MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Úgy gondolom, hogy száz évvel ezelőtt a szociálliberális Bernstein híres mondását elmondta, az született, hogy amilyen kicsi államot lehet, olyan kis államot kell fenntartani, és amennyi piacot csak lehet - amennyi versenyt, fordítsuk le a mai nyelvre -, annyit kell alkalmazni. És úgy gondolom, hogy a kapitalizmus csak akkor nyerheti el létjogosultságát, ha valódi, igazi, mélyreható, tiszta verseny van. Ha a verseny megszűnik, ha a versenyt korlátozzák, akkor bizony visszajutunk a középkorba, visszajutunk a feudalizmus, az újfeudalizmus időszakába.

Száz év eltelt azóta, és ez a küzdelem állandóan folyik - most nem a kisebb államra gondolok, hanem a versenyre. Éppen ezért rendkívül értékes számunkra a Versenyhivatalnak a működése és az a jelentés, amit most kézhez vehettünk, amely nagyon tárgyilagosan és őszintén nemcsak az eredményeket ismertette velünk, hanem a hibákra is rámutatott, illetve a nehézségekre, amelyekre vagy nem elegendő az erejük, vagy pedig a helyzetből adódóan nem lehet megváltoztatni. Ahogy a bevezetőben hallhattuk, valóban, a Versenyhivatal nem tud versenyt generálni, nem tud beállni versenyzőnek, de igenis jó futballbíróként rendet tud tartani a pályán, illetve igyekszik; lehet, hogy hátrafelé nem lát, lehet, hogy bizonyos dolgokat nem lát meg, de mégiscsak valamiféle rendre szoktatás történik egy olyan iparban és egy olyan gazdaságban, amelyik ettől évtizedekig el volt szoktatva.

Ráadásul a jelenlegi technológiai, technikai, világpiaci helyzetben, ahol nagy internacionális vállalatok működnek, ahol új eszközök születnek meg, ahol nem lehet a klasszikus római jogot alkalmazni, a jurisdictiónak az elvét - mert vajon az internetnek hol vannak a joghatóságai? -, ilyen helyzetben kell megküzdeni a problémákkal. És úgy gondolom, hogy a 2004. évi tevékenységről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló több pontját tekintve ma is aktualitással bír, és cselekvésre készteti a jogalkotókat, azaz minket.

Az elmúlt években az SZDSZ figyelemmel kísérte a Gazdasági Versenyhivatal tevékenységét, itt elsősorban Szalay kollégára gondolok, aki azonban nemzetközi kötelezettségünk teljesítése miatt nem tudja a vezérszónoki beszédét elmondani, és engem kért fel mint egykori gyakorló mérnököt, hogy ezt megfogalmazzam.

Megállapítható, hogy a ’91-ben létrehozott hivatal folyamatosan és fokozatosan épült ki, munkájának hangsúlyos részei is változtak. Aztán a tavalyi uniós csatlakozással az is nyilvánvalóvá vált, hogy képes felvenni a ritmust a korábbi tagállamok versenyhatóságaival és az Európai Bizottsággal is. Mivel az európai piacon hasonló kérdések és problémák foglalkoztatják a fogyasztókat, a piaci szereplőket, a versenyhatóságoknak is hasonló kérdésekkel kell megküzdeniük, például magas banki kamatok, magas energiaárak, drága benzin, a nagyméretű kiskereskedelmi áruházláncok üzletpolitikája, kartelltevékenységei és a többi.

Mint az előttünk lévő parlamenti beszámolóból is kiderül, a Gazdasági Versenyhivatal az elmúlt évekhez hasonló ütemben folytatta a törvényben meghatározott versenyfelügyeleti és versenypártolási munkáját, valamint egyre nagyobb hangsúlyt fektet a versenykultúra fejlesztésére is. Ez mind dicséretes.

A hivatal a megszokott struktúrában elemzi a tavalyi évi tevékenységét, és részletesen beszámol a hivatal számára előírt feladatok tavalyi teljesítéséről, és így módunk van arra, hogy széles körben betekintsünk a hivatal működésébe, tartalmazza a felügyeli eljárásokat, kiemelve a fontosabbakat, részletezi a hivatal szakmai kapcsolatait.

(13.40)

A versenyfelügyeleti munkával kezdve: 2004-ben 187 eljárást lezáró határozatot hozott a hivatal. Ebből 63 a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatos ügyben, 124 pedig antitröszt ügyben, azaz versenykorlátozó megállapodás körében erőfölénnyel való visszaélés, valamint a fúziókontroll területén született.

Ha az arányokat megfigyeljük az ügytípusok között, és összevetjük a korábbi évek adataival, akkor megállapítható, hogy a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, a versenykorlátozó megállapodásos ügytípusokban hozott határozatok száma számottevően emelkedett. Az is megállapítható, hogy 2004-ben a versenyfelügyeleti beavatkozások száma is növekedett. Mindebből az is látható, hogy a hivatal erre a területre fokozott hangsúlyt fektet.

A 2004. évben az összefonódások engedélyezése témakörében, ügytípusban, valamint az erőfölénnyel való visszaélés kérdésében nem volt radikális változás az előző évekhez képest. Úgy tűnik, a fúziós láz lecsengőben van. Az elmúlt években nagyjából azonos számú engedélyezési kérelem került a hivatal elé. A hivatal tavaly egyetlen alkalommal sem tagadta meg az engedély megadását. Az erőfölényes ügyek esetén az erőfölény tényének alátámasztása, aztán ezen feltétel fennállta esetén a visszaélési magatartás bizonyítása nagyon nehéz, szinte lehetetlennek tűnő összetett közgazdasági és jogi elemzőmunkát igényel.

Az alábbiakban a fennmaradó két további, versenyhivatali hatáskörbe tartozó ügytípusról szeretnék valamivel részletesebben beszélni. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása ügytípusban az utóbbi években egyre gyakrabban foglalkozik a hivatal is az egészségmegőrzéssel kapcsolatos termékekkel. Az egészségre ható termékeket érintő piaci folyamatok értékelésénél persze azt is figyelembe kell venni, hogy a fogyasztói prioritások körében mind előkelőbb helyet foglal el az egészségmegőrzés, a megelőzés, az egészséges életmód, a reklámozás - gyógyhatást tulajdonítani olyan egyszerű dolgoknak, amelyek szinte természetesek. Vagy pedig eszembe jut az 1800-as évek végén hozott kereskedelmi törvénynek, amely majdnem száz évig élt, egy kitűnő definíciója, amely a “szédelgő feldicsérésö volt - milyen szép archaikus szókapcsolat, hiszen mást sem látunk a televízióban meg a médiában, mint szédelgő feldicséréseket. A mi klasszikus jogunk bizony nem véletlenül tiltotta meg a gyógyszerek, egészségügyi eszközök vagy az orvosi tevékenység reklámozását. Ez sajnos külső befolyásolásra megszűnt. De ennek a puritanizmusnak voltak nagyon komoly előnyei, most pedig a hátrányait látjuk ebben.

A kereskedelemben továbbra is visszatérő téma az akciók, árengedmények tartása, amelyben nagyon nehéz meghatározni, hogy tulajdonképpen meddig tarthat az üzletpolitika, és mikor kell a Gazdasági Versenyhivatalnak fellépnie.

A kartellek felderítése területén komoly előrelépést jelentő határozatok születtek az elmúlt évben. A legnagyobb jelentőségű ügycsoportot a közbeszerzési eljárásokat érintő építési, kivitelezési piacon működő ajánlattevők közötti összejátszások tették ki. Hét olyan ügyet zárt le a hivatal, amely a potenciális versenyzők közötti, az ajánlattételt megelőző különféle jogellenes együttműködéseket, egyeztetéseket kísérelt meg feltárni. Néhány példát is felsorol, például a Bartók Béla úti felújítás, a kaposvári egyetem beruházása, a fővárosi és Pest megyei nyugdíjbiztosító főigazgatóság székházának felújítása vagy a különböző autópálya-építési ügyek.

A tiltott kartellek felderítése során jellemzően a rajtaütésszerű vizsgálat ad esélyt a hivatalnak arra, hogy közvetlen bizonyítékokat találjon ezekben az ügyekben. Azonban nagyon nehéz ezeknek a beszerzése, és ahogy már valamelyik előttem szóló is említette, a jogállamhoz illő felülvizsgálat lehetőségének kérdését a bírósági út igénybevétele is megnehezíti. Itt bizonyos ellenérzés… - nem is ellenérzés, hanem nem tudom teljesen elfogadni az engedékenységi politikának a vádalkuhoz hasonló részét, mert úgy gondolom, hogy egészséges piaci szereplők esetében valójában ez nem működik, ha pedig nagyon szoros az összefonódottság, akkor úgyse lehet eredményt elérni.

Még egy megjegyzést szeretnék e körben tenni. A jelenleg hatályos közbeszerzési törvény megadja azt a lehetőséget a tender kiírójának, hogy kartellezés miatt jogerősen elbírált vállalkozást kizárjon a tenderből. Ennek a rendelkezésnek komoly létjogosultsága van. Azonban az is megállapítható, hogy ez szemben hat a Versenyhivatal által alkalmazni kívánt és általam is említett engedékenységi politikával, továbbá a visszaélés esetleg alaptalan gyanúját generálja a hatóság felé.

Az eljárásain túl a hivatal hatékony versenypártoló munkát is végzett, amelynek keretében a hozzá érkezett jogszabályokat verseny szempontjából elemezte, és jelezte ezzel kapcsolatos véleményét a törvényhozó számára. Meg kell említeni még, a beszámolóban szerepel egy sor terület, ahol igazán a verseny nem tudott kibontakozni. Elég sokszereplős a bankszektorunk, mégis az olló hihetetlenül nagy, talán Európában a legnagyobb. Nálunk vannak a legdrágább hitelek, és adják a legkisebb betéti kamatot, és a legmagasabb fizetéseket saját maguknak. De a telekommunikáció területén is az erőfölénnyel való visszaélés tapasztalható, és míg, mondjuk, a mobiltelefónia piacán hihetetlenül egészséges verseny alakult ki, ami mérnöki szemmel már-már szinte egészségtelen, a nagy hálózatok triplázásával, addig azt kell tapasztalnunk, hogy a vezetékes telefónia területén meg nincs megfelelő megoldás.

Furcsa, ellentmondásos helyzet alakult ki: a technika hihetetlen fejlődése egyrészt pompás dolog, másrészt monopolhelyzeteket teremt. Nem akarok itt példákat mondani, de közismert, hogy a PC-k operációs rendszerével kapcsolatban milyen sziszifuszi küzdelmet folytatnak az államok, hogy a monopolhelyzetet megszüntessék, másrészt visszafordítja az iparjogvédelem áldásos intézményeit, mert az innováció nem a fejlesztők, a kutatók jutalmazását segíti elő, hanem éppen a monopóliumok megszilárdulását. Továbbá a technika lehetőséget nyújt arra, hogy könnyűszerrel létrehozzák a kartelleket.

Egy egyszerű gyakorlati példa: hogy lehet, hogy anyák napján mindig hihetetlen módon két-háromszorosára nő a rózsák ára? Holott ez egy tipikus versenyhelyzet, sok termelő van, sok kereskedő van, igazi piac alakult ki, mégis valahogy sohasem olcsóbb egy bizonyos értéknél. Azért, mert a technika segíti, a mobiltelefon, egyéb, hogy összebeszéljenek. Tehát itt a mentalitást kell valahogy megfognunk, és bízunk abban, hogy az Európai Unióval kitágult nagyobb piacterületen az egészséges verseny jobban ki fog bontakozni.

(13.50)

Vagy itt van a közjegyzők helyzete, amit szintén a jelentésben olvashattunk. Különösen furcsa ez akkor, amikor küzdünk azért, hogy az elektronikus hitelesítések minél előbb a gyakorlatba menjenek.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe a Gazdasági Versenyhivatal elnökének beszámolóját olvasván. A beszámolót, mint a korábbi években is, most is magas szakmai színvonalúnak tartom. A magam, Szalay Gábor és a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója nevében képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom.

Köszönöm, elnök úr.

Forrás: parlament.hu