Versenyhivatal döntéshozó testülete. Ezen ügyzáró határozatok közül 71 esetben avatkozott be a hivatal, ami azt jelenti, hogy versenyfelügyeleti eljárásaink következtében a piaci folyamatok másként, a verseny szempontjából pozitívan alakultak.

Ha a határozatok ügytípusonkénti megoszlását tekintjük át, megállapítható, hogy a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, valamint az összefonódások ellenőrzése ügytípusokban lefolytatott eljárások száma tavaly éppen megegyezett: típusonként 65 darab volt. Nagyjából azonos számú eljárást folytattunk le az elmúlt évben az erőfölénnyel való visszaélés, valamint a versenykorlátozó megállapodások ügytípusaiban is: 31, illetve 28 ilyen ügyünk volt.

Ezekben a statisztikai adatokban nem esett szó az európai uniós csatlakozás következtében a hivatalra háruló versenyfelügyeleti feladatokról. A versenyjog közvetlenül alkalmazandó jogterület a közösségi jogban, így a Gazdasági Versenyhivatal bizonyos feltételek fennállta esetén köteles a közösségi anyagi jogot alkalmazni. Külső szemlélő számára ezek azonban nem látványos munkák. Néhány esetben arra is sor került, hogy az Európai Bizottság előzetes döntésére szakmai véleményt adott a hivatal.

Nagy számú uniós dimenziójú ügyet tekintettünk át, részt veszünk a másodlagos joganyagok előkészítésében. Általánosan fogalmazva meglátásom szerint a tagállamok többsége ugyanazokkal a problémákkal szembesül, mint mi. Például: magas banki kamatok, magas tranzakciós költségek, magas villamosenergia-árak vagy a nagyméretű kiskereskedelmi áruházláncok sajátos üzletpolitikája. Ezek orvoslására nemcsak a tagállami versenyhatóság, hanem a Bizottság is megoldási javaslatokat keres. Ez év tavaszán a Bizottság két ágazati vizsgálatot indított: egyrészt a gáz- és árampiac területén, másrészt a pénzügyi szektorban a lakossági bankok, valamint az üzleti biztosítók területén, és ezek keretében átfogóan vizsgálja az említett területeket.

Mindemellett közösségi léptékű, de a magyar piacot jelentősen érintő összefonódások engedélyezése nagy érdeklődésre tartott számot. Ilyennek minősíthető a Budapesti Értéktőzsde új tulajdonosi csoporthoz kerülése és az ehhez kapcsolódó tranzakciók, valamint a ma is aktualitással bíró, a MOL gázüzletágának E.ON általi megvásárlása. Az engedély megadásának eldöntése a Bizottság feladata, ebben az eljárásban a Gazdasági Versenyhivatalnak véleményező szerepe van. Piacismeretét, a tranzakcióval kapcsolatos véleményét, javaslatait, aggályait határidőben ismertette a GVH a Bizottsággal. Ennek is köszönhető, hogy a Bizottság ezt az összefonódást a komplexebb, mélyebb elemzést igénylő eljárásban folytatja le.

A döntés meghozatala előtt még lesz lehetősége a GVH-nak véleményezni a bizottsági döntés tervezetét. A tavalyi évben a hivatal rekordösszegű, 8 milliárd 888 millió forint összegű bírságot vetett ki összesen. Ha levonjuk az egy ügyre eső legnagyobb bírságot, mely 7 milliárd 43 millió forint volt a feltárt autópálya-kartell ügyében, akkor is 1 milliárd 845 millió forint az összes többi ügyben kivetett bírság. Ez a tudatos bírságolási politika első eredménye, melyet 2003 decemberében közleményben is ismertettünk az üzleti világ szereplőivel.

Alkalmanként erőnkhöz és lehetőségünkhöz mérten is nagy erőforrásokat használunk a versenypártolási tevékenységünkre, amely versenyszempontú jogszabály-véleményezést jelent. Ezen feladat keretében szakmai szempontjaink szerint véleményezzük a kormányzat jogszabály-előkészítő munkáját, alkalmanként önálló javaslatokkal is élünk. Erre példa a közjegyzők vagy a gyógyszertárak új szabályozási rendjének kialakítására vonatkozó javaslatunk, vagy például a jelenleg közfeladatként definiált hiteles fordítás és tolmácsolás, valamint fordításhitelesítés területén létező monopoljog megszüntetése, a terület szabályozásának újragondolása.

Konkrét eljárásainkra térve először a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása körében végzett munkánkat tárom önök elé. A hivatal feladata ezen ügytípusban annak biztosítása, hogy a fogyasztók hozzájuthassanak azokhoz az információkhoz, amelyek szükségesek a körültekintő vásárlási döntés meghozatalához. Más szóval a GVH a fogyasztó tájékoztatáshoz való jogát védi. A Versenyhivatal tehát akkor avatkozik be, ha a fogyasztót bármilyen módon tisztességtelenül befolyásolták. Ily módon nemcsak a fogyasztói érdekek jutnak érvényre, hanem a piaci verseny is tisztán működik. A vállalkozások jogsértő magatartásainak következetes szankcionálása azért bír kiemelkedő jelentőséggel, mert például egy megtévesztő reklám által a cég tisztességtelenül juthat versenyelőnyhöz.

A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása ügyeknél az ügyek száma magas, a kivetett bírságok nagyságrendje növekedett, és továbbra is ez a tendencia. A hivatal tavaly ősszel külön szervezeti egységet hozott létre annak érdekében, hogy erre az ügytípusra nagyobb hangsúlyt fektethessen. Ennek következtében tudatosabb vizsgálati, valamint bírságolási politika is kialakulóban van. Számos esetben saját kezdeményezésre indítjuk fogyasztós ügyeinket. Erre jó példa a paprikaügy, melyben megállapítottuk a jogsértést a nem megfelelő információk feltüntetése miatt.

Az utóbbi években megfigyelhető az a jelenség is, hogy egyre több olyan fogyasztómegtévesztéses ügyben nyer megalapozást a jogsértés gyanúja, ahol az egészség megőrzésére alapozva vezetik félre a fogyasztókat. Olyan gyógyhatást tulajdonítanak egy-egy terméknek, amellyel az nem rendelkezik.

A fogyasztómegtévesztéses ügyeken belül az alábbiakban kiemelek néhány jellemző magatartásfajtát. Először is a gyógyszerek: erre említhető példaként a Coverex-ügy, melynek reklámozása során a gyógyszernek preventív hatást tulajdonítottak anélkül, hogy ezt a gyógyszer törzskönyve hitelesítette volna.

Másodszor: a már említett, úgynevezett egészségmarketing területe. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy az ezzel kapcsolatos esetek mind jobban előtérbe kerülnek. Ezek tárgya az egészségmegőrzés, a prevenció és az egészséges életmód. Példaként a Forever Living ügyet említem, melynél a gyártó nem tudta hitelt érdemlően alátámasztani terméke gyógyhatású jellegét. Ezenkívül az Aloex-termékcsalád ügyében is emiatt marasztaltuk el a jogsértő vállalkozást.

Harmadszor: a probiotikumot tartalmazó élelmiszerek. Ezek az élelmiszerek olyan humánbarát bélbaktériumokat tartalmaznak, melyek jótékony hatással lehetnek a fogyasztó egészségi állapotára. Hangsúlyozom, hogy csak lehetnek, és nem állítható, hogy ezek önmagukban képesek lennének megőrizni az emberi egészséget. Ennek fényében marasztalta el a versenytanács az AB Kultúra joghurtcsalád, valamint a Kyr termékek egyes reklámjait. Ugyanúgy a Danone Activia és a Danone Actimel termékek bizonyos reklámjait is a törvénybe ütközőnek ítélte a GVH.

Negyedszer: nem a reklámban, hanem a csomagoláson feltüntetett információk megtévesztő jellegéről kívánok néhány szót ejteni. Erre példa a Szentkirályi Ásványvíz ügye, melynek szénsavmentes terméke a párizsi Aqua Expón elnyerte “a legjobb külföldi szénsavmentes ásványvízö díjat. Ez jó hír, azt azonban már kevésbé néztük jó szemmel, hogy “a világbajnok ásványvízö, valamint “a világ legjobb ásványvizeö kifejezéseket a gyártó szénsavas terméke címkéjére is rátette.

A Zott Hungária Jogobella termékét a GVH azért marasztalta el, mert ugyanazon név alatt, azonos csomagolásban forgalmazott joghurtot és joghurtnak nem minősülő, joghurt alapú gyümölcsdesszerteket. Erről a tényről azonban még a tévés reklámok sem tájékoztattak.

Ötödször: akciók, árengedmények, nyereményjátékok. Ezek alapvetően üdvözlendő marketingfogások, melyek serkentik a fogyasztást. Amikor azonban ezekben olyan pontatlanságok tűnnek fel, melyek már-már a vállalati üzletpolitika részét képezik, akkor a GVH kénytelen beavatkozni a fogyasztók érdekében. Erre szolgált példaként a Tesco ügye, melyben egyes akciós termékek nem voltak elérhetőek megfelelő mennyiségben, továbbá az áruhoz kapcsolódó ajándékokat a fogyasztók nem kapták meg.

Végül hatodszor: a mobiltelefon-piac. Itt rendkívül kiélezett a verseny, s ennek fontos része a reklám. A Vodafone Vitamax Duó reklámja, amely azt a hamis látszatot keltette, hogy egy adott díjcsomag esetén a díjelszámolási egység perc alapú, a versenytörvénybe ütközött.

(12.30)

A versenykorlátozó megállapodások alapvetően két csoportra oszlanak: egyrészt horizontális megállapodások, melyek versenytársak között jönnek létre, másrészt vertikális megállapodások, melyek eladó és vevő között születnek. A legsúlyosabb jogsértések, az angol kifejezést használva, az úgynevezett “hard-coreö kartellek, melyeket “kőkeménynekö szoktunk nevezni. Ennek során a vállalkozások megállapodnak az árban, felosztják egymás között a piacot, vagy termelési kvótákat vezetnek be. Ezek létrejöhetnek általánosságban, vagy például egy-egy közbeszerzés kapcsán. A tavalyi, illetve az azt megelőző évben a GVH több olyan esetben folytatott eljárást, melyben ilyen típusú jogsértések valósultak meg.

Az autópálya közbeszerzési eljárása ügyében a GVH Versenytanácsa bizonyítottnak látta, hogy az autópálya-építő vállalkozások a 2002 augusztusában kiírt közbeszerzési eljárásban megegyeztek egymással az árban, és felosztották a piacot. Ezt a kartellt az uniós és a magyar versenyjog is a legsúlyosabb jogsértésnek tartja, hiszen a cégek ezáltal kiiktatják maguk közül a versenyt, és árfelhajtó hatást érnek el. S ki fizeti a számlát? Tekintve, hogy közpénzekről van szó, ezek a cégek valójában az adófizetők zsebéből vették ki a pénzt. Hasonló visszásságokat tárt fel a GVH a Bartók Béla út és a hozzá kapcsolódó más csomópontokra kiírt közbeszerzési pályázat során is. A Kaposvári Egyetem beruházási munkálatainál, valamint a Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság Fiumei úti székházánál is súlyos jogsértéseket állapított meg a versenytanács. A közbeszerzési eljárásokban tapasztalt visszaélések leleplezésére a Gazdasági Versenyhivatal információs kiadványt készített, melyben tipizáltuk azokat a jelenségeket, amelyek kartell jelenlétére utalhatnak ezeken a tendereken. Ezzel a közbeszerzések kiíróit sarkalljuk arra, hogy figyeljenek a kartellgyanús jelenségekre.

E helyütt kell szólnom az úgynevezett engedékenységi politikáról, melyet - hasonlóan az Európai Bizottsághoz - a GVH is bevezetett. Ez tulajdonképpen a vádalkuhoz hasonló intézmény. Lényege, hogy azok a vállalatok, melyek kiugranak a működő kartellekből, feltárják a kartellek működését, és ezt bizonyítékokkal támasztják alá, bírságmentességben vagy bírságcsökkentésben részesülhetnek. Az engedékenységi politika nagy előnye, hogy így nagyobb az esély arra, hogy fény derül az olyan titkos kartellekre, melyekre egyébként nem bukkant volna rá a Versenyhivatal. Ennek az Európai Unióban is már bevált módszernek a mögöttes racionalitása abban ragadható meg, hogy nagyobb társadalmi érdek fűződik egy kartell megszüntetéséhez, mint egy bírság kiszabásához; ugyanakkor megemlítendő, hogy az engedékenységi politika érvényesülését jelentősen akadályozza a vállalatoknak attól való félelme, hogy kizárják őket az adott közbeszerzési eljárásból. A jelenleg hatályos rendelkezések értelmében ugyanis a közbeszerzési pályázatot kiíró kizárhatja a pályázatból azt a vállalkozást, melyet a GVH a kiírást megelőző időszakban jogerősen elmarasztalt. Ennek lehetősége azonban egy olyan súlyos Damoklész-kard az adott esetben bűnös vállalkozások feje fölött, hogy a kartellben részt vevő cégek inkább vállalják a lebukás kockázatát és a bírságot, mintsem hogy esetleg kizárják őket a pályázatból, ez viszont gyakorlatilag megbéníthatja a GVH engedékenységi politikáját. Pontosan ez motivált, amikor írásos beszámolómban javaslatot tettem a közbeszerzési törvény megfelelő módosítására.

A magyar és az uniós versenyjog szabályai szerint nemcsak az egyes vállalatok egymás közötti megállapodása ütközhet a versenyjogi szabályokba, hanem az olyan döntés is, amelyet a vállalkozások érdekvédelmi szervezete hoz. Egy ilyen döntés jogellenes, amennyiben az a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Tavaly például a Gazdasági Versenyhivatal azért szabott ki összesen több mint 180 millió forint bírságot a Vadgazdasági Termékek és Szolgáltatások Terméktanácsára, a Budapesti Agrárkamarára, valamint több vadászati vállalkozásra, mert azok rögzítették a piaci árakat. Ez azt jelentette, hogy a terméktanács és az agrárkamara meghatározott bizonyos, a piacon a vállalkozások által érvényesítendő minimálárakat. A vállalkozások közötti árverseny ily módon történő mesterséges kiiktatása a gazdasági verseny legsúlyosabb sérelmét jelenti, hiszen az egyeztetett árszínvonal megvédi a kevéssé hatékony versenytársat, és nem ösztönzi azokat a szolgáltatás minőségének és árának javítására, ezen kívül az innovációs kedvet is visszafogja. A vállalkozások érdekvédelmi szervezetének döntése különböző formákat ölthet, s nemcsak egy formális döntés minősülhet versenyjogsértésnek, hanem akár a szervezet alapszabálya is tartalmazhat versenykorlátozó passzusokat.

A GVH számos versenyfelügyeleti eljárásban vizsgálta a szakmai kamarák önszabályozó tevékenységét, valamint tett versenypártoláson keresztül is észrevételeket a szakmai szabályozásokra vonatkozó jogszabály-előkészítések során. A szakmai szolgáltatások, így különösen az úgynevezett szellemi szabadfoglalkozások - a jogi, egészségügyi, műszaki, számviteli szakmák - szolgáltatásai fontos szerepet töltenek be a gazdasági versenyképességben, így az állam ezeket széles körű szabályozás alanyaivá teszi közvetlen állami státusszabályok megállapításával, valamint a szakmai szervezetek önszabályozásán keresztül. Ezek a szabályozások azonban sok esetben beavatkoznak a piaci működésbe, bizonyos versenyeszközök alkalmazásának korlátozásával, csökkentve a szolgáltatók közötti versenyt, akadályozva a hatékonyabb és jobb minőségű szolgáltatásnyújtást.

A Gazdasági Versenyhivatal a hazai szellemi szabadfoglalkozási ágak közül a közjegyzői tevékenységet értékelte a leginkább szabályozottnak, így esetükben különösen indokoltnak tartja a fennálló szabályozások felülvizsgálatát, bizonyos rendelkezések újraszabályozását. A közjegyzőknek közjogi jogállásuk van, közhatalmi jogosítványaikat állami felhatalmazás alapján, jogszabályi rendelkezések szerint meghatározott hatáskörben végezhetik, feladataik, tevékenységük állami, hatósági tevékenységnek tekintendő, így például a hagyatéki eljárások lefolytatása vagy zálogjogi nyilvántartások vezetése. Az általuk kiállított közokiratok a jogszabály szerint a jogszabály által előírt speciális joghatállyal bírnak, a rájuk vonatkozó szabályozás pedig a pártatlanság, a függetlenség és a közhitelesség garantálása érdekében szigorú szabályokat határoz meg.

A Gazdasági Versenyhivatal álláspontja szerint ugyanakkor a közjegyzők tevékenységüket részben gazdaságilag önálló vállalkozásként, saját kockázatukra folytatják, ezen belül bizonyos tevékenységeiket pedig versenyző, lényegét tekintve piaci szolgáltatásként nyújtják - ilyen például az okiratmásolatok hitelesítése vagy a jogi tanácsadás -, így azok vállalkozási jegyeket is hordoznak, ezért a fennálló, alapvetően a hatósági feladatok ellátását garantáló, szigorú törvényi előírások egy része egyúttal versenykorlátozási jellegű szabályozásként értékelhető. Szükséges tehát, hogy a kormány vizsgálja meg a kizárólagos tevékenységi körök, a területi illetékességi szabályok, a közjegyzői létszám és a díjszabás indokoltságát. Ehhez a munkához a Versenyhivatal minden tőle telhető segítséget megad.

Az erőfölénnyel való visszaélés versenyfelügyeleti vizsgálata két lépcsőben történik. Először megvizsgáljuk, hogy egyáltalán erőfölényben van-e a vállalat. Az erőfölényes helyzet a versenyjog szerint akkor áll fenn, ha a cég a gazdasági tevékenységét a piac többi szereplőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy a piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, beszállítóinak, vevőinek, más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. Az erőfölény megállapításánál alapvetően az érintett piac megtámadhatóságát, a piac szerkezetét, a vállalkozás helyzetét kell megvizsgálni, hiszen a fogalom maga az adott vállalkozás többi piaci szereplőkhöz viszonyított jóval erősebb piaci pozíciójára utal.

A második lépcsőben pedig azt vizsgáljuk, hogy az erőfölényes vállalat magatartása megvalósított-e visszaélést. Az erőfölényes ügyeink közül kiemelhető a Matáv - mai nevén Magyar Telekom - elleni versenyfelügyeleti eljárás, melyben a GVH bizonyítottnak látta, hogy a cég erőfölényével visszaélve próbálta meg ellehetetleníteni versenytársát. Az Invitel Távközlési Szolgáltató Rt.-t azért marasztalta el a GVH, mert a vállalkozás úgy alakította ki egy akció díját, hogy azzal számára indokolatlan bevételnövekedés előnyét, a fogyasztói számára pedig magasabb díjfizetésben megvalósuló hátrányt okozott. A Prímagáz Rt.-t azért marasztalta el a versenytanács, mert az általános szerződési feltételeiben szereplő egyoldalú, azonnali díjmódosításra jogot adó kikötés a versenytörvénybe ütközött. A kábeltelevíziós szektorban azért kellett és kell gyakran eljárnunk, mert a költségnövekedés mértékével nem indokolható nagyságú áremeléseket tapasztalunk. Ezt a kábeltelevíziós szolgáltató általában az általános szerződési feltételek egyoldalú módosításával vitte véghez. Ebben a helyzetben azért különösen indokolt a versenyhivatali fellépés, mert a fogyasztónak az áremelésre tulajdonképpen két válasza lehet: vagy elfogadja azt, vagy pedig felmondja a szolgáltatást. Ez a helyzet azonban abból a szempontból speciális, hogy a fogyasztó, mivel a kábelszolgáltató kvázi monopolhelyzetben van, nem tud más szolgáltatóhoz menni. A helyzet orvoslása érdekében a versenytanács határozataiban számos alkalommal felhívta a vállalkozások figyelmét az úgynevezett csúszó árklauzula megfelelő alkalmazásának lehetőségére.

(12.40)

A közvélemény és maga a GVH is továbbra is figyelemmel követi a MOL árképzését. A tavalyi évben a Legfelsőbb Bíróság új eljárás lefolytatására kötelezte a Gazdasági Versenyhivatalt. A versenytanács 2001-es határozatával megszüntette az eljárást a MOL ellen, mert az üzemanyagok 1997-1999 közötti időszak kiskereskedelmi árainak alakításában nem tartotta megállapíthatónak az erőfölényt, a nagykereskedelmi árak tekintetében pedig az erőfölénnyel való visszaélést.

Az új eljárásban a versenytanácsi határozat 2004. október 12-én megszületett. A bíróság az első érdemi tárgyalást 2006. január 18-ára tűzte ki.

A következő és egyben utolsó ügycsoport az összefonódások, más néven fúziók. Az összefonódásoknál a Gazdasági Versenyhivatal azt vizsgálja, hogy a fúzió nem hoz-e létre vagy erősít-e meg olyan gazdasági erőfölényt, amely akadályozza a hatékony verseny kialakulását, fennmaradását vagy fejlődését a releváns piacon. A GVH a 2004. évben 65 összefonódást bírált el, a fúziók a legnagyobb hatást talán a hazai vaskohászatban hozták. Három összefonódás érintette a Dunaferr Dunai Vasmű Rt.-t.

A nemzetközi kapcsolatainkról egy vonatkozásban már beszéltem, nevezetesen, az uniós tagságból eredő új többletfeladatokról.

Befejezésként még arra térek ki, hogy az OECD vezetése azzal a megtisztelő javaslattal kereste meg a GVH-t, hogy Kelet- és Délkelet-Európára fókuszálva Budapesten létesítsünk egy versenyügyi regionális oktatási központot. A hivatal szakmai, szellemi kapacitásait ismerve pozitívan reagáltam a felvetésre, és örömmel mondhatom, hogy a magyar kormány is a kezdeményezés mellé állt. Így ez év februárjában aláírtuk a budapesti versenyügyi regionális oktatási központ megalakításáról szóló megállapodást, amely mostanra több programot bonyolított le sikeresen.

Tisztelt Ház! Az írásos beszámoló 71 oldalban és 13 számozott táblázatban részletesen taglalja a hivatal 2004. évi munkáját, mindannyiuk számára értékes olvasmányul szolgálhat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu