DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A most napirenden szereplő beszámoló kettős célt szolgál, egyrészt a közbeszerzési tanács 2004. évi tevékenységéről szóló jelentés, másrészt viszont a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatokról szól. Az első témakörben, mármint a közbeszerzési tanács tevékenységének a témakörében szeretném leszögezni, hogy képviselőcsoportunk nagyra értékeli a közbeszerzési tanács tevékenységét, és a beszámolót elfogadásra ajánlja.

Egyetlenegy apró kritikát engedjen meg elnök úr a beszámolóval kapcsolatban. Amikor végigolvastam a beszámolót, különösen annak a javaslatait, megállapításait, hogy mit javasolt a közbeszerzési tanács, illetve hogy milyen tapasztalatokat szűrt le, akkor az a benyomásom támadt, hogy néha túlságosan óvatos megfogalmazásokat tartalmaz a beszámoló. Hallgatva az elmúlt napokban, hetekben az Állami Számvevőszék beszámolóit, úgy ítélem meg, hogy ma már egy Országgyűlés alá rendelt ellenőrző szerv nyugodtan kimondhatja a kritikáját, nem érdemes arra kényszeríteni a beszámoló olvasóit, hogy a sorok között olvassanak, és a sorok között próbálják a megállapításokat és javaslatokat értelmezni.

De azért természetesen ad elég támpontot a beszámoló ahhoz, hogy a másik témakörről, a közbeszerzések átláthatóságának és tisztaságának a témaköréről ejtsünk néhány szót. Megítélésünk szerint ez a beszámoló is, illetve a 2004. évi közbeszerzéssel kapcsolatos folyamatok is azt támasztják alá, hogy a központi költségvetési szervek, azaz leginkább a kormányszervek gyakorlatában igen gyakran, nagyon gyakran a közbeszerzés csupán fügefalevél, amely egy olyan folyamat eltakarására szolgál, amely különböző testre szabott közbeszerzések, olyan pályázati kiírások alkalmazásáról tanúskodik, amelyek eleve garantálják, hogy egy bizonyos ajánlattevő fogja elnyerni a pályázatokat.

(10.30)

Formailag, a törvény szempontjából vagy a jogsértés szempontjából lehet, hogy nem található kifogás, de amikor kiderül, hogy ki nyerte el a pályázatot, és milyen ajánlatok születtek, akkor elég sokszor tapasztalható, mondjuk úgy, hogy anomália. Az embereknek az az érzése támad - és nem véletlenül lehet ezt tapasztalni, ne tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne a közbeszerzések tisztaságával kapcsolatban -, az emberek nagyon sokszor, amikor közbeszerzésről beszélnek és a közbeszerzés szót használják, a fejükben a korrupció szóval keveredik össze a közbeszerzés szó, közbeszerzést mondanak, és korrupcióra gondolnak. Sajnos, ez a helyzet, akár tetszik, akár nem, ma a közbeszerzéseket egy ilyen légkör lengi körül. Az emberek nagy része, a vállalkozók nagy része is, tehát azok, akik részt vesznek ezekben a közbeszerzési eljárásokban, a közbeszerzésre nem tudnak másként tekinteni, mint egyfajta korrupciós eljárásra.

Az elnök úr által előterjesztett beszámoló is tartalmazza azt, hogy az elmúlt évben, pontosabban a 2004-es beszámolási évben a jogorvoslatok száma 25 százalékkal nőtt. Igaz, hogy elnök úr hozzátette, hogy ez a közbeszerzési eljárások számának a növekedésével arányos, pontosabban még azt is mondta, hogy ehhez képest még nem is tűnik soknak, és az is igaz, hogy nem minden jogorvoslati eljárásból lesz jogsértés vagy legalábbis megállapított jogsértés, mégis úgy gondolom, hogy ha a 25 százalékkal megnőtt jogorvoslati eljárásoknak körülbelül a fele jogsértés megállapításával zárul, akkor az azt jelenti, hogy sajnos nőtt a jogsértések száma. És ha még azt a beszámolóban foglalt, sorok közül kiolvasható gondolatot is ide idézzük, hogy nem minden esetben kerül sor jogorvoslati eljárásra, amikor egyébként ténylegesen jogsértés történt, mert esetleg az érintettek nem tudnak vagy valamilyen okból nem akarnak jogorvoslati eljárást kezdeményezni, elég nagy a látencia a törvénysértések szempontjából, nagy a látens törvénysértés a közbeszerzések során. Itt érdemes azt megfontolni, hogy vajon egy pályázó van-e abban a helyzetben, hogy egy jogorvoslati eljárást kezdeményez esetleg annak a tudatában, hogy legközelebb, mondjuk, hátrányban részesül amiatt, hogy jogorvoslatot indít vagy jogorvoslati eszközzel él. Sajnos a legtöbb pályázó azért nem indít jogorvoslati eljárást, mert attól tart, hogy kizárják vagy legalábbis mellőzik - kizárni nem tudják formailag, de valamilyen módon mellőzik - a következő pályáztatásnál.

Tehát azért ez a jogorvoslati szám nem tükrözi a tényleges jogsértések számát. Egy kicsit közelebb lehet az igazsághoz az, hogy a kiszabott bírságok összege körülbelül a duplájára nőtt. Gondolom, ebben az is benne van, hogy úgy ítélte meg a Közbeszerzési Döntőbizottság, hogy talán nagyobb visszatartó erőre van szükség, ezért nagyobb bírságokat szab ki.

A központi költségvetési szervekkel, tehát döntően a kormányszervekkel kapcsolatban a beszámoló tartalmaz, erre mondtam én azt, hogy bizonyos óvatos megállapításokat, óvatos megfogalmazásokat, amit ha megengedik, azért szeretnék egy kicsit konkretizálni.

Itt az a megállapítás, hogy a központi költségvetési szerveknél magas a nem nyílt eljárások száma. Ez azt jelenti, hogy az általános képhez, az általános eljárási rendhez képest éppen a kormányszervek azok, akik gyakrabban alkalmazzák a meghívásos tárgyalásos vagy most már más, mindenesetre nem nyílt versenyen alapuló közbeszerzési formákat.

Azt írja a beszámoló - ha jól idézem -, hogy a belső ellenőrzési rendszer hiánya tapasztalható itt a kormányzati közbeszerzéseknél, illetve egy nagyon érdekes megállapítást tesz a beszámoló, azt mondja, hogy a döntések hátterében nem kizárólag szakmai szempontok szerepelnek. Megítélésem szerint ez az egyik olyan óvatos megfogalmazás, amit nyugodtan ki lehet mondani. Ez azt jelenti, hogy nem úgy nyertek a pályázók, hogy valójában azt az ajánlatuk indokolta volna vagy a közbeszerzés szakmai szabályai ezt indokolták volna. Bízom benne, hogy ezek jogorvoslati útra terelődtek, és itt esetleg megállapították a törvénysértést, de félek attól, hogy nem minden esetben állapítható meg formailag törvénysértés, hogy ha nem szakmai szempontok szerint bírálják el a pályázatokat.

A döntőbizottsági tapasztalatokra hivatkozva a beszámoló azt mondja, hogy a közbeszerzések diszfunkcionalitása leginkább abban nyilvánul meg, ha a kiírások testre szabottak, az ajánlatok értékelésére a felhívásban foglaltaktól eltérően szubjektív szempontok mentén kerül sor. Tehát számomra egyértelmű, a beszámoló itt azt akarja mondani, hogy bizony a döntőbizottsági tapasztalatok ilyen esetekre is rámutattak, és a központi költségvetési szervek gyakorlatában - legalábbis amennyire a botránykrónikát ismerjük - sajnos ilyen szubjektív szempontot jó néhány esetben lehet tapasztalni.

Végezetül szeretnék két olyan esettel foglalkozni, amely a 2004. év “terméseö volt a közbeszerzések terén. Az egyik ugyan nem 2004-es közbeszerzés, de 2004-ben lepleződött le: ez a bizonyos autópálya-kartell. Egyébként foglalkozott ezzel a számvevőszéki bizottság is, ha jól értettem a felszólaló képviselőtársamat. Az autópálya-kartell ügyében - hogy felelevenítsük a történetet - 2002 júliusában egy nem nyílt közbeszerzés, hanem egy tárgyalásos közbeszerzés formájában akarta kiválasztani a kiíró az autópálya építőit, majd utána politikai botrány lett a dologból. Utána 2002 decemberében már nyílt közbeszerzéssel döntötték el, hogy kik nyernek, és csodák csodájára, ugyanazok az autópálya-építő cégek nyertek a nyílt közbeszerzésen, mint a korábbi meghívásos tenderen. Csak egy különbség van, hogy 11 milliárd forinttal drágább lett az ajánlatuk.

Ezek után 2004 áprilisában kiderült a Gazdasági Versenyhivatal határozatából - amely még pillanatnyilag valóban bírósági eljárás alatt áll -, hogy az autópálya-építő cégek szépen megegyeztek egymás között abban, hogy mely szakaszokra ki fogja a legmagasabb ajánlatot tenni, és a biztonság kedvéért még abban is megegyeztek, hogy ha valamelyikük elnyeri az autópálya-építést, a másikat majd alvállalkozóként alkalmazza.

Az egész az adófizetőknek több milliárd forintjába került, tehát világos, hogy itt több milliárd forinttal megkárosítják az adófizetőket; ha ez a gazdasági versenyhivatali határozat a bíróság által is szentesítésre kerül, akkor megállapíthatjuk, hogy itt az adófizetőket megkárosították. Formailag egy közbeszerzési eljárás történt, formailag ráadásul nyílt versenyeztetés történt, mégis törvénysértő, sőt korrupciógyanúsnak nevezhető ez a fajta eljárás. Egyelőre semmilyen következményéről nem tudunk - és ezt nyilván nem a közbeszerzési tanácsra mondom -, hogy ezért valaki a felelősséget viselte volna.

A másik ilyen eset volt, amit szeretnék megemlíteni, ez is a 2004. év terméke, ez a bizonyos kakaóbiztos számítógépek ügye. Szintén egy formailag szabályos közbeszerzési eljárás történt, de kiderült, hogy darabonként több mint egymillió forintért vásárolt az IHM tenderezésen olyan számítógépeket, amelyek egyrészt a piaci szereplők szerint körülbelül a feléért megvásárolhatók, másrészt pedig az IBM nyilatkozatából tudjuk, hogy ezeket az egymilliós számítógépeket ingyen, adományként osztogatta az IBM szerte a világban, és Magyarországra is osztott ilyen adományokat. Tehát szinte a józan ésszel ellentétes, hogy egymillió forintot adjanak ki egy ilyen számítógépért. Mégis itt sem viselte senki a felelősséget egyrészt, másrészt pedig mindenki azt állítja, hogy a közbeszerzés teljesen szabályos volt. Azt hiszem, hogy ezek azok a tartalmi kérdések, amelyeket nem lehet pusztán a közbeszerzési eljárás formai szabályainak megtartásával kipipálni, hanem ezekkel a tartalmi kérdésekkel szembesülnek azok az emberek, akiknek a fejében esetleg felmerül, hogy a közbeszerzés egyenlő a korrupcióval.

Most már csak hab a tortán, hogy mind a két minisztériumnak, amit említettem, az SZDSZ által delegált minisztere van, mind a gazdasági miniszter, mind pedig az informatikai miniszter az SZDSZ politikusa. Ehhez képest emlékszünk az SZDSZ-nek arra a 2002-es kampányára, ahol a “Lop-stop!ö táblával rohangáltak, illetve az előző kormányt a közbeszerzések elmaradása miatt bírálták.

(10.40)

Ez utóbbi kritikáról annyit hadd jegyezzek meg, hogy az autópálya-építések ügyében 2002 előtt törvénysértés nem történt, hiszen a Magyar Fejlesztési Bank nem tartozott a közbeszerzési törvény hatálya alá, de az adófizetőket jobban érdekli egy másik szempont, hogy akkor átlagosan 1,1 milliárd forintért építettek meg egy kilométer autópályát, most a remek közbeszerzési eljárás közepette 2-3 milliárd forint közé tehető egy kilométer autópálya megépítése, tehát legalább duplájára vagy lehet, hogy triplájára emelkedett az autópálya-építés ára.

Ha ezek után az embereknek a közbeszerzésről rossz véleményük van, akkor szerintem nem azért vannak rossz véleménnyel az emberek, mert olyan feltételezésekkel élnek, amelyek nem bizonyosulnak be, hanem bizony a tények támasztják alá azt, hogy a közbeszerzés nagyon sok esetben csak fügefalevél egy korrupciógyanús eljárás eltakarására.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Elnök úr, támogatjuk a beszámoló elfogadását. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu